Király József számára fontos, hogy mindenki merjen hozzá bizalommal fordulni, függetlenül a politikai nézetektől, mert úgy véli, hogy csak párbeszéddel, közös munkával lehet élhető és fejlődő várost teremteni. Úgy érzi, hogy egyre nyitottabbak a kecskemétiek, ő pedig a megoldásokat keresi, nem a kibúvókat.

-Nekem képviselőként nem lehet más a hitvallásom, mint hogy minél többet találkozzak és beszéljek az emberekkel a lakókörnyezetüket érintő problémákról – kezdett bele évértékelésébe Király József, a Szövetség a Hírös Városért Egyesület frakciójának tagja. - Ennek megfelelően havonta szerveztem fogadóórákat, és amikor a pandémia közbeszólt, akkor pedig telefonon fogadtam az észrevételeket. Szerencsére a kecskemétiek nyitottak a párbeszédre, és rengetegen kerestek meg olyan problémákkal, amelyek nagy része már korábban is felvetődött, ám nem találtak megértő fülekre. Én igyekszem ezen a dolgon változtatni, és a tőlem telhető legtöbb dologban közbenjárni, megoldást keresni. Örülök, hogy sikeresen tudtam közreműködni abban, hogy a vírusveszély kezdetén minden kecskeméti polgárhoz eljusson a város által biztosított védőmaszk, továbbá önkéntes segítője lehettem a Gondoskodó Szolgálatnak, amely az időseknek nyújtott segítséget abban az időszakban.

A tanácsadói testületek felálltak, de az ott zajló munka sokak számára nem, vagy kevésbé ismert. Tudna erről tájékoztatást adni?

Nagyon fontos szerepe van a választókörzetekben a tanácsadói testületeknek. Jó volt a kezdeményezés, mi szerint bárki pályázhatott a testületekbe. A Belváros-Árpádváros (8. vk.) grémiumába kiváló, a saját területükön nagy tudással és tapasztalattal rendelkező emberek jöttek össze, akikre támaszkodhatok a munkám során. A világjárvány az utóbbi időben megnehezítette a dolgunkat, nem tudtuk az eltervezett menetrendben szervezni a találkozóinkat, de bízom benne, hogy hamarosan visszaáll minden a rendes kerékvágásba, és teljes erővel nekiláthatunk a Belvárosban és Árpádvárosban a lakosokat és környezetüket érintő fontos kérdések megtárgyalásának.

Mint említette, rendszeresen felkeresik Önt a kecskemétiek. Mit tapasztal, mi izgatja leginkább a Belváros és Árpádváros lakóit?

A beszélgetések során kiderült, hogy a legjobban az embereket a zöldfelületek, parkok, közterületek állapota érdekli. Nagy kihívás, hogy a meglévő közműrendszerek mellett hogyan tervezhetőek az esetleges faleváltások, az új növények ültetése, de már ebben is zajlottak konstruktív tárgyalások. Jó példa erre a volt Centrum Áruház és környékének zöldítése, amely széles összefogással valósulhatott meg. Közel 450 négyzetméter zöldfelületnek tudtunk otthont adni. Az önkormányzat, városi cégek, az áruház és a civilek is kivették a részüket ebből a programból. Szívmelengető volt, hogy kisgyermekes családok jöttek és segítették a zöldítést. Az ilyen közösségi összefogásnak nagy ereje van, és úgy gondolom, hogy ez segít abban, hogy jobban megbecsüljük ezeket az értékeket. Fontos azonban, hogy a tiszta környezetért az ott élőknek is tenniük kell, ebben persze segítségükre lehet a Városüzemeltetési Kft. például gallyazással, de amit magunk is megtehetünk, például az avar összegereblyézése, azt tegyük meg, tartsuk tisztán és rendben az utcát, a lakóépület előtti területet.

További jellemzően felhozott probléma volt a parkolás kérdése, a központban tapasztalható zsúfoltság, túlterheltség, valamint a járdák állapota. Ezek a kérdések nem új keletűek, és nekem már a 2019-es választások előtt is programomban szerepelt, hogy ezekre megoldást találjunk. Ebben mindenkinek megvan a felelőssége, és a lakossággal karöltve kell megtalálnunk az adott helyszíneken a lehető legjobb megoldásokat. Vannak már olyan kezdeményezések, amelyek a lakosság és az önkormányzat 50-50%-os hozzájárulásával rendeznék a járda és a parkolók helyzetét. Talán ez lehet az az aranyközépút, amely gyors eredményekhez vezethet. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a városi költségvetésből legalább 20-30%-kal nagyobb összeget kellene fordítani a városüzemeltetésre, hogy legyen elég forrás ezekre a munkálatokra. Ám amikor kormányzati szinten elvonják a forrásokat a településektől, akkor nagyon szűkös mozgástér marad. A belvárost tehermentesíteni kell, ehhez pedig szükséges lesz a forgalmirend-változás, a gépjárműforgalom fokozatos kivezetése a nagykörúton belülről. A tömegközlekedést, a gyalogos és kerékpáros közlekedést kell majd előnyben részesíteni, mint ahogy azt teszik is Európa-szerte. Ez távlati terv még, és alapos és ésszerű koncepció alapján lehet csak bevezetni a lakosság bevonásával.

A közbiztonság terén is előrébb kell lépni a rendőrséggel és a városrendészettel, habár az utóbbi időben talán valamit javult a helyzet. Ebben is kell a partnerség a lakosság részéről. A valóban rászorulók, nehéz helyzetben lévők sorsát a meglévő szociális intézmények, gondolok itt például a Máltai Szeretetszolgálatra, megfelelően tudják kezelni. Nekik kell jelezni, és intézkedni fognak. Többször felvetettem ezt a kérdést már számukra, és azt válaszolták, hogy megvan a kapacitásuk, hogy ellássák az embereket. Akik viszont agresszívan lépnek fel, és nem akarnak együttműködni, azoknak a hatóságokkal kell szembenézniük.

A hulladékkezeléssel, a közterületi szemetesek mellett eluralkodó áldatlan állapotokkal kapcsolatban is sok megkeresés érkezett hozzám. Ez egyrészt abból adódik, hogy nem megfelelő a gyűjtőedények mérete vagy azok ürítésének gyakorisága, másrészt pedig megjelentek az illegális szemétlerakatok, illetve a guberálók, akik próbálnak maguknak valami használhatót találni a kidobott dolgok között, ám a széttúrt hulladékot már nem helyezik vissza a helyére. A Rávágy téren az egyik háztömbnél próba jelleggel kialakítottunk egy zárható gyűjtőt, ami úgy néz ki, hogy megoldást jelenthet a problémára.

A civil közösségekben is tevékeny éve volt Király Józsefnek

A Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnökeként büszkélkedhet két könyvmegjelentetéssel is. Az egyesület gondozta az  aranykoszorús lakatosmesterről, Tiringer Ferencről szóló albumot (szerzők: Bánszky Pál, Benedek György, Dömötör Tibor Attila), továbbá támogatták Sümegi György: Lechner Ödön írásai című kötetét.