A középszintű magyar nyelv- és irodalomérettségiben többségében diákbarát feladatok voltak, odafigyeléssel könnyedén meg lehetett birkózni velük. Míg tavaly rendkívül száraz, a tanulók világával köszönőviszonyban sem lévő témával, egy 1999-es szótár előszavával kellett foglalkoznia az érettségizőknek, úgy idén Máté Andrea A bikavér legendája című, a híres ismeretterjesztő cikke szerepelt a szövegértésnél, mely jóval könnyedebb hangvételű volt. A gyakorlati szövegalkotásnál lehetett választani az érvelés és a hivatalos levél írása közt: az érveléshez a Bringázz a suliba! kampánnyal kapcsolatban kellett szöveget alkotni, a hivatalos levélnél egy kiváló tanuló és sportoló díjra kellett ajánlani egy fiktív jelöltet felhasználva annak önéletrajzát. A második feladatlapon Lázár Ervin A kovács című novellája és versösszehasonlítás közül választhattak a diákok, ahogy sejthető volt, az idén ünnepelt Petőfi Sándor is bekerült a feladatok közé, Csokonai című művét lehetett egybevetni Tóth Árpád Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz című versével.

A Népszavának névtelenül nyilatkozó kiskunfélegyházi iskola tanulója egyáltalán nem humánorientált, informatikából fog emeltezni, hiszen mérnöki irányba szeretne továbbtanulni. – Rengeteg időnk volt a feladatokra, a boros szöveg tetszett, szerintem még érdekes is volt – meséli nyugodt hangon a diák – nincs nehézségem magyarból, talán egyik-másik kérdés nem volt teljesen egyértelmű, de szerintem összességében jól sikerült.

A Lázár Ervin-novellát választottam, az is nagyon egyszerű volt. – Föl sem merült, hogy a versösszehasonlítást válasszam – hangsúlyozza Varga Dorottya, a szegedi Karolina Gimnázium tanulója – a novella sokkal közelebb áll hozzám. – A lány az előző megszólalóhoz hasonlóan a biciklis érvelést választotta a szövegalkotás résznél. – Jól éreztem magam, nem volt nehéz, az idő bőven elégnek bizonyult, és szerintem a pontjaim miatt sem kell aggódnom. Az első feladatlapon szereplő cikk is érthető volt, bár egyes részeknél bizonytalan voltam a válaszadásban.

– Ugyanerről számolt be Ölveczky Péter, a Széchenyi István Gazdasági és Informatikai Technikum diákja, aki vegyes érzelmekkel jött ki a tanteremből – A szövegértésnél rágörcsöltem az első három kérdésre, nem volt egyértelmű, mit vártak tőlem. Könnyű volt a bringázás mellett érvelni a második feladatban, én azt választottam, és novellát elemeztem – a fiatal angol-magyar szakos tanárnak készül, emiatt eggyel jobban izgul az eredmény miatt – remélem, hogy a négyes meglesz, mert bár az első feladat nem sikerült annyira, az írás jól ment, idő is volt, hiszen egy novellaelemzésre két és fél órát kapni luxus.

Mindenki a novellaelemzést választotta a megkérdezett diákok közül, ami egyrészt általános tendencia, másrészt a versösszehasonlításnál akár problémát is jelenthetett a Tóth Árpád vers címében szereplő „invokáció” kifejezés, a nyilatkozók egyike sem tudta pontosan megmondani, mit jelent ez a szó.

A lapunknak névtelenül nyilatkozó, szegedi magyartanár hasonló tendenciákról számolt be: érvelt és novellát elemzett szinte mindenki, a szövegértési feladat kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy több volt a nem egyértelmű, nyílt végű kérdés, ami összezavarhatta a tanulókat, ráadásul hosszú is volt, akadt olyan, aki kifutott az időből.

A pedagógus a jövő évben esedékes új érettségi modell kapcsán úgy fogalmazott, ellenzi a műveltségi tesztet.

– Hatalmas az anyag, a tanárok pedig válogatnak majd saját ízlésük, egyéniségük szerint, ami érthető, viszont így nem kérhető számon egy országnyi érettségiző, ez egész egyszerűen nem fair.

Szerintem az új érettségi-modell kudarcba fog fulladni vagy olyan gagyi kérdések lesznek, melyeknek nem lesz semmi értelme. 

– A pedagógus látott egy mintát az új érettségiből, melyben egy olyan kérdés szerepelt, hogy „Mi a neve a boszorkánynak a Csongor és Tündében?” – erre a kérdésre nem fogja tudni egy tanuló a választ, de ha tudja is, teljesen mindegy, hiszen nem ez az irodalomtanítás lényege – jelentette ki a pedagógus. (Népszava)