- Hogy van?

Tulajdonképpen egészségileg rendben vagyok. Éppen de­cemberben volt négy éve az operációm. Eddig félévente, mostantól már csak évente kell kontrollra mennem. A közérzetem viszont nem túl jó, és nem csak a tél miatt, amikor helyből depressziós az ember, inkább azért, ami az országban folyik. Néhány napja Kisorosziban azt éreztem, hogy én vagyok az élet császára. Este akartam begyújtani a kandallóba, de aztán nem, mert kezdődött a focimeccs. Havasné szerint nem lehet a tüzet bámulni úgy, hogy közben megy a meccs.

- Havasné szereti a focit?

Nem. Egészen mást szeret. Amikor hazaérek, mindig éppen halottszemléznek vagy DNS-vizsgálatot végeznek a tévében. Ilyen filmeket néz. Ha nem tévézik, akkor ül a gépe előtt, és egy teljesen hülye kvízt csinál, vagy pe­dig ismeretlen embe­rekkel bridzsel.

- Sokat hagyja egyedül Ha­vasnét?

Van, hogy itt alszom a Pozsonyi úton, mert Kisorosziból kiszámíthatatlan, hogy érek be Pestre. A tévé küld értem taxit, még soha nem késtem el se televízió­ból, se rádióból. Érdekes, sokszor volt olyan rémálmom, hogy elalszom. Szól a Rákóczi-induló, ott kéne ülnöm a Krónika stúdiójában, be kellene köszönnöm: Jó reggelt, Magyarország!, de nem vagyok ott. Pedig sosem késtem el. Akkor érzem magam rémesen, amikor Kisorosziban csak a Kossuth Rádiót lehet fogni. Belehallgatok a reggeli műsorba, ahol egy nőnemű alkalmazott ugyanazt a műsort vezeti, amit én vezettem. Elképesztő, hogy hová süllyedt a közszolgálat! Azt hittem, a Bródy Sándor utcában fognak eltemetni, de semmi nosztalgiát nem érzek, ha néha arra járok. Mit kerestem én ott? Most, hogy a Gundel Takács is eljött a köztévétől...

- Mit szólt hozzá?

Csodálom, hogy eddig bírta. Amikor eljöttem a TV2-ből, azt mondtam neki: akkor lennék boldog, ha a Mokkát ő örökölné meg tőlem. Nagyon tehetséges, kedves, szerény ember. Csak jót tudok róla mondani.

(Az interjú folytatódik a Bors internetes oldalán, a borsonline.hu-n)

Forrás: Bors - borsonline.hu