Bár a képviselőket nem igazán hozta lázba az ügy, ezért nem is nagyon fáradtak be a vitára (vagy micsodára), minket érdekel, ugyanis mint minden, ez is a mi bőrünkre megy.

A mai mesemondó ebben a kérdéskörben Tállai András, Kósa Lajos-díjas műértő és NAV-vezér. Tállai csomagja – amit az adóról nevezett el a büszke apuka – olyan össznemzeti boldogságot hoz nekünk, hogy a fal adja a másikat. Tállai természetesen elszavalta a csökkentjük az alapvető élelmiszerek áfáját kezdetű népi hülyéneknézőt, majd innen fékezés nélkül fordult rá az online-pénztárgépek hypót megszégyenítő fehérítő voltára. Kár, hogy ebből Andy Vajna és az ő kaszinói kimaradtak – ezt nem Tállai mondta, hanem csak én.

Biztosan nagyon ért Tállai András az adóügyekhez (is), de elfelejtettek szólni neki, hogy például a 2017-es költségvetésben a kormány a jóléti funkciókra szánt összeget csökkenteni fogja. Még az idei évi kiadásokhoz képest is, pedig már most sem úszunk a jólétben.

A szociális kiadások GDP-arányos összege ismét csökken. Ameddig 2009-ben (emlékszünk, akkor volt a válság csúcsa) 17,7 százalékot fordított az ország szociális kiadásokra, addig az Orbán-kormánynak ezt sikerült 14 százalékra szorítania.

A szociális segélyezésre szánt keretből két év alatt 25 milliárd forintot vont ki a kormány. Ebből ugyan akár három stadion is kijön, csak éppen a rászorulók (akiknek száma nemhogy nem csökken, hanem folyamatosan növekszik) nem jutnak segítséghez akkor, amikor szükségük lenne rá.

A rászoruló gyermekeknek nyújtott évi kétszeri ellátás kerete úgy csökken közel félmilliárd forinttal, hogy egyébként 200 forinttal emelik az ellátás összegét, illetve egy szűkebb csoportnak 700 forinttal. Tehát a kormány a jogosultak számának csökkenésével tervez feltehetőleg. Ehhez jól fog jönni a KSH új módszere, amivel helyből meg tudják majd felezni a szegénységben élők, illetve a létminimum alatt vegetálók számát. Statisztikailag.

Az önkormányzati fenntartású szociális intézmények nem kapnak több pénzt jövőre. Se. Mert előtte sem kaptak. Ezért vezették be például az önkormányzati fenntartású idősotthonlokban a létszámstopot (egyetlen új férőhely sem létesült évek óta) és ezért van az, hogy 60 idős emberre – amiből 30 súlyosan demens, fokozott figyelmet és ápolást igényel – három ápoló jut. Ráadásul az idősek száma nem csökken, hanem növekszik.

A rokkantsági ellátás 3 milliárd forinttal csökken. Nyilván, a rokkantak száma is ennyivel csökkeni fog. Már csak azért is, mert nincs pénz többre, tehát aki kilóg a keretből, bátran lehet mozgásképtelen, lehet bármi baja, az bizony munkaképesnek lesz nyilvánítva. Igaz, ez eddig is így ment. Jövőre ebben is még jobban teljesítünk.

Tehát szemmel látható a kormány azon törekvése, hogy mindenkit, a munkaképteleneket is kihajtsa a szabad munkaerőpiacra. Ami, ha lenne.

Az idősek, rokkantak jobban teszik, ha csöndesen jobblétre szenderülnek. Amúgy is ez a sors vár rájuk, mivel a házigondozáshoz jutást szintén nagyban megnehezítette a családbarát kormány, idősotthonba nem jutnak be, a kórházi tartós ápolási osztályokat kiszervezi az egészségügyből és fizetőssé teszi a kormány. Ha ez a sok jó nem lenne elég, a kórházak állapota, a szakápoló- és orvoshiány még nagyot lendíthet az egyébként is csak kínkeservesen vegetálók körülményein és kilátásain.

Az a bűnszervezet, amelyik harsonaszóval hozsannázza önmagát, mint családbarát, emberbarát, gyermekbarát kormány, a valóságban halálra, mégpedig lassú és nyomoúságos halálra ítéli a sérült embereket (mindegy, hogy gyerekről, vagy felnőttről van szó), megvonja a méltó élet lehetőségét az egyedülálló, kevés nyugdíjjal rendelkező idősektől, minden létező módon és formában igyekszik a statisztikáit javítani, hogy legyen mit lengetni az Unió és a hívek felé.

Ha ennek az az ára, hogy mozgás- és munkaképtelen embereknek 22. 800 forintból kellene megélniük, akkor a kormány szemrebbenés nélkül meghozza ezt az áldozatot.

Ha az is kell, hozzá, hogy idős emberek a tulajdon otthonukban haljanak éhen, vagy hűljenek ki, hát ez van.

Ha még az is kell hozzá, hogy rákbeteg emberek ne kapják meg azt a gyógyszert, ami akár 5-10 évvel meghosszabíthatná az életüket és a családjukkal töltött időt, akkor nem kapják meg a gyógyszert.

A kormány, amely kereszténynek, családbarátnak, gondoskodónak állítja be magát, a létező legaljasabb, legmocskosabb módon bánik el az elesettekkel, rászorulókkal. Sunyi, aljas, embertelen módon.

Ennek tudatában kellene ünnepelni a híveknek is a stadionokat, műkincseket, kisvasutakat. Úgy kellene méltatni a kormányt, hogy pontosan tisztában kell lenni vele, mi az ára ennek a pompának.

Hát ez. Ez az ára.

kolozsvaros.com