Több száz ember érkezik vonatokkal a keleti és a nyugati pályaudvarra is minden nap, s bár a Migration Aid segítői is egyre többen vannak, illetve a Máltai Szeretetszolgálat is nagy erőkkel igyekszik részt venni a teljes kilátástalanság elleni harcban, nehéz eldönteni, hogy munkájuk a minden erőfeszítésen felüli vehemencia ellenére többet ér-e a kilátástalan harcnál.

Nagyon sok önkéntes szeretne dolgozni a pályaudvarokon vesztegelő migránsok hazánkban töltött napjainak elviselhetőbbé tételén, de sajnos a legtöbben nincsenek vele tisztában, hogy mi az, ami konkrét segítséget jelent és mi az, ami kifejezetten hátráltatja a munkát.
Sokan szeretnének hősiesen küzdeni a világ kegyetlensége ellen, de közülük jó egynéhány lelkes tenni akarót egész egyszerűen haza kell küldeniük a szervezőknek, hiszen ad hoc jellegű jótékonysági rohamaikkal valójában inkább rosszat tesznek, mint jót. A szervezők feladatának egyik legfontosabb eleme mindennek köszönhetően a folyamatos koordinálás mellett a megmentőrohamban szenvedők csillapítása, vagy időnként konkrét eltanácsolása, ha szükséges.

Sokan nem értik meg, hogy nem jut étel mindenkinek, ezért nem lehet kivételezni. Ha a gyerekek számára érkezik egy szállítmány abból nem kaphatnak a felnőttek. Aki ezt nem érti meg és nem fogadja el, az nem igazán tud segíteni odakint.

Az önkéntesek ugyanakkor egy folyamatos körforgás lényegében tehetetlen, legfeljebb tűzoltást végző harcosai, akik bár erőn felül dolgoznak, mégis azzal kénytelen szembesülni, hogy az étel egyre kevesebb, míg a rászorulók egyre többen vannak. Reggel még 150 menekült tartózkodik például a keleti pályaudvaron, s mire a 150 főre megérkezik az ételadomány, már 220 ember várakozik ugyanott, ahol előtte 150-en voltak.
Közben a hajléktalanok is folyamatosan rohamozzák a szállítmányokat, akikkel nem könnyű megküzdeniük a társadalmi felelősségvállalást mindennél előbbre helyező önkénteseknek, akik lehetőségeik szerint minden rászorulón segíteni szeretnének.
És ha mindez nem volna elég, ott vannak a különféle össze-összeverődő szélsőjobboldali csoportok is a pályaudvarok környékén, akikkel megint csak küzdeni kell, ha eddig nem lett volna még elég a küzdelemből.

A helyzet azonban nemhogy megoldódni látszana, de csak egyre rosszabb lesz. Mennyi értelme van hosszú távon ennek a harcnak? Don Quijote megrohamozza a szélmalmot...

(Fotó: hir24.hu)