Az Egyiptomból hazatérő katonai repülőgép fedélzetén a miniszterelnökkel semmiféle technikai kitérőt nem tett, egyszerűen a kormányfő ezer kilométeres családi kirándulását kellett finanszírozniuk az adófizetőknek.

Gulyás miniszter úr a Kormányinfón március elején még azt mondta, Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos látogatáson volt Egyiptomban, onnan visszafelé egy technikai leszállás során szállt ki egy olaszországi repülőtéren. Most áprilisra kiderült, nem is történt semmiféle technikai landolás. Ráadásul ezt nem is akárhonnan, hanem egyenesen az ügyészségtől tudjuk. Hadházy Ákos független képviselő kérdésére küldtek ez ügyben hivatalos választ.

Gulyás Gergelynek sajnos már arra sem volt agyi reakciója, hogy kijelentését követően a szakértők elmagyarázták a technikai leszállás kritériumait. Egy, ilyenről akkor beszélhetünk, ha nem eleve eltervezett volt az út megszakítása. Ha Kairóból egyenesen Budapestre szólt volna az útvonalterv. Kettő, a kitérés legfeljebb néhány tíz kilométer lehet. Három, utas nem száll ki ilyen esetben a gépből. E három kritériumból egy sem valósult meg. A technikai landolás célja lehet például, hogy a pilóta meggyőződjön arról, nincs-e a repülés biztonságát veszélyeztető műszaki probléma. Ezt a feltételt sem abszolválta ez az ezer kilométeres utacska.

Egy normális országban egy ilyen gigantikus baklövést követően lemond és távozik a közéletből az elkövető közszereplő. Egy Kormányinfón sajnos nem lehet büntetlenül hazudni, vagy ekkorát tévedni. Természetesen még a bocsánatkérés is elmaradt, ehelyett Gulyás Gergely a legjobb védekezés a támadás elvét követve egyszerűen lehazaárulózta az egész ellenzéket.

A baloldali ellenzék által kínált politikai termék ma a hazaárulás.

Az eddig önmagát béke barátja Bagarjaként definiáló politikus e harcos kirohanását azzal magyarázza, hogy szerinte a magyar ellenzék külföldi érdekeket képvisel. A fő probléma Gulyás Gergely eme gondolatával, hogy jelenleg Európában, amelynek állítólag szerves része vagyunk a kabinet szerint, a magyar kormányt tartják árulónak az oroszokkal folytatott viszonyunk miatt. Ennek megértéséhez érdemes Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt idéznünk, hogy mit mond az Ukrajnából érkezett 6 millió ukrán menekültnek. Az elsősorban hölgyekből és asszonyokból álló tömegeknek azt hangsúlyozza, érezzék magukat úgy, mintha otthon lennének, hogy fiaik és férjeik nyugodtan tudjanak harcolni hazájukért.

Ezeréves történelmi barátaink, a lengyelek így viszonyulnak szellemileg a háborúhoz, anyagilag pedig úgy, hogy küldik számlálatlanul a harci eszközöket az ukrán honvédőknek. Ehhez képest mit szóljanak lengyel barátaink azokhoz a magyar kormányzati politikusokhoz, akik folyamatosan illegetik magukat Moszkvában. És talán illene emlékeznie Gulyás Gergelynek arra is, hogy a magyar történelemben két nagyon fontos forradalom volt, mindkettőt az oroszok verték le, nem kevés magyar vért ontva.

Gulyás Gergelynek már eddig is sok sületlenséget sikerült mondania. Az egyik legjobb az volt, amikor tavaly júniusban bejelentette, Ferenc pápa is találkozást tervez az orosz egyház vezetőjével. Őszentsége ennek pont az ellenkezőjét mondta, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a pápa természetesen azóta sem találkozott az illetővel. Persze ez a Gulyás füllentés sem volt véletlen, hiszen abban az időben sok támadás érte a magyar kormányt, mert megvétózták, hogy Kirill moszkvai pátriárka az uniós szankciós listán szerepeljen. Orbán Viktor akkor azt közölte, a magyar kormány vallásszabadsági okokból nem támogatja Kirill pátriárka szankcionálását és ez elvi kérdés. Nem jó az a megközelítés, hogy egymás vallási vezetőit szankciós listákra helyezzék.

Kirill pátriárka Putyin egyik legfontosabb szövetségese, akiről időközben kiderült, hogy eredetileg KGB ügynök volt, ahogy az orosz elnök is. Érdekes módon ez az információ nem változtatta meg a magyar kormány álláspontját az orosz egyházfő szankcionálásáról. Egy erőteljes módosítás azonban észrevehető. A 2010 óta az ellenzéket folyamatosan kommunistázó fideszes vezetők mostanában elhagyták a kommunistát, mint szitokszót. Helyette már nem kommunista a magyar ellenzék, hanem dollárbaloldali. Ez végül is érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar kormány két jelenleg támadhatatlan és bírálhatatlan legfontosabb barátja a kommunizmust vezető legfontosabb szervezet tagja volt. Az persze kérdés, mi lesz most szegény Kövér Lászlóval, az Országygyűlés fideszes elnökével, akinek eddig szinte kötőszava volt egy jó kis kommunista anyázás. (PIAC&PROFIT)