h i r d e t é s

Fiatal demokrácia és az előválasztás

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Fiatal demokrácia és az előválasztás

2016. március 16. - 11:12
0 komment

 

Hogyan tudna működni egy előválasztási rendszer Magyarországon?

Miközben Amerika az előválasztások eseményeitől hangos, s a világsajtó jóvoltából egy emberként szurkolhat mindenki a végeredményért, mintha csak egy teleregényt nézne hétről hétre, Magyarországon és azon belül a baloldalon (talán nem függetlenül a 2014-es választást megelőző összefogáshoz vezető felemás úttól) mintha pejoratív fennhangja lenne még mindig az előválasztás intézményének. E furcsa, kellemetlen érzések miatt érdemes végiggondolni, hogy hogyan tudna működni itthon is jól egy előválasztási rendszer. 

  1. Amerikában régebb óta nyírják a füvet. Azaz, mint minden más, az előválasztás demokratikus hagyománya is hosszú időre, immár több, mint 100 évre nyúlik vissza. Bár néha szokás az USA-ról lesajnálóan nyilatkozni, hogy a történelmük kevesebb, mint 250 év, a tény az, hogy a demokratikus hagyományaik közel egyidősek magával az USA-történelemmel, s ez hosszabb, mint néhány államot kivéve bármelyik országban a világon. A demokratikus hagyományok hosszú időn át tudnak gyökeret verni egy társadalomban. Magyaroszágon jelenleg 26 éve próbálkozunk vele. 
  2. Amerikában az előválasztás mára olyan természetes része a folyamatnak, mint a levegővétel, s ez mindkét nagy pártra igaz. Az előválasztás intézményét, vagy a hozzá kapcsolódó vitákat mellőzni, kijátszani súlyos vétek lenne, amit még a saját szavazók sem tolerálnának, hiszen demokratikus deficitet jelentene a potenciális jelölteket átláthatatlan folyamatban eljuttatni a jelöltségig.  Magyaroszágon ma következmények nélkül megteheti az erősebbnek gondolt fél, hogy kitér a megmérettetés elől a gyávaság bélyege nélkül.
  3. Az amerikai előválasztás szabályrendszere - ahogyan maga az intézmény - szintén változatlan hosszú évtizedek óta, azaz lehet rá tervezni, stratégiát épiteni. Magyarországon egy pozitív üzenetet hordozó előválasztás alapvető feltétele lenne, hogy jelen esetben a baloldal pártjai közösen meghatározott szabályrendszerben egyezzenek meg és a szabályrendszerhez utána tartsák is magukat. Enélkül valóban az a megszólítani kívánt választó érzése, hogy a demokratikus kiválasztódási folyamat valójában csupán marakodás a hatalomért. 
  4. A választáshoz és általában a poltikai versenyhez szorosan hozzátartozik egy átlátható finanszírozási rendszer, amiben nyilvánvaló tény, hogy mivel az előválasztás kampánnyal jár, ami pénzbe kerül, erre forrást kell teremteni. Amerikában nem ciki pénzügyi támogatást kérni egy pártnak a támogatóitól, ahogyan ilyen célra adományozni sem az, hanem a demokratikus részvétel része. Magyarországon a pártok átlátható finanszírozása évtizedek óta megoldatlan. 
  5. A versenyhez versenyzők is kellenek, a folyamatnak azonban csak egyik része a személyiség. Az amerikai előválasztási folyamatot nézve évtizedekre visszakövethető, hogy melyik jelölt melyik fontos társadalompolitikai kérdésben mit képviselt, s az hogyan ütközött más jelöltek elképzeléseivel. Itt tehát a versenyző személyiségek mellett a gondolatok és értékrendek versenye legalább annyira fontos, mint maga a személy. Bár személyiségek azért akadnak, Magyarországon egyelőre nehéz lenne tartalmi versenyt is generálni a jelöltek között, s bár visszaemlékezni az internet segítségével ugyan lehet arra, hogy ki mit mondott 10-15 évvel ezelőtt egy-egy kérdésben, annak a jelenkorban úgy tűnik, hogy egyelőre nincs következménye.
  6. Vannak dolgok, amelyek nem mennek azonnal. Hosszú idő kell(ene), míg az állampolgárok hozzászoknak ahhoz, hogy az őket képviselő vezetőket nem csupán egyetlen szavazással, hanem egy hosszú folyamat részeként, időről időre véleményt mondva választják ki saját maguk egy olyan mezőnyből, ahol tulajdonképpen a szabályrendszerek ismeretében és a szükséges erőforrások birtokában bárki részt vehet a megmérettetésen. 

Nem állítom, hogy az amerikai kiválasztódási rendszer csupa öröm és babazsúr. A House of Cards-ból minimum sejthetjük, hogy a színfalak mögött a politika mocska itt is megjelenik, annak ellenére, hogy maga Obama elnök is fontosnak tartotta megjegyezni tavaly, hogy az élet Washingtonban sokkal unalmasabb, mint ahogy a sorozatban látszik. Viszont a politika keretei, szabályrendszere ismert és változatlan, ezáltal kiszámítható, tervezhető mindenki számára. Ahogyan például az is, hogy ugyanaz az ember legfeljebb 8-10 évig ülhet az elnöki székben. Ettől a fajta stabilitástól még messze vagyunk. 


 

h i r d e t é s