h i r d e t é s

Könyvek inkább az enyészetnek, mint "kukás" olvasóknak

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam

Könyvek inkább az enyészetnek, mint "kukás" olvasóknak

2019. július 14. - 10:39

 

Minap kora délután bementem két debreceni aktikváriumba, gondolván, teszek egy kísérletet a debreceni Ady -téren levő könyvszekrény állományának a gyarapítására. Nagyon sok olyan könyv van, amit eladni visznek, de az üzletek nem tudják már eladni, de egyébként jó állapotú és sokak számára még élmény lehet az olvasásuk. Jómagam is szoktam kukázni lombtalanításkor és találok is egy-két könyvet, amit magammal viszek.

Ezért gondoltam én balga, hogy biztos segítőkészek lesznek, mert sok könyvet ingyen is ott hagynak náluk. Az egyik üzletben az eladó nem is tudja-mondta, ők ilyennel nem szoktak foglalkozni, beszéljek a főnökével. Udvariasan elmondtam a vezetőnek a kérésemet, hozzátettem, akár mindennap elmegyek a könyvekért, hogy ne kelljen sokat tárolniuk. Mondtam, hova vinném, erre annyit mondott. "ezeket a könyveket kukások viszik el, és utána vissza hozzák az üzletbe. Hogyan gondolom én ezt?". Mikor a kukás szót meghallottam, igencsak bepipultam, csak annyit tettem hozzá finom úri modorban, ha így gondolkodik azokról akik még olvasnának, csak éppen nem futja a könyvre nekik, akkor ennyi. Hallani kellett volna ahogyan a felsőbbrendűséget kifejezve mondta "kukások".

A másik üzletben udvariasan hajtottak el, mondván ők szoktak oda könyvet vinni. Biztos így van, amikor én eddig ott voltam, mindig könyvszemét volt. Két hónapja vittem vagy 200 kötetet, néztem a kocsiból kik viszik a könyvet. Nem a hajléktalanok vitték-egyébként miért bűn ha olvasnak-, többnyire idősebb hölgyek, urak voltak akik kettesével, hármasával vitték az olvasnivalót.

Azt hittem az antikváriumokban dolgozók szeretik a könyvet, s nem kizárólag pénzkereseti lehetőséget látnak benne. Őszintén arra számítottam, hogy partnerek lesznek, és a két üzletből akár rendszeresen tudnám a könyvszekrény feltöltését biztosítani. Nem így történt. Sebaj, van még pár antikvárium a városban, talán ott megértőbb dolgozókkal találkozom. Nem adom fel, hogy segítsünk azoknak, akik nem tudják a méregdrága könyveket megvenni.

A képen Debrecenben kidobott, még jó állapotú könyvek és hanglemezek  láthatók. Egyet haza is vittem, mert sajnáltam ott hagyni.

Miért jobb ha az enyészeté lesz minden annál, minthogy néhány szegény debreceninek örömet szereznénk pár kötet olvasnivalóval rendszeresen? Erre én nem vagyok eléggé iskolázott, nem tudok értelmes választ adni, azon túl, hogy :"kukások". Szégyelltem magam, de a "tulaj"?  nem rendült túlságosan meg. "Csak" kukásokról volt szó. Azokon segíteni? No, ne már!


 

h i r d e t é s