A legendásan üres M6-os autópálya mellett ma már több száz kilométernyi hasonlóan kevéssé kihasznált sztráda van. Az M3-as Nyíregyháza után vagy az M35-ös és M4-es Debrecen és a román határ közti szakasza nemcsak érzésre kong az ürességtől, ezek teljesen feleslegesen épültek ki kétszer kétsávos sztrádaként.

A 2020-as forgalomszámlálási adatok szerint a gyorsforgalmi utak csupán 25 százaléka esetében éri el a kihasználtság az 50 százalékot. Az ezermilliárdokért épült sztrádahálózat 12 százalékán a kihasználtság 10 százalék alatti, 39 százalékán 20 százalék alatti. Ezt a 671 kilométert biztosan feleslegesen vagy túlzó paraméterekkel építették ki, magyarán autópálya vagy autóút helyett akár egy kétszer egysávos főút is elég lett volna. Az elmúlt évtized átlagáraival kalkulálva ez azt jelenti, hogy 1500 milliárd forintot költött a magyar állam felesleges vagy túl korán megépült sztrádákra.

Egy aktuális viszonyítási pontot keresve, ez több mint a duplája a közel 700 milliárdos „rezsivédelmi alapnak”, amelynek segítségével – a frissen kivetett különadók nagy részét erre fordítva – a lakossági energiaárak emelkedését igyekszik megakadályozni a kormány. (Valójában az 1500 milliárd ennél is jóval több, hiszen az utóbbi tíz évben elköltött összeg mai értéke ennél a névleges számnál magasabb lenne.)

Ész nélküli fejlesztés

Orbán Viktor valamiért azt gondolja, hogy a sztrádák határig építése valamilyen fejlődési szintet takar, aminek elérése fontos. A magyarok kedvenc bezzegországa, Ausztria azonban jó példa arra, hogy ez mennyire nincs így: nyugati szomszédunk és Csehország között például a mai napig nincs autópálya-kapcsolat, és ebben az évtizedben sem terveznek ilyet építeni. Az általában figyelembe vett fejlettségi mutatók alapján mindkét ország sikeresebb, mint hazánk – talán az is szerepet játszhat ebben, hogy nem hiedelmek alapján költenek el több száz milliárd forintot beruházásokra, hanem tények és alapos vizsgálatok alapján.

Teljesen természetes, hogy a határok közelében csökken a forgalom, ezért ott egy jól kiépített főút vagy egy kétszer egysávos gyorsforgalmi út is megteszi. Az anyagiakban nem szűkölködő Svájcban is az A4-es autópálya Schaffhausen után egy széles főútként ér át Németországba. Nem azért, mert nincs rá pénzük: jól tudják, hogy nincs értelme kiépíteni.

Svájc és Ausztria között sincsen autópálya-kapcsolat, de ettől még egyik országban sem érzik úgy, hogy fejletlenek lennének, és ne lenne megfelelő infrastruktúrakapcsolat a két ország között.

A 2010 és 2020 között átadott autópályák és autóutak esetében mintha az idő előrehaladtával növekedett volna a feleslegesen korán megépített utak aránya. Az alábbi táblázatban 30 projekt szerepel, nettó 1300 milliárd forint értékben.

A 2020-ban átadott, az M7-es autópályát Zalaegerszeggel és Keszthellyel összekötő M76-os első szakasza a legrosszabb ebben a mutatóban: ha az autósoknak kellene megfizetni, minden egyes kilométerért 235 forintot kellene az építés költségére kifizetni. Nem tettünk a járműkategóriák között különbséget, aminek természetesen nagy hatása lehetne a valós útdíjakra, de a nagyságrendből látható, hogy pénzügyi szempontból elhibázott projektről van szó.

Ennek ellenkezője az M4-es főváros és Abony közti szakasza: a kilométerenként és autónkénti elméleti 5 forintos költség azért ilyen alacsony, mert az út közel felében a meglévő utat szélesítették, újították fel. Ezen a szakaszon olyan jelentős a forgalom, hogy az a kérdés, miért kellett vele ilyen sokáig várni.

Üres gyorsforgalmi utak

Kevés összehasonlítás érhető el arról, hogy mennyire kihasználtak az európai utak országonként. Az alábbi ábra az európai közlekedési korridorok, a TEN-T hálózat részét képező utakra vonatkozik. Magyarországon ezen utak 77 százalékát építették ki gyorsforgalmi útként. Ausztria, Németország vagy éppen Hollandia esetében ez az arány közel 100 százalék, de ott látványosan nagyobb is az utak kihasználtsága.

A magyar kiépítettség az olaszhoz és a dánhoz hasonló. Magyarországon vannak nagyon nagy forgalmat bonyolító szakaszok, az utak 22 százaléka napi 12 ezres forgalomnál többel kell hogy megküzdjön. Csakhogy a TEN-T hálózat 28 százalékán ez a napi 3 ezret sem éri el, ami még főúti forgalomnak is alacsonynak számít. Dániában és Olaszországban is jóval alacsonyabb ez az arány.

A magyarhoz hasonlóan magas arányban üres utak csak az észak-európai országokban és az európai centrumtól távoli Ibériai-félszigeten vannak. Már csak emiatt sem bölcs gondolat, hogy az összes TEN-T hálózathoz tartozó utat mielőbb gyorsforgalmi úttá fejlesszék. Ennek legelrettentőbb példája a 180 milliárdos uniós támogatásból kiépített M30-as sztráda lehet Miskolc és az országhatár között. A 3-as főúton néhány elkerülővel biztosítható lett volna a települések megkímélése az átmenő forgalomtól, és a főút kapacitásának kihasználtsága is csak 15-20 százalékos volt. A 180 milliárd forintot pedig a mélyszegénységgel sújtott, hazánk egyik legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívásával küzdő térségben pedig szinte csak hasznosabban lehetett volna elkölteni.

Túl sok sztráda

Európai összehasonlításban ma már sok gyorsforgalmi út van Magyarországon. Az Eurostat gyűjtése szerint hazánkban az autópályák és autóutak hossza 2019-ben 1723 kilométert tett ki*. Ez csupán 20 kilométerrel marad el a jóval gazdagabb, jóval több autóval rendelkező és sokkalta nagyobb tranzitforgalmat bonyolító Ausztriától. Mivel azóta is 137 kilométert adtak át itthon, már meg is előztük Ausztriát ebben a mutatóban.

A négyszer nagyobb Lengyelországnál is több sztráda van hazánkban, de a jóval fejlettebb és közel egymillióval népesebb Csehországhoz képest is másfélszer hosszabb a hazai hálózat. A világ egyik leggazdagabb országában, Svájcban is 15 százalékkal kisebb a gyorsforgalmi úthálózat, mint nálunk.

Vannak azonban országok, amelyek a méretükhöz képest nagyon jelentős hálózatot építettek. Ilyen például a lakosságarányosan legtöbb sztrádát építő Spanyolország vagy Horvátország. Gazdaságához mérten Észak-Macedónia, Szerbia, Horvátország, Koszovó épített jelentős hálózatot. Úgy tűnik, hogy nem a sok autópályát építő országok a gazdaságilag sikeresek, hanem inkább a ritkásabb sztrádahálózatúak.

Ha az sztrádasűrűséget terület, lakosság, gazdasági teljesítmény és a motorizáció kapcsán együttesen figyelembe vesszük*, akkor Horvátország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia és Ciprus a leginkább autópálya-függő országok Európában. Magyarországot még Dánia és Észak-Macedónia előzi meg.

Hazánk tehát a sztrádaépítési lázzal a gazdaságilag nem igazán jól teljesítő országok fejlődési újára lépett, térségünk sikeres országai, Csehország vagy éppen a balti országok, de akár Lengyelország példája is azt mutatja, hogy egyáltalán nem szükséges a gyors növekedéshez, hogy minden nagyobb városba és minden határig gyorsforgalmi út vezessen. Sőt, inkább az látható, hogy lemaradnak, akik így gondolkodnak, amit az magyarázhat, hogy betonba (aszfaltba) öntenek olyan forrásokat, amelyek máshol sokkal jobban hasznosulnának. (G7)