A kormány – de minimum Palkovics László innovációs és technológiai miniszter – az áprilisi választási győzelem után eldöntötte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát saját irányítása alá vonja, a kutatás preferált témáit maga jelöli ki, a kormányt kritizáló intézeteket és kutatókat ellehetetleníti. Az innovációs potenciál és a kutatási hatékonyság növeléséről, a párhuzamosságok kiküszöböléséről szóló blabla, valamint a minisztérium látszólagos tárgyalási szándéka színjáték csupán, azért van rá szükség, hogy úgy tűnhessen, a „reformot” az Akadémia elfogadja, sőt egyenesen támogatja és kezdeményezi. - írja a Magyar Narancs

A stratégia lényege mára teljesen világossá vált, bár abból is jól látszott, hogy tavasszal a költségvetési törvény véleményezésére – amely az Akadémia kutatóintézeteinek finanszírozását az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz csoportosította – összesen 54 percet kapott az MTA vezetése.

Az „átalakítás” azóta elrendelt lépései a komolyan vehetőség hasonló fokán állnak.

Az MTA 10 kutatóközpontjának és 5 önálló intézetének átvilágítása január közepén kezdődött, és március végéig tart, ami önmagában is nevetségesen rövid idő. De az átvilágításnak semmi jelentősége nem lesz. Palkovics miniszter már szeptemberben, jóval az átvilágítás kezdete előtt felvázolta, hogy az MTA egyes intézeteit egyetemekhez, másokat állami kutatóhelyekhez kell csatolni, megint másokat meg kell szüntetni. Egy azóta sem cáfolt információ szerint azt is közölte Lovász László MTA-elnökkel, hogy például a Közgazdaságtudományi Intézet kerülhet a megszüntetendők listájára.

Szintén az átvilágítás eredményének ismerete nélkül készítette el és mutatta be az intézetek vezetőinek Palkovics a Tématerületi Kiválósági Program 2019 című javaslatot, ami nyilván azt tartalmazza, hogy áprilistól milyen rendszerben finanszírozná a kormány a kutatóhálózat maradékát, és milyen témák kutatására adna pénzt. De továbbmegyünk, egy kormányhatározat szerint Palkovicsnak Magyarország új kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiáját március 31-ig kell előkészítenie, mely időpontig ugyancsak nem lesz tisztában az átvilágítás tanulságaival.

Mindebből logikusan az következik, hogy ha lenne is mit javítani a kutatóhálózati rendszeren, ha vannak is érdemtelenül finanszírozott kutatók vagy kutatási témák, arról Palkovics miniszternek biztos tudása nem lehet. Tehát nem is ez motiválja az új rendszer kiépítését.

Hogy akkor mégis mi motiválja, abból sem csinál különösebb titkot a miniszter: a politikai bosszú.

Az, hogy a kormány képtelen elviselni, amikor az adófizetők pénzéből fizetett kutatások megkérdőjelezik a Fidesz oktatáspolitikáját, családpolitikáját vagy épp a bíróságok einstandolását.

Az MTA decemberi közgyűlésén látványosan csődöt mondott Palkovics azon terve, hogy elképzeléseit elfogadtassa az akadémikusokkal. Most két újabb trükkel próbálkozik. Egyrészt a dologi kiadások fedezetének visszatartásával bünteti az Akadémia renitens vezetését, másrészt az MTA-elnökség háta mögött kezdett el tárgyalni a kutatóintézetek vezetőivel, nyilván arra számítva, hogy mivel egyes intézetek még jól is járhatnak az új finanszírozási rendszerben, megbomolhat az egység az MTA-n.

A kutatóhálózatot irányító vezetők minapi közleménye talán némileg puhább is lett, mint a korábbi MTA-kommunikációk, de azt azért leszögezik benne, hogy az MTA keretein belül képzelik el a további működésüket, a visszatartott pénzekre pedig „igényt nyújtanak be.”

Csak remélni tudjuk, hogy az Akadémia a továbbiakban sem adja a nevét olyan kutatásfinanszírozási rendszerhez, amelyben a kutatások témái és a kutatóhálózat felépítése fölött a kormánynak lenne döntő befolyása. A független MTA-val nem csak a társadalom számára kevésbé látható kutatások vesznének el, de holtbiztos, hogy a jelenlegi és jövendő kutatók a mainál is nagyobb számban hagynák el az országot, ami az egyetemek és közvetve az egész oktatási rendszer színvonalát is tovább rontaná. Magyarország megint egy kicsit rosszabb hely lenne.

magyarnarancs.hu