h i r d e t é s

Fideszes kezdetek – Tervek és a valóság

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Fideszes kezdetek – Tervek és a valóság

2017. augusztus 30. - 07:42

Manapság nagy divat a liberális magatartást, politikát és egészében a kifejezést kritizálni. 

Orbán Viktor és a Fidesz szlogenje 1989. október 14-én - Forrás: nol.hu

A helyzet pikantériáját az adja, hogy ez az erős ellenérzés éppen egy olyan párt előbb lappangó, majd  nyílt propagandájának az eredménye, amelyik mára legkevésbé sem mondható demokratikusnak.

Legutóbb a Gondolkodó facebook oldalán érdekes, az érintett Fidesz által mára hevesen tagadott program pontjai kerültek ki. Összehasonlító elemzésünk következik. A mű címe: Mit akar a Fidesz? – Részlet a párt ’89-es programjából.

Politikai erők szabad versenyén alapuló parlamentáris demokráciát. Felelős kormányt, független bíróságokat.

A szabad verseny számunkra ismeretlen jelentését bírja a tény, hogy a Fidesz úgy játszik a választási törvénnyel, ahogy kedve tartja. E vágy a korlátlan hatalom megszerzésére és megtartására irányul. Mit számít az az egyébként számos politikában jártas tudós által hangoztatott nézet miszerint a demokrácia ott kerül veszélybe, ahol a választási törvényekhez hozzányúlnak?

És akkor még nem beszéltünk a kampányokról és azoknak megjelentetési lehetőségeiről.

Ami a független bíróságokat illeti, ha nem is vesszük számításba a bíróságok zsarolt helyzetét – most kövessük el ezt a méltányossági hibát – a Fidesz is tudja, hogy akárcsak a sakkban, jogi pályán sem a királyt érdemes fenyegetni. Polt „minden fideszes stiklit eltusolok” Péter mellett nem nagyon kell a bíróságokkal foglalkozniuk.

Szabad piacgazdaságot, takarékos államot, virágzó vállalkozásokat, társadalmilag ellenőrzött privatizációt.

Fontos és köztudott tény, hogy a legjobb hazugságok titka abban áll, hogy 80%-a az állításnak igaz. E premissza tükrében meglehetősen sebezhető pontja ez az egykor liberális demokráciát éltető Fidesz programjának. A piacgazdaságunk jelenleg annyira szabad, amennyire Mészáros Lőrinc gyakran pályáztatás nélkül nyer közbeszerzéseket. Ily módon helyzete monopolnak mondható. Így könnyű virágzó vállalkozásokat tető alá hozni.

A takarékos állam vágyálmainkban sem szerepelhet, mert bár Orbán magát nem vallja vagonos embernek, mégis olyan luxusberuházások történnek, amihez kontrasztot egyedül a nép mélyszegénységben élő, egyre növekvő hányada állíthat.

A társadalom szerepe ellenben a jelek szerint kimerül az apón váltott szavazó-automatákban. És a legjobb az egészben annak a közpénznek mikroszkopikus morzsáiból akarják lefizetni a nép egyszerű fiát, amit ő maga termelt meg.

Valódi önkormányzatokat, egyenlő lehetőségeket a településeknek, megyei kiskirályságok megszüntetését.

A témában érdeklődőnek javasoljuk, hogy tegyen kirándulást Békés megyébe. Simonka György és a magát cseppnyi nagyzolással Voldemortnak hívató Mengyi Roland domíniumának működésébe vethet kósza pillantást.

Demokratikus, ideológiamentes oktatási rendszert, az oktatási intézmények önállóságát.

Hazafias oktatás, KLIK…

Gyermekeink által is lakható környezetet.

A Ligetvédők pedig ennek a mumusai, igaz?

Az államtól megszabadított egyházakat, egyháztól mentes államot.

Erről az óráról néhányan biztosan ellógtak. Balog Zoltán, Erdő Péter, Veres András és a sor bárcsak itt érne véget.

A program ismerete sem változtat annak tényén, hogy az éberebbek Orbán debütálását jelentő beszéde idején felismerték annak szélsőséges voltát.

Konklúzióként vagyunk kénytelenek leszűrni azt a tanulságot, hogy egy nép amelyik fennállása óta szélsőségek közt, alig, vagy egyáltalán nem látja meg a különbséget mérték és szélsőség közt. Így, amikor lehetősége adódna sorsa jobbítására, könnyen választja a lehető legrosszabbat, minden lehetőség közül.