Az Országgyűlés munkáját a 2012. évi XXXVI. törvény és szokásjog szabályozza. Annyi bizonyos, hogy a parlamenti vita csak konszenzusos, a politikai oldalak közös megegyezésével tartható konszolidált keretek között. Az Országgyűlés rendje és méltósága alakítja az ország politikai kultúráját. A Nemzeti Együttműködés Rendszere elsősorban azzal ásta alá a törvényhozás tekintélyét az elmúlt években, hogy a kormányzó pártok korlátozták a vitát és a látványpolitizálás szolgálatába állították a parlamenti üléseket. Az abszolút többséggel rendelkező kormánypártokkal szemben az ellenzéknek nem maradt más lehetősége, mint alkalmazkodtak ehhez a helyzethez. Így alakult ki évek során, hogy valódi viták, okos érvelések helyett a parlament demonstratív megnyilvánulások terepe lett. 2018. december 12-én lényegében az történt, hogy az ellenzék közös fellépéssel akadályozni próbálta a parlamenti döntéshozatal folyamatát, amelyet a házelnök és a kormánypárti képviselők az ülésrend felborításával hárítottak el.

Felmerül a kérdés, hogy a házelnöknek módjában állt volna-e a rend, a tanácskozás normális kereteinek helyreállítása? A hivatkozott törvény és a házszabály alapján erre egyértelműen igen válasz adható. Az ellenzék békés, ám szabálysértő magatartásával okozott „rendetlenséget” a házelnök a jogszabályokban leírt eszközökkel helyreállíthatta volna. Valami oknál fogva azonban Kövér László házelnök ezt nem tette meg. A jelenlévő miniszterelnök asszisztálásával és közreműködésével a kormánypárti képviselők, mint ostromlott erődbe szorult katonák, hősiesen nyomkodták a gombokat. Okos kommunikációs tanácsadók vélhetően úgy gondolták, hogy a szavazás esetleges későbbi megismétlése árán is megéri egy ilyen kép „előállítása” a kormánypártok elkötelezett, bátor és dolgos képviselőiről. A józan megfontolásokat legyőzte a látványpolitizálás szempontja.

Parlamenti szakértők könnyen kisakkozzák, hogy a vonatkozó szabályok alapján, viszonylag egyszerű módon, a figyelmeztetés, kivezetés, kizárás, felfüggesztés, halasztás eszközeivel a házelnök hogyan állíthatta volna helyre a parlament megsértett ülésrendjét és hogyan biztosíthatta volna a döntéshozatal normális menetét. Kövér László és egykori kollégista társai azonban diákcsínyekre emlékezető módon, cseles trükkel oldották meg az egyszerű feladatot. A T. Ház ahhoz hasonlóan döntött az ország polgárai számára életbevágóan fontos kérdésekről, mint amikor egy iskolai „fordított napon” a diákok nem engedik föl a tanárt a katedrára és eldugják az osztálynaplót. Az eset tartalmazott ugyan szórakoztató elemeket, de a megszavazott törvények komor valóságához nem illett ez a színjáték.

Az Országgyűlésben folyó tanácskozás és döntéshozatal előírásai, kialakult hagyományai szerint a testület – ha másként nem határoz - az Országház épületében tartja üléseit, az erre szolgáló teremben meghatározott helyen foglal helyet az elnök, a többi tisztségviselő, illetve a képviselők és vendégek. Előírások szerint lehet az ülés munkájában részt venni és szavazatot leadni. Ha a parlament működésének ezek a „kellékei” bármi okból sérülnek, akkor a törvényhozás jogszerűsége megkérdőjelezhető. A december 12-i ülésnap az Országház megfelelő üléstermében zajlott, de az ülést vezető elnök elhagyta az elnöki széket, jegyzők közreműködése nélkül üléseztek a képviselők és a szavazatok leadásának, számlálásának feltételei eltértek a korábban követett gyakorlattól. A szabályszegésnek ez a láncolata erősen megkérdőjelezi az ülésnapon elfogadott törvények érvényességét, legitimitását.

Az ülés előzményeinek és lezajlásának eseményei arra utalnak, hogy az ellenzéki képviselők obstrukció keretében hiba elkövetésére tudták kényszeríteni a kormánypárti többséget. Bár a körülmények azt sem zárják ki, hogy a többség szándékosan lépett bele a neki állított csapdába. A látványpolitizálás el nem hanyagolható szempontja mellett, úgy tűnik, a hatalom számára a botrány nem jelent nagy árat a „rabszolgatörvény” és közigazgatási bíróságokról szóló törvény elfogadásáért. A NER magasabb szempontjai felülírták a magyar parlamentarizmus huszonnyolc év alatt kialakult hagyományait. Az Országgyűlés egy lépéssel megint távolabb került attól a szerepétől, hogy népképviselet legfőbb szerve legyen.