Utoljára szeptemberben írtunk arról a debreceni asszonyról, aki nehéz körülmények között neveli beteg fiát és egy év nem volt elég a debreceni városvezetésnek arra, hogy érdemben segítsen a szerencsétlen sorsú családnak.

A mai napon újabb levelet kapott a szerkesztőség, amelyet változtatás nélkül közlünk.

"A mai napon az alábbi levelet küldtem Debrecen megyei jogú város alpolgármesterének. Hajdú Ferencné ügyével először tavaly nyáron találkoztam, a "Jog asztala Debrecenben" utcai tanácsadó szolgáltatáson. Jogászként azóta próbálok a szerencsétlen sorsú családnak, kevés sikerrel. Meggyőződésem, hogy egy jó ügyet szolgálok, a család kérésében semmi rendkívüli nincs. 

Debrecen megyei jogú város alpolgármestere 
Dr. Széles Diána asszony részére 
Debrecen 

Tisztelt Alpolgármester Asszony! 

Először is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéshez, amelyet a gondoskodó Debrecen program megvalósításában végzett munkájáért vehetett át. 

Megkaptam válaszát, amelyben arról tájékoztat, hogy az önkormányzat milyen módon támogatja Hajdú Ferencnét. A levelében azonban a legfontosabbról egy szót sem írt. Hajdúné több év óta szeretné elérni, hogy a piaci alapú bérlakását, az önkormányzat minősítse át szociális alapúvá. Amikor a koronavírus járvány miatt csak telefonon tudtam Önnel  beszélni, ígéretet tett, ennek a több éve húzódó áldatlan helyzetnek a mielőbbi megoldására. Mielőtt a válaszomat elkezdtem írni, beszéltem az édesanyával, aki elmondta, Ön a személyes látogatásakor az önkormányzati döntés hiányára hivatkozott. 

Ez biztos így van, nem vitatom, bár az elmúlt években már volt néhány testületi ülés. Csak tudja alpolgármester asszony, van ám ennek az éremnek egy másik - emberi, humánus - oldala is. És ezen az oldalon, egy magatehetetlen, 35 éves fiát egyedül nevelő asszony áll, aki már az elmúlt években megjárta a poklok, poklát.  Hajdúnénak továbbra is fizetnie kell a piaci alapú bérleti díjat, amely évente több százezer forintot vesz ki a nélkülöző, kifejezetten rossz anyagi körülmények között élő család "kasszájából". Épp ma említette, hogy a havi fűtésszámlája 33 ezer forint. 

A család történetét Ön is jól ismeri, ezért csak tőmondatokban néhány gondolat. 

Hajdúné még 2019. augusztus 22.-én levelet írt a polgármester úrnak , személyes közbenjárását kérte a kis család élethelyzetének jobbítására. Nem kért lehetetlent, nem milliókhoz szeretett volna jutni. Egyébként a megyei napilapban már 2016- ban megjelent a család segélykiáltása, az önkormányzat támogatási ígéretével: 

https://haon.hu/helyi-kozelet/csupan-hajszalnyira-a-hajlektalansagtol-2581201/  

A levélre tavaly  több hétig nem kapott választ, ezért - mit tagadjam, segítettünk benne - az RTL Klubhoz fordult. A riport lejátszása után hirtelen felgyorsultak az események, Papp úr  is fogadta Hajdú Ferencnét. 

Az édesanya elmondása szerint a polgármester úr megígérte, rövid időn belül segít abban, hogy a piaci alapú bérlakását, szociálissá minősítsék át. Hajdúné szerint Papp úr azt ígérte, hogy a 2019. novemberi közgyűlés elé terjeszti a javaslatot a lakás átminősítéséről. 

A Hajdúné által mondottakat erősíti meg számomra, az önkormányzatnak 2019 szeptember 16.-án  kiadott közleménye. Engedje meg, hogy ebből idézzek:

"Hajdú Ferencné számára a továbbiakban is minden segítséget megad az önkormányzat és Debreceni Karitatív Testület, segít neki abban is, hogy ne piaci, hanem szociális alapú bérlakásra jelentkezzen ."

Most 2020. november közepe van, és minden változatlan. Az anya sírva mutatja a fia újabb gyógyszereiről a számlákat, gyakorlatilag ennivalóra is alig futja nekik. Minden ingyenes ételosztáson ott vannak, az édesanya inkább nem eszik, de a fiának igyekszik mindent biztosítani.

Még tavasszal, mikor a parlament elfogadta a rendkívüli jogrendről szóló törvényt javasoltam, hogy a polgármester úr, a jogszabályi felhatalmazásával élve döntsön a lakás átminősítéséről. Erre nem került sor. 

Magyarországon e hét szerda 0 órától ismét rendkívüli jogrend lépett életbe. Ez ismét különleges jogosítványokkal ruházta fel a települések polgármestereit is. Így Papp László úrnak törvényes joga van arra, hogy Hajdú Ferencné kérésének eleget tegyen, és a lehető legrövidebb időn belül döntsön a család mostani lakása átminősítéséről. Úgy hiszem, ez bőven belefér a jogszabályi keretekbe, nem kér a kifejezetten nehéz életkörülmények között élő család teljesíthetetlent. Egy ilyen döntés hosszú évek után végre pontot tehetne ennek a csűrés-csavarásnak, kálváriának a végére. Debreceni önkormányzat segítene egy olyan édesanyának, akivel nem hiszem, hogy bárki örömmel cserélne, s vállalná mindazt, amit Hajdúné a nap 24 órájában végez. Ön is édesanya, hiszem azt, átérzi Hajdú fájdalmát Zoltán fia miatt. 

Tisztelt Alpolgármester Asszony! 

A debreceni önkormányzatnak kötelessége gondoskodnia minden nehéz élethelyzetű polgáráról, így a Hajdú családról is. Az ő sorsukon nem két darab maszk, Béres csepp, vagy élelmiszercsomag a tényleges segítség. Az csak a felszín, és még csak tüneti megoldást sem jelent. Ezért kérem, ne mérlegeljenek tovább, ennyi idő alatt, ha van szándék a segítségre, akkor döntsenek. Ha nincs, akkor pedig mondják meg nyíltan, írják meg Hajdú Ferencnének, hogy Debrecen városának nincs lehetősége a kérés teljesítésére. Úgy hiszem, hogy nincs helye és ideje már a mellébeszélésnek. 

Jómagam ezt az egész eljárást méltatlannak érzem, engedje meg, hogy bővebben ne fejtsem ki Önnek. Személy szerint emberileg is megvisel, és kételyeket támaszt bennem, ez az "ügyintézés". Úgy érzem, valami nagyon hibádzhat a városi szociális ellátó rendszerben. Szeretném, ha csalódnék. 

Nem tudom felfogni, hány évig kell még az ország második legnagyobb városában, egy szerencsétlen sorsú családnak arra várni, hogy az önkormányzat vezetése ne egy aktának tekintse csak őket, és  hosszú évek kálváriája után, szociális bérlakásban élhetik a maguk hétköznapjait. Nem hiszem, hogy az igény teljesítése megterhelné Debrecen városa költségvetését. 

Záradék: Tájékoztatom alpolgármester asszonyt, hogy az Önnek küldött levelem, egyúttal elküldöm a sajtónak is. 

Debrecen, 2020. november 13.

Tisztelettel
Dr. Budácsik Lajos