Kreatív és kritikus szakértők nem kellenek, mindenben a kormányzati akarat érvényesül, az elnök felett pedig nincs belső kontroll – tálalt ki a testület korábbi oktatási igazgatója.

"A nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette" - mondta lapunknak Parragh Lászlóról a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) korábbi képzési és oktatási igazgatója. Szilágyi János tizennégy év után 2016-ban mondott fel, miután elege lett az áldatlan állapotokból. Szilágyi János szerint 2014 után egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre.

Az MKIK vezetését, különösen a kormányfő hű támogatóját, Parragh László elnököt már sok bírálat érte, amiért a testületet a kabinet végrehajtó testületévé züllesztette. Szilágyi Jánosmost összeállított vitairata is alátámasztja, hogy a kritikák korántsem voltak alaptalanok. - Mihamarabb rendszerváltásra van szükség a szakképzésben, meg kell szabadulni a politikai ideológiával átitatott modellektől. A szervezeten belül számos előremutató kezdeményezés született, ám ezeket rendszerint keresztülhúzták a politikai érdekek – többek között ez olvasható a civil oktatási szervezeteknek megküldött, lapunkhoz is eljutott tanulmányban.

Noha a szakképzés átalakításában nagy szerepet vállalt a kamara, Parragh László – aki Orbán Viktor gazdasági tanácsadó testületének is tagja – többször hangoztatta, hogy a szakképzés ügyében ő csak a munkáltatók álláspontját képviseli. Ezzel szemben az MKIK volt képzési igazgatója is megerősítette azokat a korábbi híreket, miszerint a döntésekben legtöbbször kizárólag a kormányzat elképzelései érvényesültek.

A szakképzés állami irányítsa már a 2002 és 2010 között is egyre inkább együttműködő partnernek tekintette a gazdasági kamarákat. 2010 azonban az iparkamara esetében fordulópontot jelentett: a munkaalapú társadalom, illetve az egymillió új munkahely megteremtése érdekében politikai elhatározásra vezették be a szakképzés lebutított modelljét, s ebben jelentős szerepe volt a kamarának, amely több tízmilliárd forintot kapott szakképzési feladatokra.

– A kamarai rendszer országos és megyei ügyintéző szervezetében mintegy 300 főállású szakembert foglalkoztatnak, vagyis a testület a létszám alapján felér egy kisebb minisztériummal – írta Szilágyi.

A szakértő szerint a 2010-től elindított, munkaalapú, fizikai, „kékgalléros” szakmunkára épülő szakképzési modellt szakmai körökben „egyszer használatos szakmunkás modellnek” is nevezik, mert a betanított munkára épülő, összeszerelő típusú feladatokra készíti fel a diákokat. Ebből a szempontból nem nevezhető sikernek a szakgimnáziumi képzés bevezetése sem: az itt végzettek számára beszűkültek a továbbtanulási lehetőségek. Az MKIK volt képzési igazgatója szerint a döntéshozói szándék az lehetett, hogy azt az illúziót keltsék a továbbtanulókban, mintha a szakgimnáziumban az érettségi mellé teljes értékű szakmát is lehet szerezni.

– Ebből az lett, hogy sem az érettségi, sem a megszerzett szakma nem teljes értékű – fogalmazott Szilágyi.

A nemzetközi eredmények is lehangolóak: a sokat emlegetett PISA-teszteken a szakiskolai tanulók eredményei a legrosszabb, egyes kategóriának felelnek meg. A szakmunkások teljesítményét mérő 2016-os EuroSkill, illetve a 2017-es WorldSkill versenyeken a magyarok ugyancsak alulteljesítettek korábbi eredményeikhez képest. Szilágyi figyelmeztetett: a szakképzésben mihamarabbi paradigma- és rendszerváltásra van szükség, első lépésként politikamentesíteni kell a területet.

– Szakmai alapokra, tényekre, evidenciákra kellene építeni egy olyan szakképzési jövőképet, amely a tudásalapú társadalmakban és a globális gazdasági versenyben is megfelel – írta. A változást azonban nehezíti, hogy a szakképzés állami irányításában „a hatalmi erő kultusza” érvényesül, érdemi társadalmi, szakmai egyeztetések, viták nincsenek.

Nem kellenek gondolkodók

Nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk – így indokolta Szilágyi János, miért döntött úgy, hogy megmutatja, miként is működik a kamara a kulisszák mögött.

- Mennyi ideig dolgozott a kamarában?

- A budapesti országos központ munkájában 14 évig vettem részt, előtte közel egy évtizedig a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgoztam. Vagyis majdnem 25 évig tevékenykedtem kamarai területen, a szakképzéssel foglalkozva.

- Mi történt 2016-ban?

- Én magam mondtam fel. Vállalhatatlan körülmények alakultak ki, különösen 2014 után, amikortól egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre. Velem együtt más szakemberek is eljöttek. Baj az is, hogy nincsenek kidolgozott stratégiák, és a kamara elnökének nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette. A gimnáziumok elleni agitáció is tévút. Abba az irányba kellene haladni, hogy a gyerekek legalább 80-90 százaléka érettségihez jusson, mint például Finnországban, ahol ez az arány jelenleg 93 százalék, míg nálunk 60 százalék körüli.

- Miért a civil oktatási szervezeteknek készített vitairatot?

- Nem akartam a pártokhoz fordulni, a kamaránál és kormányzati szinten pedig nincs fogadókészség kritikus véleményekre. Az anyag kicsit önvallomás is, nem akartam, hogy több évtizednyi tapasztalat a semmibe vesszen és nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk. Annak örülnék, ha kialakulna egy pártok feletti konszenzus és nemzeti minimum a szakképzés ügyében, mert csak ez vezethet ki a szakképzés válságából.

Szerző: Juhász Dániel / nepszava.hu