Eljött hozzánk, átnyújtottam neki a karantén előírásainak megfelelő módon egy széket, kényelmesen elhelyezkedtünk a frontvonal két oldalán. Negyed százada bölcs előrelátással olyan kerítést építtettem, amelyik alkalmas egy hangrögzítő eszköz elhelyezésére is.
Bershka és Sacha, a két kutyánk az udvarias köszöntést követően visszavonultak a házba. Lezajlott a beszélgetés, szerintem jók voltak a kérdések, részletesek a válaszok.

Úgy gondolom, alaposan belemerültünk a rádió történetének fontos aspektusaiba, az Orbán kormányok demokrácia minőségének elemeibe, különös tekintettel a sajtószabadság felszámolására, a Médiatanács egykori és mai törvénysértéseibe.

Ígéretet kaptam arra, hogy még az esti megjelenés előtt elolvashatom a cikket, és így is történt. Rendben találtam az írást, két kisebb módosítást kértem. Arra gondoltam, hogy ha az a cikk megjelenik, akkor a portál fordulatával kapcsolatos véleményemet át kell gondolnom.
Aztán beesteledett, de az interjú nem jelent meg.
Aztán eltelt a csütörtök, úgy sejtettem, a szerkesztőnek, azelőtt az orbanviktor.hu főszerkesztője, ebben a formában nem tetszik a cikk, de remélhetőleg a lényeg nem vész el.
Aztán péntek lett, és megjelent valami az Indexen. Nem egy interjú, hanem egy írás. Nem állítom, hogy semmit nem adott vissza abból, amit mondtam. Végül is a herélt ménnek is négy lába van, mégis megbotlik. Egy erőteljes, jó írás helyett egy közepes feladat-teljesítés felelt meg a portál mai ízlésének. Komolyabb kifogásom a közzétett tartalommal kapcsolatban nincs, hanem az okoz hiányérzetet, ami kimaradt, vagy más hangsúlyt kapott. Egy "technikai elem" azonban bemutatja, mit is várhatunk az "új Indextől".

Arról beszélgettünk ugyanis elég részletesen, hogy az is lehet törvénytelen, ami megfelel a jogszabályi előírásoknak, vagyis egy törvény is lehet törvénytelen. Mondtam rá példákat a hatályos médiatörvényből, hangsúlyoztam, előfordulhat, hogy éppen egy érvényes jogszabállyal ellentétes tett a törvényes.
A gondolat érzékeltetése érdekében említettem meg, hogy a Horthy rendszer zsidótörvényei műfajukat tekintve törvények voltak, a helyes magatartás azonban mégis ezek be nem tartása volt, vagy lett volna.
E gondolatmenetet a cikk egy keretes írásban jelenítette meg, azzal a címmel, hogy "A zsidótörvények is törvények voltak"… A közeljövőben aligha adok interjút az Indexnek.
Ez persze nem egy könnyelmű kijelentés, csodálkoznék, ha kérnének tőlem.

Azt még meg kell említenem, hogy a riporter egy valóban szimpatikus fiatalember. Csak nehogy baja legyen belőle.

Arató András