Izgalmas kérdéseket vet fel Varga Mihály kijelentése, amelyet egy augusztus eleji, az atv.hu-n megjelent interjú utolsó kérdésre adott. A pénzügyminisztert arról kérdezték, igennel voksolna-e, ha most lenne a szavazás a magyar uniós csatlakozásról. Így felelt: "(...) az igennel szavazók közé tartoznék. De az évtized végére, amikor számításaink szerint már nettó befizetői leszünk az EU-nak, a kérdés új nézőpontot kaphat. Pláne, ha a brüsszeli támadások az értékválasztás miatt folyamatosak lesznek."

Nem kifejezetten pozitív üzenet Brüsszel felé, ha a magyar pénzügyminiszter nyilvánosan azt sugallja, hogy a magyar kormánynak igazából csak addig éri meg az EU-tagság, ha az ország nettó haszonélvezőként van jelen a 27-ek között. Még akkor sem, ha a kormányzat szerint Brüsszel részéről folyamatos politikai támadás alatt áll a kabinet.

Befizetők és haszonélvezők

Az EU nettó befizetőinek listája jelenleg így fest: Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország, Írország. A maradék 17 tag (Luxemburg bizonyos években nettó befizető, máskor nettó kedvezményezett volt) többet kap vissza, mint amennyit belead a közösbe. Őket hívják nettó haszonélvezőknek, a top-5-ben ott vannak a lengyelek, a magyarok, a görögök, a portugálok és a románok.

Támadás alatt állunk vagy sem, érdemes megvizsgálni, mennyire valóságos az a vízió, amit Varga Mihály felvázol, miszerint a 2020-as évek végére már többet fogunk befizetni az uniós kasszába, mint amennyit onnan kapunk. 

A 2021-2027-es uniós büdzsé tavalyi elfogadásakor Darvas Zsoltot, a brüsszeli Bruegel Intézet és a Corvinus Egyetem közgazdászát kérdeztük, ezúttal is őt kerestük.

"Ahogy felzárkózunk, úgy fog csökkenni a nettó pénzügyi támogatásunk, amit az EU-tól kapunk. Magyarul elsősorban attól függ, hogy mikor válunk nettó befizetővé, hogy az egy főre jutó GDP az egyes hazai régiókban milyen hamar haladja meg az uniós átlagot. Erről még nem végeztem pontos számítást, de valószínűtlennek tartom, hogy 2030 előtt ez bekövetkezne, és azon is csodálkoznék, ha 2040 előtt megtörténne" – kezdte portálunknak a Corvinus oktatója. Hozzátette: egy feltételezett magyar felzárkózás esetén feltehetően a többi kelet-közép-európai ország is felzárkózna, így valószínűleg a jelentős újraelosztással járó kohéziós politika szerepe komolyan csökkenne, az uniós költségvetés szerkezete átalakulna, és az országok többségénél a nettó egyenleg nullához közeledne.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy továbbra is nettó haszonélvezői vagyunk az unió közös költségvetésének, és a 750 milliárd eurós, hét csomagból álló Next Generation EU-ba (NGEU), vagyis a Covid miatt létrehozott Helyreállítási Alapba sem kell semmit befizetnünk 2026-ig, hiszen az unió kötvénykibocsátásból és hitelfelvételből finanszírozza a keretet, ezeket pedig 2027-től kell elkezdeni visszafizetni. Hazánk Orbán Viktor miniszterelnök döntése alapján nem élt a kedvezményes hitellehetőséggel, csak a vissza nem térítendő támogatásra adott be felhasználási tervet az Európai Bizottságnak, a közös uniós hitelkonstrukció sajátosságai miatt a 2027-2058 közötti törlesztéshez pedig nekünk is hozzá kell járulni. 

Az NGEU részét képező, vissza nem térítendő támogatásokat egyes tagországoknak egyébként már elkezdte kifizetni az unió, a magyar tervek sajtóhírek szerint nem tetszettek az Európai Bizottságnak, így a partnerségi megállapodást még mindig nem írtuk alá.

Hipotetikus esetben sem érné meg a kilépés

Hogy milyen számításokra alapozva mondja a pénzügyminiszter, hogy 9 éven belül nettó befizetőkké válunk, azt magától a minisztertől próbáltuk megtudni, elküldtük a kérdéseinket a sajtófőnökének, de még várjuk a válaszaikat. Azt is megkérdeztük tőle, hogy ha ez bekövetkezne, szerinte Magyarországnak jobb lenne-e az unión kívül, mint belül. Utóbbi kérdést Darvas Zsoltnak is feltettük.

A közgazdász úgy vélte, ABBAN A HIPOTETIKUS ESETBEN SEM ÉRNÉ MEG AZ EU-BÓL VALÓ KILÉPÉS GAZDASÁGI SZEMPONTBÓL, HA AZ EU-BÓL ÉRKEZŐ MAGYAR NETTÓ PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS NULLÁRA CSÖKKENNE, VAGY NETÁN KISMÉRTÉKBEN NETTÓ BEFIZETŐVÉ VÁLNA MAGYARORSZÁG.

Az EU-tagsággal járó, kiszámítható és stabil jogrend ugyanis ösztönzi a külföldiek magyarországi beruházásait (ezáltal jövedelmet és munkahelyet teremtve a hazai beszállítóknál is), amely vonzerő csökkenne, ha elhagynánk az uniót. Kilépés esetén számos adminisztratív teher nehezedne a tagországokkal való kereskedelemre, hiszen az EU közös piacán csak az uniós szabályoknak megfelelő termékeket lehet eladni és a kilépés után ezt igazolni kellene.

"Ez például a német gyárak magyar beszállítóit is sújtaná. Egyes termékeknél vámok bevezetése is valószínűsíthető. Magyar kutatók nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben vehetnének részt európai kutatási projektekben, amely a magyar kutatási és innovációs tevékenységeket visszavetné. Magyar munkavállalók is sokkal nehezebben juthatnának álláshoz az EU-ban, és a magyar diákok külföldi tanulási lehetőségei is beszűkülnének" – sorolta az elemző.

A Századvég és a Matthias Corvinus Collegium május végi konferenciáján Czeti András, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője a Mandiner riportja szerint azt mondta, „a Brexit Alkalmazkodási Alap esetében már most is többet kellett befizetnünk, mint amennyi Magyarországnak jutott belőle, ám a nagy egészet nézve még sokáig nettó kedvezményezettek vagyunk. Bizonyos részterületeken lehet majd negatív nettó pozíciónk.”

Darvas Zsolt ugyanakkor úgy látja, azért nem lehet megmondani, hogy milyen részterületeken lehetünk nettó befizetők, mert szinte minden uniós alap forrása az MMF-ből, vagyis a hétéves uniós költségvetésből érkezik, de a tagállamok nem egyes alapokba fizetik be a saját részüket, hanem a közös büdzsébe, ahonnan a bizottság az alapokba csoportosítja a kiosztható tételeket. Vagyis csak olyan pénzügyi alapoknál lenne létjogosultsága erről beszélni, melyek függetlenek az EU költségvetésétől, ebből viszont nagyon kevés van.

Hazánk 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, azóta az Európai Bizottság kimutatása szerint 2018-ig minden évben 500-2000 milliárd forinttal többet kapott a közös kasszából, mint amennyit oda befizetett. Czeti András a májusi konferencián arról is beszélt, hogy Magyarországra az idén kezdődött hétéves időszakban 45,5 milliárd eurónyi uniós forrás érkezik, a magyar befizetés pedig 12,3 milliárd euró, vagyis 34,9 milliárd eurós pluszban vagyunk. (Index)