Heinz-Christian Strache pártja, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is ezzel játszik, miközben próbálja személyes baklövésként beállítani a történteket, csak kérdés, milyen sikerrel. A nyugat-európai társadalmak számára a Strache-botránnyal lett igazán világos, milyen logikai modell szerint működnek a szélsőjobboldali pártok – mondja hvg.hu-nak Bíró-Nagy András elemző.

Holnap Ausztria lángolni fog

– ezekkel a szavakkal fogadta műsorának egyik vendégét csütörtökön, egy nappal az osztrák kormányválságot előidéző ibizai videó nyilvánosságra kerülése előtt Jan Böhmermann. Az ismert német komikus nem először tett furcsa megjegyzéseket: már áprilisban is volt egy mostanra új értelmet nyert kijelentése arról, hogy nem tud menni az osztrák sajtódíj átadására, mert Ibizán, egy orosz oligarchavillában FPÖ-sökkel és üzletemberekkel redbullozgat majd beszívva.

Ha ez nem lenne elég, ő osztotta meg Twitter-oldalán azt a "Do they know it's Europe?", azaz "Vajon tudják, hogy ez Európa?" nevű honlapot is, melyen egyelőre csak egy visszaszámláló látszik, és amelyről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a weboldal szerkesztéséhez használt kódban elrejtették az Ibiza szót is. A komikusról egyébként vannak, akik úgy tartják, egy politikai aktivista csoport részeként köze lehet a videóhoz, ám az is elképzelhető, szimplán csak arról van szó, látta a felvételt, és ennyi megjegyzést megengedhetett magának. A botrány viszont a jelek szerint még egyáltalán nem ért véget.

Azt még nem tudni, ki készítette vagy rendelte a felvételt, amely Heinz-Cristian Strache alkancellár lemondását, kormányválságot és előrehozott választást eredményezett Ausztriában, de Sebastian Kurz kancellár egy izraeli kampánytanácsadót sejtett a háttérben, míg az FPÖ hétfőn felmentett belügyminisztere, Herbert Kickl bevándorláspárti összeesküvést gyanít.

Akárhogy is, Strache belesétált a csapdába, és Johann Gudenus korábbi FPÖ-frakcióvezetővel egy magát orosz milliárdos unokahúgának kiadó nővel órákon keresztül arról egyeztetett Ibizán, hogy ha a nő megveszi és az FPÖ szolgálatába állítja a befolyásos Kronen Zeitungot, zsíros állami megrendelésre számíthat. Strache azt is kimondja: olyan médiatámogatást akar, mint amilyen Orbánnak van Magyarországon, az akció lebonyolításához pedig a Népszabadság bezárását intéző és a Mediaworksöt Mészáros Lőrincnek eladó Heinrich Pecinát ajánlotta (Pecina tagadta, hogy bármi köze lenne az egészhez). Beszélt egyébként arról is, Sebastian Kurz kancellár drogos szexpartikon vett részt, ahogy más politikusok drogügyeiről vagy homoszexualitásáról is beszélt.

Éppen ezért nagy kérdés, hová fajul az ügy. Csekő Balázs Ausztriában élő újságíró azt mondta megkeresésünkre, hogy a nyilatkozatok alapján az FPÖ addig nem nyugszik, míg így vagy úgy meg nem buktatja a Strachét lemondásra kényszerítő Kurzot és néhányakban felmerült, hogy miután az FPÖ kontrollálta a rendőrséget, a katonaságot és a titkosszolgálatokat is, összegyűlhettek anyagok az eddigi koalíciós partnerekről.

A legfrissebb kutatások szerint az FPÖ támogatottsága az elmúlt napokban 5 százalékot esett, de még így is a harmadik legerősebb párt. A bécsi székhelyű Közép-európai Intézet szakértője, Veronica Anghel a hvg.hu-nak szintén arra utalt, hogy az FPÖ támogatottsága nem változik meg egyik napról a másikra, "az osztrák társadalomban tapasztalható kevésbé mérsékelt trendek nem fognak megszűnni". Strache lemondása után Kurz a szocialisták szövetségét keresheti majd, de az osztrák politikában felmerülő korrupció kérdésére megint nem lesz válasz, vagyis

hány sikeres alku jut minden egyes félresikerült akcióra?

Szerinte ez az, amivel senki nem akar majd foglalkozni.

Azt Csekő Balázs is hozzátette, hogy régóta körbelengte a korrupciógyanú az FPÖ-t, az orosz kapcsolatokat is számtalanszor a szemükre vetették. Láthatóan is volt mit: a párt 2016-ban hivatalos megállapodást kötött Putyin pártjával, egyebek között a fiatalok patrióta szellemben való neveléséről.

Strache szavai csak erősítették azt a képet, amelyről a Corporate Europe Observatory nevű kutatóintézet írt: miközben a szélsőjobboldali pártok vezetői azt állítják, az emberek oldalán állnak, elnyomó törvényeket hoznak, sötét pártfinanszírozási ügyeik és korrupciós botrányaik vannak, nem beszélve arról, hogy személyesen is gazdagodnak. Nem véletlen, hogy mindenki próbálja burokban tartani az ügyet.

Az FPÖ úgy kommunikál, mintha az eset Strache és Gudenus egyéni akciója, ha úgy tetszik, hülyesége lenne, mélyen hallgat az FPÖ-t az új szövetségében tudó Matteo Salvini olasz belügyminiszter – akinek a szombati milánói erődemonstrációjára inkább nem ment FPÖ-s politikus – és Orbán Viktor magyar miniszerelnök is, aki nem is olyan régen még szívélyesen fogadta Strachét a Karmelita kolostorban, majd arról nyilatkozott, hogy az osztrák modellt – a mérsékelt és a szélsőjobb összefogását – ajánlja Európának.

Ez látványosan megbukott – mondja Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója.

Itthon Orbánnak nem esik bántódása, a kormányoldali média aktív közreműködésével megúszhatja annyival, hogy ez "osztrák belügy", üzleti ügyekkel nem foglalkozik, illetve "osztrák barátainknál soron kívüli vadászidényt hirdettek".

Kívülről viszont tűnhet ez kínosnak is. Bíró-Nagy András szerint

a nyugat-európai társadalmak számára, amelyek nem a magyar valóságban élnek, a Strache-botránnyal lett igazán világos, milyen logikai modell szerint működnek a szélsőjobboldali pártok. Ez a sztori egy nyugat-európai politikus szájából mutatja be plasztikusan, hogy mit jelent az orbáni modell.

Bár Strache a médiával kapcsolatban emlegette az orosz modellt, az orosz befolyás, az oroszokhoz dörgölőzés, a korrupciógyanú éppúgy jelen van.

Ez az egész botrány leírta azt, ami nekünk a valóság, ráadásul követendő példaként

– teszi hozzá az elemző.

Csekő elmondása szerint vannak olyan osztrák újságírók, akik a Strache-botrány után a szélsőjobb visszaesésében bíznak – ő nem tartozik közéjük –, és elemzők sem ezt látják. Erik Jones, a John Hopkins Egyetem Európai és Eurázsiai Tanulmányok Intézetének igazgatója a hvg.hu-nak azt mondta, a Strache-ügy marginális hatással lesz az európai folyamatokra. Azon viszont nem lepődött meg, hogy Salvini és Orbán hallgat.

Salvini mindenáron végre akarja hajtani a tervét, Olaszországban mindenki szereti a nyerteseket, de abban a pillanatban, ahogy megérzik a bukás szagát, nem győznek menekülni

 – mondta.

Meglepő módon egyébként visszafogja magát a Néppárti csúcsjelölt, Manfred Weber is, aki kétszer posztolt az ügyről a Twitterén. Május 19-én azt írta, a jobboldali populista FPÖ undorító viselkedését körülvevő botrány egyértelmű tanulsága, hogy ezek a radikálisok nem befolyásolhatják Európát, hétfőn pedig megdicsérte a néppárti Kurzot azután, hogy a belügyminiszter felmentését kérte.

Bíró-Nagy szerint az FPÖ "rohadt almává" válhat ugyan a szövetségben, egyre nehezebb lesz majd nyilvánosan mutatkozni vele, de nem hisz abban, hogy a botrány az egész tömörülést lehetetlen helyzetbe hozná, nyilván megtalálják majd az érvrendszert, hogy miért működnek együtt. A német populista-szélsőjobboldali AFD-sek például azzal magyarázzák ki, hogy ez egy-két vezető csetlés-botlása, a párt politikájának a tartalmával viszont továbbra is egyetértenek.

A Political Capital főmunkatársa, Juhász Attila azt mondja, a radikális pártoknak árt a botrány, de nem feltétlen a választási eredményen látszik ez majd, hanem a velük való kooperáció lesz kisebb a hazájukban és az Európai Parlamentben is, a centrumpártok ugyanis óvatosabbak lesznek. Orbánnak a botrány után a Néppártból kikerülve még kellemetlenebb lenne Salviniékhoz csatlakozni – abban bízhat még, hogy a Kaczinsky vezette Jog és Igazságosság sem száll be, így nagyobb lehet a mozgástér a frakcióválasztásban –, ám ha így hozza a sors, nyilván a Fidesz kimagyarázza majd a kellemetlen ügyet azzal, hogy mindennek ellenére az FPÖ-vel a migrációról és Brüsszelről ugyanazt gondolják. Bíró-Nagy szerint

Orbán vasárnapig meg akarja úszni a botrányt, utána majd kapunk egy alternatív világmagyarázatot arra, mi történt Strachéval.

hvg.hu