Ez a szöveg a televíziózás hőskorából lehet ismerős: a hajdani közvetítőkocsik kapcsolata időnként megszakadt a stúdióval, és olyankor – némi nyugtató zene kíséretében – ezt a feliratot láthatta a néző a focimeccs helyett.

Hát, annyi más szép, régi tévés hagyománnyal együtt ezt a táblát is elő kéne venni a raktárból, leporolni, beüzemelni, az „Adáshiba” felirattal együtt – főleg, ha Orbán Viktor kerül a képernyőre. - írja a gepnarancs.hu

És az adás rendezője tartsa őket a keze ügyében. Alkalmazza is, ha egy mód van rá, amennyiben a magyar miniszterelnök olyan életidegen dolgokat kezd beszélni, hogy az interjú átcsúszik kabaréba – kapják le a hangot, és gyorsan magyarázzák el neki, mi a baj, ha nem érti, töltsenek le rá egy Windows-frissítést vagy végezzenek el egy gyors vírusirtást. Ezalatt a nézők az említett táblák feliratait csodálhatják, esetleg népdalkincsünket élvezhetik, hiszen a miniszterelnök nem fog kozmopolita műsoroknak nyilatkozni, ahol a szünetben esztrádzene szól.

De az Echo TV-nek nyilatkozik, mert az bezzeg nem kozmopolita, sőt. Hát, azzal tényleg nem vádolható: azonban kisebb világcsoda, hogy egy ilyen kicsiny és ennyire rosszhírű csatornával egyáltalán szóba áll bármiféle kormányfő, nem hogy a miénk, aki éppen gyakorolja a hatalmat – rendben, az ötös számú párttagkönyv birtokosa faggatta, de akkor is, komoly politikus meggondolná, hogy nyilatkozik-e annak a cégnek, amely képes Szaniszló mestert alkalmazni. No, de szó nincs komolyságról, pláne nem politikáról, ez minden, csak nem az – ez lázas, fejvesztett kapkodás, elhamarkodott döntések sorának köszönhetően. Mit jelez Orbán Viktor pénteki nyilatkozata?

Első sorban azt, hogy senkiben sem bízik egy szűk körön kívül, már a híveiben sem – hajlandó leülni egy olyan csatorna stúdiójában országos jelentőségű ügyekről beszélni, ami nem fogható országosan. Ha így folytatja, jönnek a haknik a falunapokon és a fellépések a kultúrházakban. Valószínűleg senki sem mondta el neki, hogy ez egy kis cég – de az szép tőle, hogy a milliárdos pazarlással létrehozott új köztévében már ő sem bízik, lehet, hogy rossz velük a tapasztalata vagy ismeri őket valahonnét… No, de mindegy is, vegyük úgy, hogy a havernak itt van műsora, itt tudja elintézni a fellépést, két konteó és egy szíruszi ősmagyar repülő tarsolylemez között. Lássuk, mit mondott?

Nem sok okosat, annyi szent. Leginkább nyugtatni akarhatta a hallgatóságot, kevés sikerrel:

A miniszterelnök, Fidesz-elnök szerint 2010-14 között forradalom zajlott, amely tavaly győzött, a győztes forradalom után pedig egy új, polgári berendezkedést kell megvalósítani, ami jelenleg is tart. Ennek középpontjában a polgár eszménye, továbbá a munka, a család, az otthon, a rend és a nemzeti függetlenség áll, és ezekben „minden évben teszünk egy lépést előre” – mondta.

Fontosnak nevezte „a győztesek társadalmi koalíciójának” egyben tartását, jelezte azonban – utalva az ellenzéki sikert hozó veszprémi és tapolcai időközi parlamenti választásra –, hogy „ebben nem vagyunk mindig sikeresek”.

Mint fogalmazott, időnként elveszítik a hangot, amelyen beszélni tudnak az emberekkel. Ennek egyik oka szerinte, hogy már öt éve kormányoznak, és nem viselkednek mozgalomként. „Én is gyakrabban vagyok miniszterelnök, mint pártelnök, holott (…) nemcsak a kormányt kell elvezetni, hanem irányt kell szabni a saját politikai közösségünknek” – fejtette ki. Hangsúlyozta: a kormányzati eredmények maguktól nem hoznak politikai támogatást, „el kell végezni egy igazi mozgalmi, közösségi, politikai munkát is”. Ezt „az elmúlt évben nem végeztük olyan jól és intenzíven, mint ahogy kellett volna” – jegyezte meg.

Szóval, nincs semmi baj, csak van, zajlik a polgári berendezkedés, a kormánypárt akkorát győzött, hogy az már vereség – ebből kifolyólag mozgalmat kéne építeni. Tessék mondani, hányadikat? A Fidesz mozgalmak sokaságát indította el, még a Jobbik is Orbán Viktor polgári körében fogant – igen a polgári körök mozgalma is az ő ötlete volt, a Fidelitas is, a Civil Összefogás Fóruma is. Van egy olyan érzésem, hogy a kormánypárt köreiben kering egy recept: „Baj esetén azonnal alapíts mozgalmat…” Nyilván, egy mozgalom hasznos ötlet, ugyanis ha maga a párt akarná mozgósítani a széles néptömegeket, azonnal kiderülne, mennyire népszerűtlen – egy friss mozgalom viszont bukhat nyugodtan, nem jelent akkora veszteséget. Habár, ha jól értem, most pont a kormánypárt akar mozgalmárkodni. Nem fog menni, hölgyek, urak, ebből csak baj lehet… lesz is.

A másik baj az, hogy a médiaviszonyokkal kapcsolatos véleményéből egyértelműen kiderül: fogalma sincs a valóságról, de még tévedni is csak rosszul sikerül neki:

Orbán Viktor emellett „tájékozódási zavarról” beszélt, aminek okát abban látja, hogy elveszítették egy fontos támaszukat, a médiájuk egy részét, amely segített eligazodni a jobboldaliaknak. A média elvesztését azzal magyarázta, hogy konfliktus alakult ki a kormány és a meghatározó méretű jobboldali média tulajdonosai között. Utóbbiak egyben nagybirtokosok is, márpedig a kabinet úgy döntött, a korábbi nagybirtokrendszerből kis- és közepes birtokrendszert hoz létre – vázolta az okot, amely szerinte e feloldhatatlan konfliktus mögött áll.

A zavar pedig mindaddig fennmarad, amíg a jobboldali világ – a kevés megmaradt mellé – nem hoz létre új írott és elektronikus médiumokat, nem mozdítja meg szellemi tehetségét, pénzét, szervezőképességét annak a nyilvánosságnak a megteremtéséhez, ahonnan ismét mértékadó információkhoz juthatna – fejtette ki. A pártelnök-miniszterelnök jelezte, ez nem lehet a kormány feladata, ezért biztatta híveiket, fektessenek ebbe energiát. Példának hozta, hogy Liszkay Gábor megvette a Napi Gazdaságot.

Hogy is van ez, tessék mondani? Ha ez elvben egy demokrácia, amiben a tulajdon, amennyiben törvényesen szerezték, szent, akkor miképpen rendezhetné át a kormány a tulajdonviszonyokat? Elvesz, adományoz? Mint a latifundiumokat a középkorban? Ha bevezetik a halálbüntetést – a miniszterelnök kedves vesszőparipája ez – gyakorolni fogja a pallosjogát is, esetleg fel is négyeli majd azokat, akikről feltételezi, hogy a belső ellenzékéhez tartoznak. A külső ugyanis már régóta nem érdekli, mert nem találja veszélyesnek. Egyszóval, elvárja a hűséges és gazdag hívektől, hogy vegyenek lapokat, amik aztán az ő saját szócsövei lesznek. Ez nehezen volna elképzelhető: ugyanis ha azok a hívek gazdagok, akkor nem bolondok (sőt, lehet, hogy már nem is hűségesek, épp ezért). Hiszen épp itt a kulcsa a jobboldali média válságának: a miniszterelnök elkezdett nem bízni a tulajdon sajtóbirodalmában, az ettől megijedt, és szintén bizalmát veszítette, a kormány megvonta az állami hirdetéseket, ettől tört ki a Simicska nyelvszépségeiről elhíresült botrány – az ő lapjai továbbra sem lettek baloldaliak, nem is lehetnek, a sajtó nem így működik, nem képes ekkora változtatásokra. Csak már nem rajonganak feltétlenül a kormányfőért, amit az hazaárulásnak tekint. De lényegében véve magának köszönheti a rebelliót: ha ő nem kezd manipulálni a pénzek elosztása körül, nem hallgat olyan tanácsokra, amelyek az amúgy is meglévő gyanakvó hajlamait erősítették, máig az ő kezében lenne a magyar médiavilág kilencven százaléka.

Ehelyett sehol sincs, lebeg a levegőben és kóvályog.

A jobboldali médiavilág is, a jelek szerint a miniszterelnök is.

A pénteki interjú tanulságait nehéz volna levonni: ez az ember kapkod, bevált recepteket vesz elő, átszervez és tisztogat, mint láthatjuk – nem kéne mindezt egyszerre tenni. És nem volt okos dolog tőle egy ilyen nyilatkozattal előállni, amiből az derül ki, hogy nincs semmi baj, csak van.

Ez talán nem is nyilatkozat volt, hanem hiba.

Adáshiba.

Szele Tamás / gepnarancs.hu