Hatvanban 87 év alatt térülne meg az Elios által megvalósított közvilágítás-projekt
Hatvan városa is kapott levelet az Olaf-tól: ebből azért már lehetett sejteni, hogy ott sem volt minden rendben az Elios kiválasztása és szerződése körül, de hiába kértük, a város nem adta ki a levelet. Igaz, Hatvanon kívül még vagy 20 város dugdossa a kellemetlen dokumentumot. - írja az orszagszerte.atlatszo.hu.
Hatvani utca LED-es közvilágítással. Forrás: atlatszo.hu
Bíró József, a városi képviselő-testület MSZP-s tagja viszont a múlt héten legalább betekinthetett a dokumentumba, és azt látta, hogy Hatvan történetében is ugyanazok a módszerek és figurák bukkannak fel.
2015 nyarán gyűjtöttük össze az Elios azon közbeszerzéses nyeréseit, melyek az Olaf nyilvánosan is hozzáférhető csalási indikátorai alapján legalábbis gyanúsak voltak.
A csalás lehetőségét valószínűsítő indikátorok (red flagek) közül hármat is azonosítottunk annak idején a hatvani projekttel kapcsolatban: a kiírásban erősen korlátozó műszaki feltételek szerepeltek („előre egyeztetett szerződéses előírások” az Olaf terminológiájában); feltehetőleg részben ennek volt köszönhető, hogy csak egyetlen pályázat volt, az Elios-é („korrupt befolyás, ajánlatelfojtás”).
A pályázat előkészítésében pedig közreműködött a Tiborcz Istvánnal üzleti szimbiózisban működő Hamar Endre cége, a Sistrade.(„Kiegyenlítetlen ajánlattétel: az ajánlattevő közel áll a közbeszerzési személyzethez, vagy részt vett a szerződéses előírások összeállításában.”)
Az pedig a daliás idők merészségére jellemző, hogy a nyertes ajánlat értéke nettó 228 129 456 forint volt, vagyis
a pályázó Elios Zrt. tízezer forint, azaz 0,0045 % (!) pontossággal eltalálta a projekt kiíró által becsült 228 139 796 forintos értékét.
Az ajánlattal kapcsolatos adatok kiszivárogtatása: az ajánlatkérő, projekttervező vagy ajánlatértékelő személyzet bizalmas információt szivárogtat ki, pl. a becsült költségvetés…
- írja a jelenségről az Olaf útmutatója)
A botrány idén januárban lángolt fel újra, mikor kiderült, hogy az Olaf mégsem az a papírtigris, aminek sokáig tűnhetett.
A jelentés tartalmáról korábban mi is csak pletykákat hallottunk, de két hónappal korábban kikértük az érintett önkormányzatoktól a gyanúba keveredett projektek számszerűsíthető „eredményét”, azaz a megújított közvilágítás üzemeltetési költségeit. Hogy legyen mihez mérni a megtakarítást, 7 évre visszamenőleg kértük a karbantartásra és az áramfogyasztásra vonatkozó adatokat.
A városoktól kapott adatok alapján a kép elég vegyes, de Hatvan esetében az derült ki, hogy a beruházás nettó 228 milliós költsége a számok alapján nagyjából 100 év alatt térülne meg.
2015 nyarán jelentette készre a város a projektet, 2016-ban és ’17-ben tehát már az új LED-es világítás költségeit fizette Hatvan. 2012 és 15 között évente átlagosan bruttó 30,2 millió volt az áramszámla, a következő másfél év adatai alapján ez évi 26,4 millióra csökkent – vagyis a megtakarítás mindössze nettó 3 millió.
A karbantartás 2015-ig évente áltagosan bruttó 5,1 millióba került, a következő másfél év átlaga viszont 5.6 millió lett – vagyis itt még nőttek is a kiadások.
A matek vége pedig az, hogy ezen adatok alapján 87 év alatt térülne meg a beruházás, ha a várható élettartam – a fényerő csökkenése – miatt nem kellene a lámpákat legkésőbb 20 év múlva újra cserélni, vagyis összességében nagyjából 160 milliós veszteséget okoz a beruházás.
Ráadásul az új világítás nyomán a város nagy része szó szerint sötétbe borult, és ez nemcsak a helyiek impressziója, a városban végzett méréseink is ezt mutatják.
Most a mozaik hiányzó elemei is a helyükre kerültek: a városi képviselő-testület MSZP-s tagja, Bíró József addig erősködött a polgármesteri hivatalnál, míg legalább betekintést kapott az Olaf levelébe.
Amit a képviselő a levélben látott, az egyrészt hibátlanul belesimul az Elios diadalmenetéről eddig kialakult képbe, másrészt magyarázza a verseny hiányát, és – ebből fakadóan – a beruházás eredményét.
Természetesen Hatvanban is kulcsszerep jutott INS Energia Kft-nek – az Imrovicz András vezette „független” auditáló cég 27 másik Elios-projekt helyszínén is közreműködött a pályázat előkészítésében és/vagy bonyolításában.
Hatvanban az INS készítette a költség-haszon elemzést, mellyel kapcsolatban az Olaf-levél megállapítja, hogy a számokkal való trükközés nélkül a projektet nem lehetett volna támogatni. És valóban: a megállapítást a fentebb idézett 2016-17-es költségadatok alátámasztják.
Itt sem maradhatott ki Mancz Yvett a projektből: az Olaf-levél szerint az Elios közvilágítási üzletágért felelős igazgatója írta a pályázati kiírás 3.számú mellékletét – ebben határozták meg a műszaki feltételeket, ami aztán valahogy úgy sikerült, hogy más pályázó nem is próbálkozott.
És persze az Olafnak a hatvani projekt esetében is feltűnt a Sistrade és Hamar Endre kettős szerepe, az a nyilvánvaló összeférhetetlenség, amire már 2015-ben felhívtuk a figyelmet.
