Magyarországon az elmúlt években folyamatosan csökkent az abortuszok száma. - írja az ATV

Az elmúlt hat évben évről évre kevesebb abortuszt hajtottak végre hazánkban, 2010 és 2015 között összesen 22,9 százalékkal csökkent a számuk. Míg a 2000-es évek második felében 43 és 44 ezer körüli volt e szám, addig 2010-ben majdnem 40 ezerre csökkent, 2017-ben pedig sikerült 30 ezer alá vinni ezen beavatkozásokat. Ez azt jelenti, hogy 100 élve születésre 31,1 művi vetélés jut, vagyis

még mindig közel minden harmadik magzatot abortálnak ma Magyarországon.

A tényeket árnyalja, hogy míg Nyugat-Európában már a 2000-es évek első felében a legalacsonyabb volt az abortuszok aránya a világátlaghoz viszonyítva (a 15–54 korosztályból 100 főre 12 művi terhességmegszakítás jutott), addig Kelet-Európában majdnem a négyszerese volt az előbbi értéknek ez az adat, vagyis 44 abortusz jutott 100 szülőképes korú nőre. A csökkenés tehát inkább a korábbi rendkívül gyászos statisztikának köszönhető, amely a posztszovjet térséget jellemezte, s azoknak a rendkívül tragikus számoknak, melyekkel a rendszerváltás után bírt e térség, amely az 1990-es években 105 (!) abortuszt jelentett 100 élve születésre.

Gulyás Gergely még 2010-ben arról beszélt, hogy „egy olyan országban, ahol 120 ezren halnak meg évente, 150 ezer magzat fogan meg évente, de csak 90 ezer születik meg, ott fontos világossá tenni, hogy az államnak és a társadalomnak is az az érdeke, hogy minél többen szülessenek meg”. Az elmúlt két ciklusban bár történtek kezdeményezések egy újfajta szemlélet és társadalompolitika kialakítása érdekében, jelentősebb eredmények nem születtek. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényi keretek megváltoztatása nélkül is lehetséges pozitív eredményeket elérni, ami azért is lényeges, mert minden kormány pontosan tudja, hogy abban a társadalomban, ahol közvélemény-kutatások alapján a polgárok 52 százaléka elfogadhatónak tartja a jelenlegi szabályozást, mi több, 18 százaléka enyhítene azon, a törvényi feltételek szigorítása minden bizonnyal a saját táboron belül is nehezen lenne eladható. Éppen ezért a legégetőbb teendő a társadalmi szemlélet megváltoztatása, a krízisterhes kismamákkal szemben egy támogatóbb közeg kialakítása.

Az elmúlt ciklusok kormányzati cselekvését a következőkben lehet összefoglalni: abortuszellenes kezdeményezések támogatása – a legemlékezetesebb talán az Ágota Alapítvány plakátkampánya, amely során az „Inkább adj örökbe, hadd éljek!” mondattal láthattunk plakátokat a fővárosban. Ebbe a sorba illeszkedik az a törvénytervezet is, melyet 2012-ben két KDNP-s képviselő nyújtott be, s amely javaslat lényege a következő volt: a költségvetési törvény elfogadásakor az abortusz szociális alapon történő támogatására elkülönített keretösszegen történő változtatás, ezáltal a kedvezményezettek körének szűkítése. Az Országgyűlés (fideszes többsége) ugyanakkor támogatás hiányában nem tűzte napirendre a javaslatot. 2012-ben döntött úgy a törvényhozás, hogy az abortusztablettát vény és orvosi indoklás nélkül nem teszi elérhetővé az abortuszt választók számára. A módosítás hozzájárulhat egy esetleges átgondoltabb döntés meghozatalához, tekintve, hogy az abortusztabletta a terhesség körülbelül első hónapjában (a fogantatástól számított 35. napig) alkalmazható.

Kijelenthető tehát, hogy a jobboldali kormányok alatt történtek ugyan lépések az abortusz társadalmi megítélésének megváltoztatása érdekében, ugyanakkor az eddigi intézkedések nem jelentenek jelentős kormányzati szerepvállalást, és inkább elvi, mintsem gyakorlati fordulatról lehet beszélni. A kérdés, hogy egy kereszténydemokrata, demográfiai súlypontú kormányzás tud-e változást hozni a művi terhességmegszakítások számának csökkenésében és társadalmi megítélésében. Az állam részéről logikus lépés lenne azon civil szervezetek támogatása (például: Várva Várt Alapítvány), amelyek tényleges segítséget tudnak nyújtani válsághelyzetben lévő nőknek gyermekük felnevelése érdekében, illetve szükség esetén az adoptálásban is segítséget nyújtanak. Egy biztos: a demográfiai sikerek e terület érintése, az abortusszal kapcsolatos társadalompolitikai eredmények nélkül mindig csak viszonylagosak maradnak.

A teljes cikk a Hetek című közéleti hetilap legfrissebb számában olvasható. (atv.hu)