h i r d e t é s

Ha a koronavírus az új bevándorlás, a nyugdíjas az új migráns

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Ha a koronavírus az új bevándorlás, a nyugdíjas az új migráns

2020. március 21. - 09:03

 

Az elmúlt napokban olyan össznépi általánosító gyűlölet zúdult Magyarország öregjeire, mintha kifejezetten ők lennének a koronavírus okozói, akik még hálálkodni is elfelejtenek nekünk.

Fekő Ádám írása az azonnali.hu-n

A legoptimistább becslések szerint is nyár elejéig fújja le az életünket a koronavírus, úgyhogy addig érdemes csak indokolt esetben emberek közé menni. Ezt a kérést egészen változó minőségben veszik komolyan eddig a magyarok: az éttermek kötelező délutáni bezárása előtti hétvégén voltam olyan vidéki étteremben, ahol már másnapra sem lehetett asztalt foglalni, de közben a városokban jól láthatóan visszafogottabb élet lett.

A bezártság és a korlátoltság annyira nem meglepő módon frusztrációt okoz, ezt pedig mindig érdemes leverni valakin.

És hát most épp itt vannak a nyugdíjasok szem előtt, hiszen az emberek fejében úgy él, hogy ez a szociális távolságtartás és önkéntes karantén dolog tulajdonképpen miattuk van, miközben ezeknek van pofájuk kimenni az utcára, mintha nem lenne holnap.

Az elmúlt napokban a nyilvánosság egészen változatos helyeiről vették célba a nyugdíjasokat: a vidéki és országos lapok épp úgy kurvaanyáztak, mint Tibi atya, de a buliba lelkesen Hámori László is beszállt. A jelenség persze már korábban elkezdődött, hiszen már előtte is egy emberként röhögött az ország egy része azokon, akik felvásárolják a boltból a lisztet, de mostanra annyira kicsúcsosodott, hogy a nyuggerezés valamiféle össznépi programmá változott.

A nyugdíjas összességében az új migráns lett.

Az analógia már csak azért is megáll, mert a bevándorlás/migráció mint jelenség helyét vette át a koronavírus a Téma, Amihez Mindenki Ért listán, de mint minden esetben, itt is fontos, hogy legyen egy-két csoport, amit kiemelten utálunk miatta.

Az a helyzet, hogy Magyarországon nyugdíjasnak lenni elég szar. Nem csak kevés van hátra az életükből, általában küszködnek valami betegséggel, egyre kevésbé tűnik átláthatónak számukra a nagyvilág, sok esetben pedig a családjuk anyagi helyzetén és türelmén múlik a boldogulásuk, de még általában ki is vannak szolgáltatva az aktuális kormánynak, amit ennek ellenére mégis 40-50 évvel ezelőtti tapasztalatokból levezetve szeretnek/utálnak.

Ha politikáról van szó, ráadásul mindenki utálja őket valamiért már első ránézésre is: a fideszesek szerint DK-sok, a DK-sok szerint fideszesek.

Talán pont nem arra a public shamingre van még szükségük, amit azért kapnak most, mert az ország fiataljai köztársasági érdemrendet várnak el csak azért, mert ők otthon maradnak. Talán ahelyett, hogy fotózgatnánk őket, ahogy a tiltott helyen ülnek a buszon, esetleg szólhatunk nekik, hogy ott most nem szabad ülni. Ha kimentek a piacra, akkor akár két fénykép mellett beszélni is lehet velük, hogy igazából miért vannak most ott?

Vagy esetleg megérteni azt, hogy bizonyos kor felett már egyáltalán nem olyan magától értetődő, hogy valaki nem tudja olyan könnyen elengedni a mindennapi életét. Ahogy az sem elvárható, hogy valaki órára pontosan kövesse a híreket, az pedig már pláne nem, hogy hiteles forrásokból tájékozódjon. Nem, nem azért, mert hülyék, hanem azért, mert öregek.

„Elképesztő, hogy mi itt mindent megteszünk érte, ő meg a hála legkisebb jelét sem mutatja.” Ismerős ez a kiakadás? Annak kell lennie, hiszen a habzó szájú migránsozás is pontosan ezt a vélt hálátlanságot szokta felróni bárkinek, aki volt már mecsetben vallási okokból, és pontosan ugyanakkora hülyeség is, mint most.

Ha már segíteni nem akarunk, mert mondjuk nem vagyunk Orosháza polgármesterei, vagy csak jobb dolgunk is van, akkor is elgondolkozhatunk inkább a hőbörgés helyett: vajon miért vannak kint, amikor otthon kéne hálálkodniuk nekünk, amiért megvédjük az életüket? Mondjuk azért, mert előtte hetekig folyt mindenhonnan, hogy ez az egész koronavírus egy egyszerű hiszti? Vagy azért, mert az általában jól ismételhető sorosozó üzenetek helyett ezúttal egy weboldal címe van fent a kék kormányzati plakátokon bármiféle kérés helyett?

Vagy akár azért, mert nyolcvanévesen már leszarják?

Az összes válasz lehet jó, de a leghelyesebb mégis az, ha nem egy nagy masszaként tekintünk a nyugdíjasokra. Akkor akár addig a felismerésig is eljuthatunk, hogy a nyugdíjasok nagyrésze valószínűleg nem tartja be kevésbé az ajánlásokat, mint az ország egésze, hiszen munkaidő után egészen változatos korcsoportokból kerülnek ki azok az idióták, akik valamiért úgy érzik, ez a legjobb idő kicsit összejönni a haverokkal, és beleröhögni a koronavírus arcába.

Az persze most más kérdés, hogy miért kell megvárni a kijárási tilalmat azzal, hogy betartsuk a magyar és a nemzetközi egészségügyi szakemberek egybehangzó kérését, de ez a probléma már inkább a szabadsághoz szokott Európáról szól, mint az öregekről.

Azokról az öregekről, akiknek ugyebár épp elég bajuk van, és ezekhez jött még az, hogy leginkább ők vannak életveszélyben a koronavírus miatt, és ehhez nem kéne még nekünk is hozzátenni, hogy a hirtelen szerzett infektológiai tudásunk birtokában még jobban kiközösítjük őket. Még akkor sem, ha valóban egy hülye öreggel találkozunk, hiszen hát nyilván vannak köztük hülyék is.

Sőt, akár mi is lehetünk azok pár év múlva, és akkor hálásak leszünk érte, ha nem kezdenek el minket kollektívan basztatni az interneten.

 

Szerző: Fekő Ádám / azonnali.hu


 

h i r d e t é s