"Nem azért, mert nekünk, pedagógusoknak semmi sem jó. Nem azért, mert képtelenek vagyunk megbecsülni magunkat, és fene nagy jódolgunkban nem tudunk mit csinálni. (Hisz ott a három hónap nyári szünet, meg az őszi, meg a tavaszi, meg a téli, és csak lógatjuk a lábunkat egész nap meg játszadoznunk a gyerekekkel. Bezzeg, ha tizenkét órát állnánk a szalag mellett, akkor megtudnánk, mi is az igazi munka!)

Nem! Azért fogunk leállni holnap két órára, majd március 16 után talán hosszabb időre, hogy nemcsak nekünk, hanem mindenki másnak az országban jobb legyen. Hogy mitől? Talán attól, hogy a 21. század gyerekei végre 21. századi tudást kapjanak, és ne a 19. század elvei, módszerei és tananyaga szerint oktassák őket. Hogy a tudásuk versenyképes és a való életben is alkalmazható legyen, ne pedig bebiflázott és hamar elfeledett tananyag. Hogy a piaci versenyben meg tudják állni a helyüket, tudjanak gondolkodni, megfelelő döntéseket hozni, higgyenek saját erejükben, kritikusan gondolkodjanak, így ne legyenek kiszolgáltatva demagóg szólamoknak és ne függjenek a magát mindenhatónak gondoló álamtól.

Azért fogunk leállni, hogy elinduljon végre egy 21. századi oktatási reform, ami ezt lehetővé teszi. "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá" – mondta majd száz éve gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, az utolsó magyar államférfiak egyike, és szavai napjainkban igazabbak, mint valaha. Mert a sikeres magyar jövő elképzelhetetlen magasan képzett, sikeres emberek nélkül, ez pedig elképzelhetetlen jól szervezett, magasszintű oktatás nélkül – amiről ma nem beszélhetünk.

Azért is fogunk sztrájkolni, hogy a te gyereked képességeinek és életkori sajátosságainak megfelelő képzést kaphasson, ne pedig hatévesen belekényszerítsék egy rendszerbe, amihez, lehet, még nem elég érett. Hogy a leszakadó országrészek tehetségei ne vesszenek el, és azok ne legyenek többé leszakadó országrészek. Azért fogunk sztrájkolni, hogy a körülmények úgy változzanak meg, hogy a te gyereked ne kerüljön ki funkcionális analfabétaként az iskolából és ne érje hátrány az életben. Vagy ne külföldre menjen inkább tanulni, mert itthon nincs meg a lehetősége, és az ország ne veszítse így el (talán örökre) sok-sok hasznos és tehetséges polgárát.

Sztrájkolni fogunk, mert mindez elképzelhetetlen motivált, nem leterhelt és jól megfizet pedagógusok nélkül. Ma ugyanis a tanárok átlagéletkora 45 év, új belépő a pályára alig éri el évente a százat, és nem heti 40, hanem 57 órát dolgoznak. (Igen, pedagógusokkal ellenérzést tápláló barátom, a tanári munka nemcsak a tanórák megtartásáról szól – ami átlag 24 óra! –, hanem az azokra való felkészülésről és a dolgozatok összeállításáról, majd kijavításáról is. Ez utóbbi mennyiségét elképzelheted, ha elmondom, én hetente 213 gyerekkel foglalkozom 25 órában! És az egyéb adminisztratív kötelességekről ne is beszéljünk!). A pálya nem vonzó a fiatalok számára, mert nincs presztízse (nemcsak szülők, a pályaszéli "kibicek", hanem a politika is szereti bűnbaknak látni vagy kritizálni-rúgni a tanárt), a fizetés pedig a vicc kategóriája. Saját példa: diploma, nyelvvizsga, szakképzések és 28 pályán eltöltött év után a fizetésem annyi, mint egy építőipari segédmunkásé. A szomszédos szupermarketben volt tanítványom másfélszer ennyit keres az érettségijével. A számlákat pedig fizetni kell és a bolti árak sem a tanárok pénztárcájához igazodnak. Így sok tanár mellékállást, magántanítványokat vállal, motiváltalan és gyakori a kiégés is. Ja, és a frissen végzett tanárszakos már el sem megy tanárnak! Mindez pedig visszahat az oktató-nevelő munkára.

Sztrájkolunk, hogy az állam (és mindenféle fenntartó) ne a (gyakran értelmetlen) parancsot végrehajtani elváró főnök, hanem partner legyen. Partner abban, hogy a te gyerekednek legyen jobb. Mert ők számítanak igazán.

Kérlek, kritizálás, fröcsögés helyett inkább segíts minket. Állj ki mellettünk és az oktatásban dolgozók mellett! Hallasd a hangod, csapj az asztalra, hogy a döntéshozók is meghallják! Nem miattunk – a gyerekeid jövője miatt. Mert mindannyiunknak megéri, mert mindannyiunknak ez az érdeke. Egy jobb és élhetőbb Magyarországon."