h i r d e t é s

Ha 10 millió ember nem tudja kifizetni a szegények tb-jét, akkor csukjuk be a boltot

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Ha 10 millió ember nem tudja kifizetni a szegények tb-jét, akkor csukjuk be a boltot

2019. december 13. - 13:47

 

Ha 10 millió ember nem tud megépíteni egy stadiont, akkor csukjuk be a boltot, mondta nemrégiben Orbán Viktor. - írja a merce.hu.

Most függetlenül attól, hogy mit gondolunk erről az egész stadionépítési mániáról, abban még egyet is lehetne érteni a miniszterelnökkel, hogy egy ekkora társadalomnak igenis képesnek kell lennie arra, hogy közjavakat hozzon létre: olyan nagy közösségi intézményeket, infrastruktúrákat, amelyek felépítésére egyénenként nem vagyunk elegendőek, de létezésük aztán mindannyiunk életminőségét javítja.

Az viszont elég egyértelmű, hogy Orbán a kijelentéseit csak a stadionokra – a Sajtóklub kormánypárti mamelukjainak szóhasználatával: nemzeti katedrálisokra – tartja érvényesnek, olyan dolgokra, amiktől az emberek hétköznapi élete kézzelfogható módon javulna, na, azokra viszont nem.

Másképp nem lehet ugyanis megmagyarázni azt a tényt, hogy szerdán a kormánypártok módosították a társadalom- és egészségbiztosításra vonatkozó szabályokat, mégpedig úgy, hogy azzal honfitársaink százezreit hagyták az út szélén, alapvető egészségügyi ellátás nélkül.

Az új szabályok értelmében azok, akiknek nincs társadalombiztosításuk, készpénzben kellene, hogy előre fizessenek az ellátás helyén. Vagyis nem jutnak ellátáshoz addig, amíg nem fizettek.

Az eddigi szabályozás sem mondható 100 százalékig humánusnak, mindenesetre az, hogy ráért utólag is fizetni, azt jelentette, hogy komoly egészségügyi problémák esetében az állam nem útszéli uzsorásként viselkedett legalább, és nem az egyik legalapvetőbb emberi szükséghelyzetet használta ki arra, hogy pénzt rázzon ki saját állampolgáraiból.

No, hát ennek most vége, és a magyar állam hivatalosan is egy útszéli uzsorás szintjére süllyedt.

Márpedig ha 10 millió ember nem tud közösen finanszírozni egy olyan rendszert, amelyik nem hagy embereket betegen élni és meghalni csak azért, mert épp nincs pénzük, akkor tényleg be lehet zárni a boltot.

Ebben az esetben ugyanis tényleg semmi értelme nincs a magyar állam létezésének.

Lehet itt jönni a nemzetiszín könnyekkel, a Nélküled pátoszával és Szent István országának ezeréves lelkületével, de elég világos, hogy ez csak addig tart, amíg a közpénz magánzsebekbe csatornázására oly alkalmas sportipart vagy épp Orbán Viktor fejedelemségét kell legitimálni.

Amikor viszont arra szintre megyünk, hogy esetleg ebbe a nagy magyarságba szorulhatott volna annyi alapvető emberi tartás, annyi együttérzés és szolidaritás, hogy folyton ne töröljük ki a hátsónkat a nép szegényebb rétegeivel, akkor csak Gulyás Gergely mondatai maradnak:

Aki nem fizet egészségügyi hozzájárulást, az természetesen kiesik az egészségügyi ellátásból, de úgy gondolom, hogy ez így helyes, különösen azokkal szemben, akik pedig fizetnek.

Kezitcsókolom.

Persze nem ma döbbenünk rá először, hogy az, ami itt 2010 óta kiépült, az a népnyúzás szofisztikált rendszere, amelyben futja a multik százmilliárdos támogatásaira, futja Mészáros Lőrincre, futja az energiaital gyár pénzelésére, csak az átlagemberre nem.

Egy olyan népnyúzó rendszert építettek ki az elmúlt 9 évben, amelyben minden „liberális individualizmussal” való ijesztgetés mögött szisztematikusan fordították egymás ellen a hétköznapi embereket, játszották ki egzisztenciális félelmeiket egymás ellen, és bontották le a szolidaritás legalapvetőbb kötelékeit.

És mindezt kicserélték egyéni kegyekkel, ami egyetlen dolgot sugall: egyénileg érvényesülhetsz, ha befogod a pofád, és rátaposol a melletted lévőre. Az emberi szolidaritást lecserélték ócska közösségpótlékokra, nemzeti protézisekre, amelyek épp csak a nemzeti történelmet és kultúrát nem tartják tiszteletben, de mellet veregetni kiválóan lehet velük.

És akiknél ez sem működhet, ott jöhet a nyílt fenyegetés, kvázi rabszolgasorsban tartás.

A rendszerváltás utáni kormányok közül egyik sem teljesített túl jól az állampolgárok jólétének garantálásában, de az a fajta felfelé osztás, ami itt 2010 óta kiépült, az példa nélküli. Mindent úgy alakítottak át – az adórendszertől az árfolyampolitikán át a munka törvénykönyvéig -, hogy a gazdagok zsebében több maradjon, az átlagemberekében pedig kevesebb.

És ezzel párhuzamosan tovább rohasztottak minden olyan intézményt, amelyre egy nemzet büszke lehetne: az oktatására, az egészségügyi rendszerére, a jóléti intézményeire.

Minden olyan intézményt, amelyeknek köszönhetően mi, átlagemberek is normális életre tehetünk szert. A magániskolák és magánkórházak rendszerébe csak a legkiváltságosabbak juthatnak be, nekünk, többieknek sosem lesz annyi pénzünk, hogy ezt megengedhessük magunknak. A magániskolák és magánkórházak a nagyvállalatoknak és Mészáros Lőrinceknek hajtanak profitot, a közösségi iskolákból és kórházakból egy egész társadalom épül fel.

Márpedig a Fidesz országában ez a jövő.

Oké, lehet mondani, hogy a mostani tb-szabályozás a többséget nem érinti, csakhogy ez nem igaz. Közvetlenül most majdnem egy millió legszegényebb emberrel szúr ki, de a tendencia világos. Bármikor lehet újabb és újabb ellátásra „nem érdemes” emberkategóriákat alkotni, és fokozatosan lehet kizárni a népet az egyre rohadó egészségügyi rendszerből.

És aztán Gulyás Gergely kiállhat az európai értelemben vett emberarcával, hogy elmondja: hát milyen igazságtalan már a gazdagokkal szemben, hogy vannak, akik olcsóbban jutnak egészségügyi ellátáshoz, számoljuk fel inkább az egész állami egészségügyet. És lesznek majd liberálisok, akik ehhez tapsikolni is fognak, hiszen a piac ugyebár.

Erre a fajta közösségromboló, népnyúzó merényletre, amit a kormány saját nemzete ellen követett el, csak egyetlen jó válasz van. Az a válasz, amit épp egy éve, a rabszolgatörvény elfogadásakor is adott a magyar társadalom. Annak belátása, hogy itt bizony mind egy hajóban evezünk, a kizsákmányolás, a kizsigerelés, a perverz újraelosztás, a nagytőke szolgálata mindannyiunk életét tönkreteszi, még ha most szabad szemmel minden nem is látszik.

És ha ezt beláttuk, akkor már csak egymás kezét kell megfognunk, és haragunkat, dühünket, félelmeinket nem egymás legyalulására, hanem a mindannyiunkat kisemmiző politikai és gazdasági hatalmasok ellen kell fordítanunk.

És akkor majd tényleg büszkék is lehetünk erre a „boltra”, amelyiknek futja annyira, hogy normális kereset nélkül ne kelljen élni, sem attól rettegni, hogy hogyan tudunk kifizetni egy tüdőröntgent.

Szerző: Pap Szilárd István/merce.hu


 

h i r d e t é s