h i r d e t é s

Ha nem szabad majmokra gondolnod, megtámadnak a majmok

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Ha nem szabad majmokra gondolnod, megtámadnak a majmok

2020. március 25. - 16:59

 

Az egyensúlyok, jelentések megtalálása hoz értelmet az életünkbe. Ha túltoljuk az imát, meditációt, annak nem tulajdonítunk mélységet, jelentést, nem helyezzük el azt magunkban saját egyéniségünk súlya szerint, hülyék leszünk, ahogy sokan azokká válnak.

Az ima, meditáció következmény, eredmény és nem problémamegoldó eszköz. Ha egy virágoskertet akarok az udvaromban és ehhez csak azzal járulok hozzá, hogy transzba esek, azt mantrázom, hogy „virág, virág, virág”, sosem valósul meg az álmom. Ehhez el kell ültetnem a magot a megfelelő talajba, öntöznöm, ápolnom kell a növénykéket, majd erőfeszítésemet siker fogja koronázni. Ha ez bekövetkezik, eljött az ideje az imának, meditációnak azért, hogy megköszönjem a kegyet, amiért ez a csoda létrejöhetett. De ebben én magam is benne voltam, a materiális lény, a magam materiális tetteivel. És mindez a végén spirituális élménnyé lesz.

Hadd meséljek el egy történetet. Dél Indiában élt egy ember, aki rengeteget meditált, mert természetfölötti erőre akart szert tenni. Olyanra, amilyen a Szentírásokban van. Vízen járás, betegek gyógyítása, mágiák stb. Hiába meditált, nem jutott előre. Hallotta, hogy Tibetben, egy buddhista kolostorban hozzájuthat az igényelt tanításhoz. Ne feledjük, hogy emberünk dél Indiából származik, ahol teljesen más kultúra, szokás, klíma uralkodik. Hatalmas erőfeszítéssel átvergődött a Himaláján és rábukkant a kolostorra. Emberünk belépett a kapun, de ügyet sem vetettek rá. Senki sem kérdezte meg: ki vagy? Dél Indiában ez lenne az első. Majd akár akarna, akár nem, ételt tennének elé. Itt nem ez történt. Itt senki nem kérdezi a másikat, hogy ki, mert egész életükben azt akarják megfejteni, hogy valójában kik maguk? Egy ilyen kérdés nagy sértés lenne! Étellel sem kínálták, mert aki nem eszik magától, arról feltételezik, hogy böjtöl és illetlenség böjt alatt ételt felkínálni. Más szokások, más világ, de mi, emberek nem ismerjük egymást és csak saját szokásaink, vallásunk erődítményéből ítélünk meg másokat. Ez nagy hiba! Szóval, emberünk így bolyongott három héten keresztül, végül egy öreg szerzetes megszólította. Tudom miért jöttél, mondta. A természetfölötti erő kell neked. De miért akarod? Telesen fölösleges! Ha vízen akarsz járni, akkor három nap múlva rájössz, hogy egy csónak kényelmesebb és ugyanígy járnál az összes többi természetfölötti képességeddel! De emberünk kitartott. Neki kell az a természetfölötti erő, ezért vállalt ennyi veszélyt. Hát jó, mondta az öreg. Holnap hajnalban menj le a patakhoz, mártózz bele és gyere hozzám. Ne feledjük, hogy ez a fagyos Tibet és nem a trópusi dél India! Emberünk mégis megmártózott és kékre, lilára fagyva, dideregve az öreg szerzetes elé állt. Az öreg elismételt neki három mantra szöveget. Ezeket jegyezd meg, mondta. De lenne egy nagyon fontos dolog! Miközben ezt mantrázod, nem szabad majmokra gondolnod! Emberünket elöntötte a boldogság és magában kárörömöt is érzett, hogy ilyen könnyen megszerezte ezektől a balga buddhistáktól a titkot! Másnap elhagyta a kolostort és az első adandó alkalommal megmerítkezett egy patakban. Hozzálátott az első mantrának, de máris megjelent előtte egy majom. Majd újból megmerítkezett és minél jobban próbált a mantrákra koncentrálni, a majmokat pedig kiűzni magából, annál több majom jelent meg képzeletében. Ez addig folytatódott, míg nem is jutott el a mantrákig, csak majmokkal hadakozott. Visszament a kolostorba és csak ennyit kért: nem akarok többet természetfölötti erőt, csak szabadítsatok meg a majmoktól!

Íme, ide vezet, ha elszabadulnak belső arányaink és tudatunkat nem tudjuk kontrol alatt tartani. Mert tudatunk alatt van valami, amit minden kultúra másképp nevez, legyen az sátán, ego vagy bármi, ami ellenünk dolgozik. Mindig az ellenkező irányba húz, mint amit kijelölünk magunknak. Előjönnek a majmok, majd egész életünkben a majmok ellen harcolunk és elvész az élet értelme maga! Ha nem értjük meg saját tudatunk működését, nem tudjuk azt kontrol alatt tartani, furcsa utakra tévedhetünk. Ha nagyon meg akarunk jegyezni valamit, azt elfelejtjük és sok mindent ki akarunk törölni emlékezetünkből, ami mindig visszaköszön. Mikor voltunk boldogabbak, amikor ötévesen játszadoztunk, vagy most, felnőttfejjel? A sok tudás, tapasztalat, amit begyűjtöttünk boldoggá, vagy elkeseredetté tett? Ez mind annak függvénye, hogy milyen tudást, milyen tapasztalatot gyűjtesz és ezeket milyen kontrol alatt tartod. Hol pihen meg tudatod? Önmagad kontrolja alatt, vagy Valaki másra bízod, akinél feltöltődik?

Nem sújt le ártás, csak Allah engedelmével. Ki hisz Allahban, Ő vezetni fogja szívét, mert Allah Minden dologról Tud. (Korán 64:11)

Amit balsorsnak hiszünk, az valójában lehet, hogy áldás. A test fájdalma, valamilyen rendellenességről árulkodik, amit ha nem kúrálunk, nagyobb baj jöhet. Mind a morális, mind a spirituális életben minden körülmények között egyedül a Hit az, mibe kapaszkodhatunk, mert ezzel értjük meg, hogy semmi nem történik az Ő akarata és engedelme nélkül.

Ha jól belegondolsz, a koronavírus is, amellett, hogy komoly dolog, de egy majom. Megfigyelted hányan terelik a majmokat támadásba ellened? Agyad tele van velük.

Címkék: 

 

h i r d e t é s