A Bild magazin az észak-norvég területek légterében detektált nagyobb radioaktivitás lehetséges okai között azt az opciót is felvetette, hogy a nyugtalanító jelenség hátterében az 1989. április 7-én a Medve-szigettől délkeletre elsüllyedt K-278-as szovjet atom-tengeralattjáró reaktorszivárgása állhat. Annak ellenére, hogy ez a hipotézis erősen sántít, hiszen a közel két kilométer mélyen fekvő roncsból esetleg kiszabaduló radioaktív sugárzást elnyelné a tengervíz, a Komszomolec mégis potenciális fenyegetést jelent a Barents-tenger térségére.

Lappangó titkok a Barents-tenger mélyén

A Skandináv-félsziget északi partvonala, valamint a Spitzbergák és Novaja Zemlja által határolt barátságtalan Barents-tenger mélye számos felderítetlen, illetve elhallgatott titkot rejt. Az 1980-as évek óta több súlyos atomtengeralattjáró-baleset is történt a térségben, amelyek közül talán a K-141-es Kurszk 2000 augusztusi tragédiája ismert a legjobban a közvélemény előtt.

Az elmúlt évtizedekben a szovjet Északi Flotta több atom-tengeralattjáróját is súlyos baleset érte a Barents-tenger térségében (a kép illusztráció)
Forrás: The National Interest

A Jeges-tenger tágabb körzetében azonban kevéssé publikus balesetek is történtek. 

Ilyen többek között a K-159-es orosz atom-tengeralattjáró esete, amely ugyan korábban merült hullámsírba, ám 2003. augusztus 30-án a kiemelési kísérlet közben ismét a mélybe süllyedt több száz kilogramm dúsított uránnal a reaktorában, és 9 ember halálát okozva.

A 2000. augusztus 12-én balesetet szenvedett Kurszk atom-tengeralattjáró áldozatainak hozzátartozói a katasztrófa 15. évfordulója alkalmából tartott helyszíni megemlékezésen
Forrás: Ria/Novosty

Még a szovjet időkben, 1980-ban a forgalomból kivont K-27 jelű tengeralattjárót

a lehetséges jövőbeli következményekkel nem törődve, felsőbb utasításra a Kara-tenger mélyére süllyesztették. 

Ebbe a nem éppen szívderítő sorba illeszkedik a Szovjetunió legkorszerűbb nukleáris vadász-tengeralattjárója, a K-278 Komszomolec máig nem teljesen tisztázott hátterű balesete is.

Minden idők legfejlettebb szovjet atom-tengeralattjárójának szánták

A szovjet védelmi minisztérium 1966-ban, még a brezsnyevi idők kezdetén elhatározta egy olyan nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró kifejlesztését, amely valamennyi hadrendben álló amerikai riválisánál sokkal nagyobb sebességgel fog haladni, és lényegesen nagyobb mélységbe lesz képes lemerülni.

Leonyid Iljic Brezsnyev pártfőtitkársága alatt a szovjet állam erőteljes haderőfejlesztésbe kezdett
Forrás: AFP

A minisztérium a szupertitkos 685-ös projekt fedőnevet viselő fejlesztési programban az állami Rubin Tervezőirodának adott megbízást az új generációs atom-tengeralattjáró terveinek elkészítésére. A fegyverzettel szemben megfogalmazott követelmények szerint a kifejlesztendő tengeralattjárónak a hagyományos és nukleáris robbanófejjel egyaránt felszerelhető torpedókon kívül képesnek kellett lennie atomtöltettel rendelkező interkontinentális ballisztikus rakéták indítására is.

A K-278-as Komszomolec atom-tengeralattjáróról 1986-ban készített felvétel
Forrás: Wikimedia Commons

Az iroda 1974-re elkészítette a Plavnik-osztály (NATO kódnevén: Mike-osztály) első egységének részletes terveit. A minden idők legkorszerűbb és legnagyobb támadóerővel rendelkező tengeralattjárójának szánt K-287 gerincfektetése 1978. április 22-én történt meg, a Szevmas (Szevernoje Masinesztroityelnoje Predpriátyije) katonai hajóépítő üzem szeverodvinszki telephelyén; a tengeralattjárót öt évvel később, 1983. december 28-án adták át a flotta képviselőinek. 

A nyugati hírszerzést komolyan aggasztotta a Komszomolec vízre bocsátása

A nyugati katonai hírszerzés már a K-278 építése idején igyekezett minél több információt megszerezni az új szuper-tengeralattjáróról. Az amerikai hírszerzők néhány nyugtalanító információ alapján az feltételezték, hogy a K-278 a szovjet atom-tengeralattjáró flottánál addig még nem alkalmazott,

sokkal nagyobb teljesítményű, folyékonyfém ólom-bizmut reaktorokat kap, 

ami az amerikai nukleáris meghajtású búvárhajókhoz képest kétszer nagyobb sebességet biztosít az új szovjet osztály egységeinek.

A védelmi minisztérium által megfogalmazott követelmények szerint a Plavnik-osztály egységeinek hagyományos és nukleáris torpedókon kívül képesnek kellett lennie interkontinentális ballisztikus atomrakéták kilövésére is (a kép illusztráció)
Forrás: Foum sub Driver

Ez több mint fenyegető opció volt az U.S. Navy számára. (A K-278 végül a hagyományos nyomott vizes, 190 MW teljesítményű, OK-650 B-3 típusú reaktort kapta meg.) A 117,5 méter hosszú és 6400 -8000 tonna vízkiszorítású K-278 dupla héjszerkezetet kapott, amelyből a belső különösen erős, nyomásálló titánötvözetből készült.

A hajótestbe hét vízzáró rekeszt építettek be, 

ezek közül kettőt speciálisan megerősített, illetve fokozottan nyomásálló biztonsági zónának alakítottak ki a személyzet számára, esetleges vészhelyzet esetére.

A K-278 vázrajza
Forrás: Submarine-Disasters

A hajó tervezett szolgálati mélysége 1000 méter, maximális merülési mélysége 1250, míg az úgynevezett roppanási mélysége pedig 1500 méter volt. A rivális amerikai atom-tengeralattjárók hasonló paraméterei meg sem közelítették a K-278 valóban egyedi merülési specifikációját.

Máig tisztázatlan eredetű tűz lobbant fel a gépházban

A Komszomoleccel 1984-ben kezdték el a nyílt vízi próbákat. A K-278 1988 októberében Jurij Zelenszkij első osztályú tengerészkapitány parancsnoksága alatt 1020 méteres rekordmélységbe merült. 1989. április 7-én a Komszomolec Jevgenyij Vanyin tengerészkapitány irányításával gyakorlómerülést hajtott végre a Norvégiához tartozó Medve-szigettől 180 kilométerrel délnyugatra, a Barents-tengeren.

A Komszomolecről készített kikötői felvétel
Forrás: Picasa

A későbbi hivatalos jelentés szerint, 335 méteres merülési mélységben zárlat miatt hirtelen tűz ütött ki a gépházban, és noha azonnal lezárták a vízzáró ajtókat, a tűz megállíthatatlanul terjedt tovább a válaszfalak kábelátvezetésén.

A reaktor leállt, és ezzel megszűnt a meghajtás, az atom-tengeralattjáró súlyos veszélybe került. Tizenegy perccel az első felcsapódó lángok jelzése után, a Komszomolecet sikerült vészeljárással a felszínre emelni, de a fedélzeten tomboló tüzet nem tudták elfojtani.

A tengeralattjárót sikerült a felszínre emelni, ám a fedélzeten tomboló tüzet nem tudták megfékezni (a kép illusztráció)
Forrás: Submarine-Disasters

A parancsnok azonnal leadatta a vészjelzést, ám öt órán keresztül nem történt semmi sem. Időközben a forróságtól és a mindent elborító mérgező füsttől elviselhetetlenné vált a helyzet a fedélzeten, a személyzetnek el kellett hagynia a hajót.

A túlélők több mint öt órán át fagyoskodtak a jéghideg vízben

A tűztől, illetve a füsttől négyen azonnal életüket vesztették, ám a túlélők megpróbáltatásai csak a tengeralattjáró elhagyása után teljesedtek ki.

A hajótörött tengerészek a dermesztően hideg, 2 Celsius-fokos vizet taposva várták a mentőegységek felbukkanását.

Helyi idő szerint délután 15 óra 15 perckor a Komszomolec feladta a tűzzel vívott küzdelmét, és a tengeralattjárót elnyelték az erős szélben háborgó Barents-tenger hullámai.

A Barents-tenger látképe. A tengeren igen gyakoriak az erős szelek és a heves viharok
Forrás: Image Guru

Amikor a K-278 elsüllyedt, Vanyin kapitány és négy tisztje még a fedélzeten tartózkodtak. Ők a mentőkapszula segítségével próbálták elhagyni az egyre nagyobb mélységbe süllyedő tengeralattjárót, azonban csak egyetlen tengerésztiszt élte túl a drámai menekülési kísérletet.

A süllyedő Komszomolec roncsa 1680 méteres mélységben érte el a tengeraljzatot. 

Először a haditengerészet egyik járőrgépe érkezett a baleset helyszínére, de néhány felfújható mentőtutaj ledobásán kívül nem sokat tehetett a hipotermiával küzdő, és erejük végére ért tengerészekért.

A mélybe süllyedő Komszomolec fedélzetét utolsóként a kapitány és négy tiszttársa hagyta el a kilőhető mentőkapszulában
Forrás: Submarine-Disasters

A riasztást vett Alekszej Hlobusztov szovjet halfeldolgozó hajó pontosan nyolcvanegy perccel a Komszomolec elsüllyedése után érkezett meg a baleset körzetébe,

és még 27 életben lévő tengerészt sikerült kimentenie a fagyos vízből, 

a többiek életüket vesztették a vészes kihűlés miatt. A 69 fős személyzetből 42 tengerész veszett oda, többségükkel a fagyos víz végzett.

Elhallgatási hadművelet és mélytengeri kutatóexpedíciók

Jó szovjet szokás szerint, a hatóságok igyekeztek agyonhallgatni a súlyos környezeti kockázattal együtt járó tragikus balesetet. Az elsüllyedt tengeralattjáró reaktorában 116 kilogramm dúsított urán maradt, valamint kettő, egyenként 3-3 kilogramm 239-es plutóniumot tartalmazó atomtöltet is a K-278-cal merült a mélybe.

A Komszomolec atomreaktorában több mint 130 kg dúsított urán volt
Forrás: Submarine-Disasters

Mindez súlyos környezetei fenyegetést jelentett – és tegyük hozzá, jelent ma is - a Medve-sziget térségére, amelyet a világtenger legfontosabb tőkehalhalászati területeként tartanak számon. Norvégiát különösen aggasztotta az ország partjaihoz relatív közelségben elsüllyedt szovjet atom-tengeralattjáró jelentette potenciális környezeti fenyegetés. A szovjet hatóságok - norvég nyomásra - az Orosz Tudományos Akadémia Sirsov Oceanográfiai Intézetének adtak megbízást a roncs felkutatására és állapotának felmérésére.

A Sirsov Oceanográfiai Intézet Akademik Keldis nevű kutatóhajója
Forrás: Wikimedia Commons

Az Akademik Keldis oceanográfiai kutatóhajó 1989 júniusában bukkant rá a K-278 roncsára, a Medve-szigettől 250 kilométerre délnyugatra, a Barents-tenger 1680 méteres mélységében. A tengeraljzaton a gerincén egyenesen álló Komszomolec roncsáról az Akademik Keldis fedélzetén szolgáló MIR-1, illetve MIR-2 mélytengeri kutató-tengeralattjárók készítették el a legelső felvételeket. (A MIR-1 és a MIR-2 számos világhírű expedíció, így többek között a Titanic és az egykori német szupercsatahajó, a Bismarck felkutatásában is részt vett.)

A roncs időzített ökológiai pokolgépként ketyeg odalent

A roncs lokalizálást újabb kutatóexpedíciók követték. Az 1992 májusában végrehajtott felderítőmerülések során megállapították, hogy a Komszomolec reaktorházának titánburkolatán több, 30-40 cm széles repedés észlelhető.

A K-278 tornya. A roncs 1680 méter mélyen fekszik
Forrás: The Moscow Times

Egy másik, 1993 augusztusában a K-278 roncsához küldött oceanográfiai kutatóexpedíció úgy találta, hogy a Komszomolec hullámsírjának térségében rendkívül gyengék a vertikális áramlatok, ezért az esetleges radioaktív sugárzás környezetkárosító hatása kisebb az addig feltételezetteknél – legalább is a hivatalos orosz álláspont szerint.

Ugyanez az expedíció fedezte fel azt a közel hat méter hosszú repedést, 

amely a nukleáris robbanófejjel felszerelt torpedókat tároló kamránál keletkezett. Az 1994 nyarán soron következő expedíció „gyenge" radioaktív szivárgást detektált a torpedókamráknál.

A roncson több repedést is felfedeztek a mélytengeri kutatóexpedíciók (a kép illusztráció)
Forrás: Youtube

Az Akademik Keldis 1995. június 24-én ismét kifutott Szentpétervár kikötőjéből, hogy a Komszomolec hullámsírjához hajózzon. Ennek az expedíciónak a roncs burkolatán korábban felderített repedése
k lezárása volt a legfőbb célja, amelyet a küldetés - a későbbi hivatalos kommüniké szerint - sikeresen teljesített is.

A K-278 roncsa rendkívül nagy mélységben fekszik, ezért kiemelése szinte megoldhatatlan feladat
Forrás: The Moscow Times

Az orosz kormány a „Komszomolec-projekt" lezárásaként

1996 júliusában bejelentette, hogy legalább 2015–2025-ig nem kell számottevő radioaktív szennyezéstől tartani. 

2011-ben, huszonkét évvel a Komszomolec tragédiája után a Roszatom, az állami atomenergia-ügynökség felvetette a reaktor és a nukleáris robbanófejek kiemelésének szükségességét, de a döntést elhalasztották.

A Barents-tengeren több szovjet atom-tengeralattjáró is elsüllyedt
Forrás: Thomas Nilsen

A védelmi minisztérium 2012-ben más, kisebb mélységben fekvő roncsok, köztük a K-27-es kiemelését eldöntötte, ám szakértők szerint a Komszomolec roncsa túl mélyen fekszik ahhoz, hogy elfogadható kockázat keretei között emelhessék a felszínre.

A K-278 roncsa így továbbra is súlyos ökológiai kockázatot jelentő időzített bombaként ketyeg odalent, a Barents-tenger fagyos mélységében.

Szerző: Elter Tamás / origo.hu