Eltűnt a helyéről Szentendre egyik nevezetes szobra, ef Zámbó István égbe mutató női ujja.

Állítólag megújul a HÉV-végállomáshoz közeli kortárs szoborparkkal együtt - írja a lap.

Eltűnt posztamenséről Szentendrén, a posta melletti szoborparkból az a piros körmű, kétméteres női ujj, amelyre még arany kígyó is tekeredett, hogy minél kétértelműbb (vagy egyértelműbb) legyen, s amelyről sokaknak sok minden eszébe jutott. Az alkotás címe, A végtelen érintése, mondjuk, keveseknek, bár valóban, lehet így is értelmezni. Az biztos, hogy izgalmas, mosolyra fakasztó és szellemet mozgató szobor volt ef Zámbó István alkotása, amely majdnem húsz évig állt a parkban más kortárs alkotásokkal együtt a HÉV-végállomás közelében, de most csak az üres talapzata látható.

Aggódni kezdtünk, hogy netán a konzervatív hatalom mostanában tapasztalt szimbolikus térfoglalásának esett áldozatul, esetleg az új szentendrei vezetés takaríttatta el ef Zámbó István alkotását. Mert hát történt már ebben a szoborparkban a modern művészet iránti tettlegesség, amikor jó pár éve ledöntötték fe Lugossy László szintén itt állt Vidám totem című szobrát, valamint Bukta Imre és Elekes Károly erotikusan félreérthető (és sokak által félre is értett) Szent Sebestyén című, farudas kompozícióját.

De most nem erről van szó, szerencsére. Érdeklődésünkre ef Zámbó István nagyon is jó hírekkel szolgált. Először is: a szobor megvan, éppen felújítja. Mert bár az alkotás műgyantából készült, és jól ellenáll az időnek, azért mégis kiszívja kissé a nap, öregszik a felülete. Az ujj tehát nem veszett el, megújul. A még jobb hír pedig az, hogy az önkormányzat felkarolta a park ügyét, ad pénzt további szobrok felújítására és a szabadtéri tárlatnak az eredeti koncepció szerinti működtetésére is. Az elképzelés 1996-ban, a park létrehozásakor az volt, mondja ef Zámbó, hogy a művek háromévente cserélődnek majd. Az ötlet egyébként annak idején úgy született, hogy a tervezett budapesti világkiállítás idejére néhány művész kitalálta: a ferihegyi repülőtérről bevezető út mellé több száz kortárs alkotást állítanak fel olcsó és könnyű műgyantából, öt-hat méteres méretben. Három el is készült próbaképpen kisebb kivitelben, köztük A végtelen érintése.

De mivel az expó elmaradt, felajánlották a szentendrei önkormányzatnak, hogy rendeznének az elkészült művekből és még néhány más darabból egy szabadtéri tárlatot a posta melletti parkban, így a modern művészetet is közelebb hozhatnák a közönséghez. Az akkor még létező Képzőművészeti Lektorátus adott pénzt anyagra, Szentendre pedig biztosította a helyet. Összesen hat alkotás került oda: a már említetteken kívül Aknay János Angyal, Deim Pál Függő baba és Matyófalvi Gábor Konstelláció című munkája. Mind színes műgyantából (kivéve Buktáék művét). Úgy tervezték, hogy a helyükre háromévente új alkotások kerülnek, így a park mindig megújul, sőt Szentendre és Visegrád között a 11-es út mentén is több ponton szintén felállítanak belőlük. Ehhez képest a szobrok húsz éve ott állnak, és a 11-es mellé nem került egy darab sem.

Ez változik meg hamarosan, mivel az új szentendrei vezetés vállalta, hogy évente finanszírozza egy-egy új szobor elkészültét, így minden harmadik évben három új műgyanta alkotás érkezhet a parkba, s ezek váltják a mostaniakat. A lecserélt szobrok pedig a város más pontjain kapnak helyet. A végtelen érintése is a Duna-partra kerül. Úgy tűnik továbbá, hogy megvalósul a 11-es út mellé tervezett szobortelepítés is: Leányfalun és Tahiban már kerestek alkalmas helyeket, újságolta a bizakodó ef Zámbó István.

nol.hu (Címlap: Viszik a Végtelen érintését // Fotó: ef Zámbó István)