Javában zajlik az előválasztási számháború
Így fest a pártok valós teljesítménye
Ahogy összesítették az előválasztási eredményeket, megindult a térfoglalási verseny – a politikai mezőben, a médiában, és a választói fejekben egyaránt. Egyelőre a behúzott képviselő-jelöltek összesítése alapján. A választókerületi számok azt mutatják, hogy a mezőny nem szakadt érdemben szét: a DK 32 jelöltet küldhet tavasszal a ringbe, a Jobbik 29-et, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége 25-öt (ez a szám úgy jön ki, hogyha nyer, akkor a Párbeszéd frakciójába ül be a Mindenki Magyarországa Mozgalom címerfigurája, Márki Zay Péter), míg a Momentum 15 képviselővel támadhat, az LMP meg 5-tel.
És itt érdemes egy finom distinkciót tenni: információink szerint az LMP is részese lehet az MSZP és a Párbeszéd együttműködésének, ez esetben nincs lényegi különbség az első három helyezett között. (Emlékeztetőül: a miniszterelnök-jelölti tusában Karácsony Gergelyt támogatja az LMP, illetve lapunknak adott interjújában Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke megpedzette, hogy a párt – önállóságát megtartva – csatlakozhat az MSZP és Párbeszéd frakciószövetségéhez.)
Nem véletlen, hogy ebben a statisztikai egyensúlyi helyzetben mindenki sietett a saját értelmezését átnyomni a nyilvánosságon, a legintenzívebben talán Gyurcsány Ferenc tette ezt. A DK elnöke azt hangsúlyozta: a parlamentáris demokráciában az integráló erő a kormánytöbbséget adók közötti legnagyobb csoport, a legnagyobb frakció. És ebben Gyurcsány Ferencnek igaza volt. Ám a lényeg az a kitétel, ami lemaradt: a legnagyobb országgyűlési képviselőcsoportja annak lesz az ellenzéki pártok közül, amelynek a legtöbb jelöltje győz. Azaz az igazi kérdés az, kinek van a legtöbb biztosan vagy inkább nyerhető körzete, és persze billegő választókerülete. (Már csak azért is ez a leglényegesebb szempont, mert ez nagyban befolyásolja, melyik formáció hány és milyen minőségű helyet foghat a közös listán.)
Hogy a 106 egyéni kerületben milyenek az esélyek, arról egy hatpárti ellenzéki munkacsoport készített egy becslést. Ahogy a Népszava korábban írta, tuti elhozható választókerületeket A-val jelölték, az eséllyel nyerhetőket B-vel, a billegő placcokat C-vel, az inkább bukó vk-kat D-vel, és a biztosan vesztő körzeteket E-vel. Ha ez szolgál zsinórmértékül, akkor a következőképp néz ki a pártok teljesítménye.
Jutalomjáték
A fővárosban (a politikai közbeszéd közhelye szerint) csak az ellenzék verheti meg magát, és valóban a 18 választókerületből 13 a biztosan nyerhető kategóriába tartozik, 5 pedig győzelemesélyes. Nem csoda, hogy itt komoly harcok dúltak, hisz aki jelöltet állít, annak lényegében van egy országgyűlési mandátuma. És így teljesítettek az ellenzéki pártok.