A társadalom életét törvényekkel szabályozzuk, hogy az emberek közötti vitás kérdések rendezését e törvények szerint minél kevesebb károkozással lehessen megoldani, és a társadalom számára a legoptimálisabb életet, és fejlődést lehessen biztosítani. De az ember tudása korlátozott, ezért az általa alkotott törvények soha nem lehetnek tökéletesek, ráadásul a társadalom is állandóan változik, így egész más igények is időről időre felmerülnek a törvényekkel szemben, így azokat szükség szerint bármikor módosítani szükséges. E célból a törvényhozásnak is kialakult a maga szabályrendszere. Bizonyos állampolgárokra vonatkozó törvényeket a parlament hoz létre, de a parlament működését is törvények szabályozzák. Ez utóbbiak alapjául szolgáló törvényeket nevezzük Alkotmánynak, vagy Alaptörvénynek. Egy jó Alkotmány önmaga törvényes módosítási lehetőségeiről rendelkezik, lehetőleg úgy, hogy az Alkotmány társadalmi szerepe, a politikának viszonya a civil állampolgárokhoz ne változhasson meg törvényesen. De mivel az Alkotmányt is emberek fogalmazták meg, nem zárható ki, hogy az Alkotmány betartása mellett is olyan folyamatok indulnak el, amelyek akadályozzák a társadalom harmonikus működését, és felborítják a társadalmi igazságosság eszméjének teljesülését, a társadalmi rendszer deklarált formájának megváltoztatására vezetnek. Vagyis egy alkotmányellenes állapot jön létre, anélkül hogy az Alkotmányt megsértenék.

Elég magától értetődik az az állítás, miszerint ha az Alaptörvényről, (vagy Alkotmányról) bebizonyítható, hogy ellentmondásos, és ezért az Alaptörvény céljaival ellentétes eredményekre vezethet az Alaptörvény betartása, akkor nem tudja betölteni a szerepét a társadalomban, sőt semmilyen jogi garanciát nem tud adni arra, hogy a társadalom fejlődése az Alaptörvénnyel ellentétes irányba kanyarodjon. Az Alaptörvény a társadalmat szolgálja, és nem a társadalom szolgálja az Alaptörvényt. Természetesen ez a korrekció csak akkor indokolható, ha az új, korrigált Alaptörvény, (vagy Alkotmány) nem ellentétes a korábbi alaptörvény céljaival, csupán az ellentmondásokat eredményező rendelkezéseket módosítja, és biztosítja, hogy az Alaptörvényt ne lehessen felhasználni az Alaptörvénnyel ellentétes célok elérésére. Semmilyen más célból nem indokolható az Alaptörvény előírásainak megsértése, de amikor az Alaptörvény említett hibája nyilvánvalóvá válik, vagy még inkább, ha a káros társadalmi folyamatok már el is indultak, akkor jogszükségletté, sőt állampolgári kötelességé válik az Alaptörvény korrekciója akkor is, ha az Alaptörvény egyes rendelkezéseivel ez ellentétes.

Nézzük tehát, mik a problémák az alaptörvénnyel, amelyek miatt szükségessé vált az alkotmányozás.

"NEMZETI HITVALLÁS

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:"

Nagyon homályos megfogalmazás, mit is értünk a magyar nemzet tagjain, minden magyaron, hiszen később ilyen mondat is következik: "Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők." Itt újabb homályos fogalmak jönnek be: "politikai közösség", "a nemzetiség a magyar politikai közösség része", "államalkotó tényezők".

"Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."

Az első egy olyan állítás, amely egy bizonyos vallást kiemel a nemzetmegtartás szempontjából, ami diszkriminatív más vallásokkal, vagy vallás nélküliekkel szemben, és így ellentétes a második állítással. Továbbá azt sugallja, hogy a kereszténység tartotta meg a nemzetet, ami egy igazolhatatlan feltételezés, hiszen a nemzet megtartásához milliónyi más dolog járult hozzá, mondhatni mindenki, aki csak a Kárpát-medencében megfordult az elmúlt ezer évben. Még az ellenségeink is, mivel az ellenük való harc kovácsolta a nemzetet. És persze maga a nemzet fogalma is gyökeresen átalakult a történelem során. A feudalizmusban kizárólag az arisztokrata nemességet értették alatta, és csak a felvilágosodást követően alakult ki a nyelvi közösségek szerint szerveződött nemzetté szerveződés, a nemzetállamok alakulása, nem kevés ellentétet szülve a soknyelvű területeken. És amíg a feudalizmusban jelentős szerep jutott a vallásoknak az állami eszme hirdetésében, a nyelvi nemzeteknél nincs ilyen szerep, azt a polgárság, a nyelv művelői, és kedvelői vezették.



"B) cikk (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja."

Ez egyike a legfontosabb deklarációnak, ami kifejezi, hogy a hatalom nem egy, vagy néhány ember céljait szolgálja, hanem minden állampolgár érdekében jött létre, és ezen érdekek megvédése, megőrzése a célja. Ez egyben a demokratikus államrend alaptétele, amelynek alapján 1989-ben az új többpárti államrend létrejött, és Magyarország minden állampolgára számára meghirdetett. A korábbi 1989-es Alkotmányban azonban ez szerepel: "2.§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja." Ez sokkal kifejezettebb módon fejezi ki, hogy a hatalom a népé. "A közhatalom forrása a nép" megfogalmazás jóval bizonytalanabb, megengedi azt szűkítő értelmezést, hogy a hatalom nem az egész népé, hanem csak ebből a forrásból merített bármely kisebbségé.

De ilyen értelmezést nem enged meg a mindkét törvényben ezekre a mondatokra közvetlenül következő bekezdés mely szerint: "Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni." Hiszen ha szűkítően értelmezzük a hatalom forrását, és a hatalmat az egész nép kezéből egy kisebbség kezébe helyezzük, akkor ez sérti ez utóbbi bekezdést, ami által az új 2010-es Alaptörvény érvényét veszti. Ez esetben a törvényes úton való fellépés azt jelenti, hogy az Alaptörvényt hatályon kívül kell helyezni, sőt hatályon kívülinek kell tekinteni. Így az Alaptörvény csak akkor tekinthető hatályosnak, ha a hatalom birtokosának az egész népet tekintjük. Mivel az új alaptörvény alapján működik a magyar állam már egy évtizede, nyilvánvalóvá teszi, hogy az egész népet kell tekinteni a hatalom birtokosának. Erre persze a második mondat is utal, mivel a nép hatalmáról beszél.



Mint látható a második mondat szűkítően fogalmaz a nép közvetlen hatalomgyakorlásáról a korábbi Alkotmányhoz képest a "valamint" szót kicserélve a "kivételesre". A szűkítés a fenti bekezdésben foglaltak szerint érvénytelenné tenné az Alaptörvényt, tehát nem vehető érvényesnek. Mivel azonban egyik törvény sem ad a későbbiekben tényleges lehetőséget a közvetlen hatalomgyakorlásra, így kevés közvetlen gyakorlati lehetősséggel bír azon kívül, hogy degradálja a nép viszonyát a hatalomhoz.



"C) cikk (2) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."

E bekezdésről már fentebb is írtunk, és a következőkben is írni fogunk.



"C) cikk (3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult."

Ez egy komoly megsértése, és korlátozása a fentebb deklarált néphatalomnak. Ugyanis kizárólagossá teszi az állam hatalmát a néppel szemben, függetlenül attól, hogy milyen törvény, vagy jogszabály érvényre juttatásáról is van szó. Ez egyben ellentétes a C) cikk (2) bekezdésével, amely kötelességévé teszi az állampolgárok törvényes fellépését a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvéssel. E bekezdés a nép hatalmától való megfosztásáról szól, és az állami hatalom által törvényesített Alaptörvényt a nép hatalma fölé helyezi.



"E) cikk (3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Ez egy antidemokratikus procedúra. Az Európai Unióhoz tartozásról az Uniós jogszabály alapján csak népszavazás dönthet, de a magyarországi törvények antidemokratikusak, nem ismerik el a nép jogát arról, hogy közvetlenül beleszólhasson a törvénykezésbe. Ezért bár az Unió által előírt népszavazást végrehajtják, de nem ismerik el törvényesnek, azt az Országgyűlésnek kell felülbírálnia. * A megosztás után jelezték, hogy nincs ilyen Uniós jog, így ez a bekezdés tárgytalan.





Külön ki kell térni az Alaptörvényben azokra a határozatokra, amelyet az Országgyűlés csak kétharmados többséggel támogatott szavazással fogadhat el. Az alábbiakban ezek kerülnek felsorolásra.

"S) cikk (1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő.

(2) Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

AZ ÁLLAM

Az országgyűlés

5. cikk (1) Az Országgyűlés ülései nyilvánosak. A Kormány vagy bármely országgyűlési képviselő kérelmére az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával zárt ülés tartásáról határozhat."

"11. cikk (3) Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát megkapta."

Köztársasági elnök

13. cikk (3) A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Alkotmánybíróság

24. cikk (8) Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület, amelynek tagjait az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja. Az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül elnököt választ, az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig tart. Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

A bíróság

25. cikk (6) Az Országos Bírósági Hivatal elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

26. cikk (3) A Kúria elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. A Kúria elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az ügyészség

29. cikk (4) A legfőbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja kilenc évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az alapvető jogok biztosa

30. cikk (3) Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja.

A közpénzek

43. cikk (2) Az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg.

Döntés katonai műveletekben való részvételről

47. cikk (2) Az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával dönt - a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról, külföldi állomásozásáról, valamint a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy Magyarország területéről kiinduló alkalmazásáról, magyarországi állomásozásáról.

A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok

48. cikk (2) A hadiállapot kinyilvánításához, a békekötéshez, valamint az (1) bekezdés szerinti különleges jogrend kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(6) Az Országgyűlés a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az akadályoztatásának megszűnése utáni első ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerűségéről. E döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A megelőző védelmi helyzet

51. cikk (2) Az (1) bekezdés szerinti különleges jogrend kihirdetéséhez, meghosszabbításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Ezeken a kétharmados törvényeken kívül még sokféle szavazati forma szerepel az alkotmányban, amelyek mindegyikéhez kevesebb képviselő jelenlétére van szükség. Például a szavazáskor éppen jelenlevő képviselők kétharmadának szavazata, amit sarkalatos törvényeknek neveznek. Vagy képviselők felénél több szavazat, vagy a jelenlévő képviselők felénél több szavazat. A legerősebb tehát a képviselők kétharmadának a szavazata, amit a legstabilabb, legritkábban módosítandó törvényekhez használnak, és az az elképzelés húzódik meg mögötte, hogy ennyi képviselő feltehetőleg a teljes politikai paletta akaratát képes lefedni. Sajnos ez az elképzelés tévesnek bizonyult. Az utóbbi három országgyűlési választásnál a Fidesz-KDNP frakció képviselőire csupán a választásra jogosult választópolgárok 33%-a szavazott, és a választási törvények következtében ez a frakció mindhárom esetben kétharmados többséget ért el. Így egyetlen politikai erő a választópolgárok kisebbségének támogatását élvezve olyan helyzetbe jutott, hogy egymaga helyettesítette a teljes politikai palettát, és a választók többségének akaratával ellentétes politikai rendszert teremtett kihasználva kétharmados többségét. Tehát megint a C) cikk (2) bekezdésével ütközik a választási törvény, hiszen a kisebbség kényszeríti rá a hatalmát a többségre. Az a tény, hogy az egyharmados támogatásból született kétharmados parlamenti többség, egyrészt megkérdőjelezi a kétharmados törvények jogosultságát, másrészt rámutat a választási törvény aránytalanságaira. Ezek bármelyike is elég, hogy az Alaptörvényt hibásnak tartsuk, de itt mind a két hiba benne van az Alaptörvényben.

Takács Ferenc (bp.)