Miért volt fontos Orbán Viktor nézeteit szlovákul, a szlovák közvéleménynek közölni? Mi tisztában vagyunk a magyar kormányfő nézeteivel, ismerjük a súlyát Európában, történelmi szerepéről pedig majd az utókor fog ítélkezni. A Facebook-lovagok ocsmány, vulgáris és bárdolatlan hazugságaival ellentétben valószínűleg igencsak pozitívan.

A szomszéd népek felelős gondolkodóinak azonban illenék felismerniük, kik a mézes-mázos besurranók, és kik mondanak igazat.

Ezzel szemben ismét tanulságos volt megtapasztalni, hogyan ugrottak ki a liberális szlovákiai nyulak a bokorból. Akik ahelyett, hogy megpróbálták volna értelmezni (bár lehet, hogy gondot okoz nekik a történelmi távlatokban való gondolkodás) az Orbán Viktor által szinte tanulmányba illő, a politikusi tapasztalat és az államférfiúi bölcsesség által kiérlelt gondolatokat és összefüggéseket, esetleg vitába szállni velük, csak békaperspektívából voltak képesek kuruttyolni. Magyarán, hozták a megszokott formájukat.

A liberális sajtó vezérei, élen a Denník N-nel és a Sme.sk-val azonnal hőbörgésbe kezdtek, és a tőlük megszokott lózungokat pufogtatták. Diktátoroztak egy egészségeset, korrupcióra vonatkozó kérdéseket hiányoltak, és megkapirgálták a magyarveszély héját. Vagyis elbeszéltek a lényeg mellett, ahelyett, hogy megpróbáltak volna érveket érvekkel ütköztetni.

De hát mit várunk ezektől?

Értjük mi, hogyne értenénk, a magyar nemzetpolitika akár veszélyesnek is tűnhet a kisebbségi komplexusokkal keveredő szolgalelkűség számára. Mert a liberális vergődés szerint csak kicsinek szabad lenni (jó, mondjuk nem olvasták József Attila költeményében: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!”, legfeljebb annak első felét), és könnyű elhitetni a balga néppel, hogy Szlovákia majd a mag-Európa legkisebb tagjaként ott fog trónolni a legyőzhetetlen (valójában éppen döglődő) Nyugat vacsoraasztalánál. Hiszen olyan jól hangzik! Erre szokás mondani: álmodik a nyomor. Kíváncsi lennék, hogyan kommentálnák Beáta Balogováék, ha egy szép reggelen a négy nagy szlovákiai autógyár úgy döntene, hogy Indiába vagy Peruba viszi a gyártósorait? Ki lenne akkor a bűnbak?

De ha már nem hisznek Orbánnak, hihetnének a történelemnek. Nem sok fáradságba kerülne egy-két évszázadot áttanulmányozni Közép-Kelet-Európa történelméből, főleg az utóbbi évszázadból, hogy rádöbbenjenek arra, amiről a magyar miniszterelnök beszél: a nyertesek ugyanazt kapták jutalmul, mint büntetésül a vesztesek. A nagyoktól.

A szlovákok, a magyarok, a lengyelek, a csehek azonban továbbra is itt fognak élni, de nem mindegy, hogyan. Vazallusi viszonyban, birodalmak kiszolgáltatottjaiként, történelmi hazugságok béklyóiban, vagy szabad népekként, akik összefogva erősek lehetnek.

Orbán Viktor ugyanis békejobbot kínál, amikor elárulja a szlovákoknak: a magyar politika most a felvidéki magyarok számára fájdalmas kérdéseket (kettős állampolgárság, Beneš-dekrétumok) is képes félretenni, mert a geopolitikai érdekeinknél per pillanat nincs fontosabb. Ezt nem meghallani akkora süketségre vall, amilyenre csak az atlantista Korčok- és Klus-félék, a (természetesen nem létező) háttérhatalom csatlósai képesek.

Ha összefogunk, együtt erősek lehetünk, és kialakíthatjuk a harmadik európai pólust. Ha egymással birkózunk, egyenként darálnak be bennünket a nagyok.

Akik, ne legyenek illúzióink, nem sörözni hívnak az asztalhoz, hanem sörért szalajtanak bennünket. Erről és hasonló tanulságokról beszélt Orbán Viktor a szlovák olvasóknak.

Szerencsére akadt néhány józan vélemény is szlovák térfélen, amely a fentieket próbálja elmagyarázni ennek a félretanított népnek. Sajnos, egyelőre gyöngécske hangjuk elvész a sakálvokál üvöltésében. A kórus pedig egyre hangol, hiszen a minap, mint mi is megírtuk, Gyuri bácsi is bevásárolta magát Szlovákiába. Nyilván nem azért, hogy jótékonykodjon, és a szlovákok (magyarok) javát akarná. A (természetesen nem létező) háttérhatalomnak piacra, szolgákra és vazallusokra van szüksége, az aranyborjú még nagyobb dicsőségére és a kis nemzetállamok rovására.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/19. számában. / ma7.sk / Kövesdi Károly