Egy ideje már Kínát is utolérte a világ egyre több országában jelentkező csökkenő születésszám problémája, emiatt 2016 óta már két gyerek vállalását is engedélyezik családonként, sőt, augusztus óta hármat is, egy új tanulmány szerint azonban az intézkedések nem tudják megfordítani a folyamatot.

A Lancet folyóiratban 2020 júliusában megjelent tanulmány szerint Kína népessége 2100-ra nagyjából a felére, 732 millió főre esik vissza a jelenlegi 1,4 milliárd főt meghaladó szintről. A tanulmányt készítő szakemberek, a Washington Egyetem kutatói, nem csak az ázsiai ország, hanem az egész világ jövőbeli népességszámának, termékenységi és halálozási rátájának alakulását próbálták előrejelezni, mivel, ahogy a kutatók írják:

"A jövőbeli népességszint lehetséges mintáinak megértése kritikus fontosságú ahhoz, hogy előre lássuk és tervezhessünk a változó életkori struktúrával, a forrásokkal és egészségügyi ellátással, a környezeti és gazdasági jövőképpel kapcsolatban."

Az általuk felállított modellek szerint a globális népességszám 2064-ben ér a tetőpontjára, ekkor 9,73 milliárd ember él majd a világon, majd 2100-ra visszaesik 8,79 milliárdra.

A kutatók jóslatait azonban egy újabb, Kína lakosságának alakulásáról szóló tanulmány most megcáfolta, legalábbis a Kínára vonatkozó rész érvényességét kétségbe vonta, mivel a Hszi’an Pénzügyi és Gazdasági Egyetem folyóiratában közzétett előrejelzés szerint már az évszázad közepére, a 2050-es/2060-as évekre a felére csökkenhet a lakosság szintje. A vizsgálatról beszámoló South Morning China Post elmondása szerint az előrejelzést a múlt év átlagos születésszámaira alapozták, ez pedig 2020-ban radikálisan alacsony szintet ért el, az egy nőre eső születések száma körülbelül 1,3 volt. Ez alatta marad annak a számnak, amelyet tartani kellene ahhoz, hogy a népesség szintje ne változzon az elkövetkező években, ehhez ugyanis a születésszámnak 2 körül kellene lennie.

A világ számos országában hasonló tendencia van kialakulóban, Japánban, az Egyesült Államokban, Oroszországban az évenkénti népességnövekedés már egy jó ideje lassul és az elmúlt évtizedekkel ellentétben ma már inkább az a jellemző, hogy évről évre kevesebb a születések száma. A kormányok igyekeznek megfordítani a folyamatot és különféle intézkedéseket vezetnek be, amelyekkel reményeik szerint meghozzák a kedvet a családalapításhoz, például pénzügyi támogatásokat nyújtanak, sőt, Japánban még az online randioldalak népszerűsítését is támogatják. A kínai vezetés is hasonló válaszlépéseket tett az elmúlt években, 2015-ben eltörölték az addig érvényben lévő, házastársanként csak egy gyereket engedélyező szabályt és már két gyermek felnevelését is lehetővé tették, idén májusban pedig bejelentették, hogy immár három gyermekesre is bővülhetnek a családok, ezenfelül pénzügyileg is támogatják a szülőket, hogy kevesebb anyagi megterheléssel járjon a nevelés, amit sokan nem vagy nehezen engedhetnek meg maguknak.

A gyermekekre vonatkozó politika legutóbbi módosítása a 2020-as népszámlálás adatainak nyilvánosságra hozása után történt, ami világosan mutatta azt a folyamatot, amely már korábban sem volt ismeretlen a lakosság előtt, miszerint a népességnövekedés lassul, 2020-ban mindössze 12 millió csecsemő született az országban. Ez soknak tűnhet ugyan, de valójában az 1961-es országos méretű éhezés ideje alatt mért értékekhez közelít. Ahogy a China Briefing is írja, a ritkán készített (az utolsó felmérés 2010-ben volt) népszámlálási adatok eredményei szerint ezzel Kína lakossága még mindig a világ népességének 18%-át teszi ki, de a gazdaság szempontjából mégis aggasztó jövőképet jelez, mivel a tendencia következtében egyre alacsonyabb a fiatalok és egyre magasabb az időskorúak aránya.

Ez nem csak a potenciális munka-, és vásárlóerő csökkenéséhez vezet, ami más országokban is gondot okoz, hanem egyben mutatja a hosszú ideig, több mint három évtizedig érvényben lévő 'egy-gyerek' szabály ellentmondásos, részben pozitív, részben negatív hatását is. A pozitívum, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a műveltebb, magasabb iskolai képesítéssel rendelkezők száma, a negatívum, hogy a rendszer felborította a férfiak és nők arányát, a Harvard Political Review elmondása szerint jelenleg ez 118(férfi)-100(nő), míg a világban átlagosan inkább 105-100 az arány. Emiatt a fiatal férfiak most még sokkal nehezebben találnak maguknak párt, valamint azok a nők, akiket egykeként neveltek, magasabb iskolázottságban részesültek, és a karrierjüket illetően több lehetőség nyílt meg számukra, most még nehezebben fogadják el azt a hagyományos szerepet, amelyet a gyerekek nevelése róna rájuk, mivel Kínában sokszor a családról való gondoskodás, a házimunka feladatát a nőktől várják el a patriarchális berendezés normái szerint - mondja a HPR-nek nyilatkozó Vivian Wang, a New York Times kínai tudósítója.

Az új tanulmány szerint a kormány gyerekvállalást támogató intézkedései nem elegendőek ahhoz, hogy megoldják a problémát, mivel az akadályt elsősorban eddig sem az jelentette, hogy nem lehetett kettőnél több gyereket nevelni, hanem az, hogy a fiatalok nem is akarnak, illetve nem mernek belekezdeni a családalapításba a gazdasági helyzetük miatt. Ha a születési számok ilyen alacsonyan maradnak, esetleg még tovább csökkennek, akkor Japánhoz hasonlóan Kína is megoldást kell, hogy találjon a népesség arányának módosuló összetételével járó kihívásokra, az idősek ellátásának támogatására. A kutatók szerint ugyanis ez volt az első olyan év, amikor az országban a hatvan év felettiek aránya (18%) magasabb volt, mint a 18 év alattiaké (17%), ami új irányt és új feladatokat jelenthet a gazdaság, az egészségügy vagy a családok számára is. (Rakéta)