2015-ben már aligha akad Magyarországon olyan, kultúra iránt fogékony ember, aki legalább az említés szintjén ne halott volna a Slam Poetry-ről. De mi ez az egész és miért szeretjük egyre jobban?

Ha megkérdezünk egy slammert, hogy akkor ő most költő, vagy rapper, vagy előadóművész, vagy mégis micsoda, akkor mosolyogva vállat von és többnyire azt válaszolja, hogy egyik sem. Majd kisvártatva rávágja: vagy inkább mindegyik. A kérdés valóban nem egyszerű. Ezért is volt okos húzás bevezetni a kifejezést: slammer.

A Slam Poetry egyfajta alternatívájaként alakult ki az úgynevezett Spoken Word műfajának az 1980-as években az Egyesült Államokban. Alapja a kötetlenség, mely mögött természetesen komoly művészeti munka és előkészületek izzasztó feladathalmaza áll, bár egy igazán jó slammer előadásából ez utóbbi cseppet sem tűnik ki.

A Slam Poetry lényegében a költészet poszt-poszt modern megreformálásaként is felfogható, hiszen alkotóművészei alapvetően költők, még ha tagadják is olykor; reagálnak a folyamatosan változó világra; színpadi elemeket is bőszen alkalmaznak; közérthetően és sokszor provokálóan fogalmaznak, mégis: egy igazán jó slammer előadása bőven tarkított irodalmi és más irányzatok felé mutató idézetekkel, vendégszövegekkel is.

A Slam Poetry-vel kapcsolatban tehát egyáltalán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a költészet jelenkorban való túlélésének, a hagyomány átmentésének záloga, ráadásul oly módon, hogy eredményei azok számára is izgalmasak lehetnek, akik alapvetően nem, vagy csak igen korlátozottan érdeklődnek az irodalom iránt. A Slam Poetry létezésével és népszerűségével igazolja, hogy a költészet nem a letűnt korok ódon hagyatéka néhány tweed-zakós úriember egymásnak írott költeményeinek formájában, nagy nevű folyóiratok körül tobzódva, hanem egy élő és mozgó, változó, lüktető létező.

A slammernek három perce van a színpadon. Se több, se kevesebb. Vörösmarty legyen a talpán, aki úgy dönt, hogy meg meri mutatni magát! Erre persze egy vérbeli slammer azt mondaná, hogy hagyjuk ezt az idióta összehasonlítgatást!

(Címlap: Forrás: vacmylife.hu)