Az ilyen összeesküvés-elméletek szerint ugyanis a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az unió és a nemzetközi nagy bankok már évek óta csődbe akarják juttatni hazánkat. Ha pedig ilyen hatalmas erőknek ellen tudtunk állni, akkor bátran elmondhatjuk, hogy bivalyerős a magyar gazdaság.

Az elnök a jegybank 2015-ös beszámolóját ismertetve a parlamentben azt állította, hogy az MNB „brókercsalásokat leleplező tevékenysége egy sorozatba illeszkedik, egy forgatókönyvbe illeszkedik (…) egy olyan nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el”. A kissé zavaros utalás minden bizonnyal az Egyesült Államok képviseletére vonatkozik, amely hat magyar állampolgárt kitiltott a területéről. Az elnök vádjaira reagálva a követség szóvivője hiteltelennek nevezte Matolcsy kijelentéseit.

Kérdés, komolyan lehet-e venni Matolcsy György országházbeli kijelentéseit annak fényében, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban ugyan a polgári titkosszolgálatok közöltek olyan tényeket, amelyek beleilleszkedhetnek az elméletbe, az egyértelmű összefüggésről azonban viták vannak. Jó lenne azt is tudni, hogy a jegybankelnök mire alapozta kijelentéseit. Arra azonban kicsi az esély, hogy erre fény derül, a kormánytöbbség ugyanis elegendőnek tartja a titkosszolgálatok beszámolóját, s nem kíváncsi Matolcsy bizonyítékaira.

Így nem tudhatjuk meg, hogy valóban léteztek-e a jelzett támadások, vagy csak Matolcsy György elméje kapcsolta össze a tényeket egy sajátos összefüggésrendszerben, esetleg az egész eszmefuttatás a kormány folyamatosan harcos politikájába illeszkedő – hogy a jegybankelnök kedvenc kifejezését használjuk – blöff, blöff, blöff.

Egyébként nem ez volt az első alkalom, hogy a jegybankelnök az ország ellen indított támadást vélt látni. Erre került sor 2011 őszén, amikor arról értekezett a Heti Válasz hasábjain, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió támadást indított hazánk ellen. Arról az IMF-ről van szó, amelyhez 2011 őszén segítségért fordult Matolcsy még gazdasági miniszterként. A megállapodásból aztán nem lett semmi, hiszen a magyar kormány jó eséllyel csak a nemzetközi pénzvilágot akarta lecsendesíteni az egyezkedés hírével. Erről az időszakról írja a jegybankelnök volt kabinetfőnöke, Wiedermann Helga Sakk és póker című könyvében, hogy tudomásuk szerint hat nagy nemzetközi bank titkos találkozón tárgyalt arról, hogy miként lehetne Orbán Viktor helyére egy másik politikust helyezni. A könyvben arról is szó esik, hogy Matolcsy fejében akkor gyúlt ki az összeesküvésre világító fény, amikor Frei Tamás egyik könyvében egy hasonló támadásról olvasott. A Wiedermann-műben arról is szó esik, hogy az IMF-tárgyalások hírét egy ebéden Matolcsy közölte a Goldman Sachs szakembereivel, amiből botrány is támadt, hiszen felvetődött a bennfentes információk kiadásának vádja.

Mindezek ismeretében a kérdés továbbra is kérdés marad: valóban folyamatosan az ország eltiprására szövetkeznek a világ erői, vagy Orbán Viktor jobbkeze egyszerűen szeretné meghálálni a kormányfő töretlen bizalmát, és segítséget nyújt ahhoz, hogy a folyamatos támadás veszélyét hangoztatva elterelje a nép figyelmét az ország gondjairól? Például arról: miért nem mentették meg ígéretük ellenére a devizahiteleseket; vagy hogy a versenyképességi listán a sikerpropaganda ellenére folyamatosan csúszunk lefelé; esetleg hogy az uniós pénzek nélkül a magyar gazdaság egy helyben topogna; illetve hogy a magyar oktatási rendszer és egészségügy a szűkös finanszírozás miatt a jövőnket égeti fel.

Szerző: Hajdú Péter / mno.hu