Az eddig született népszerű hipotézisek egyike szerint a napsütésben a zebracsíkok fölött, a fekete és fehér csíkok eltérő hőmérséklete miatt kialakuló légörvények hűtik az állat testét. Az ELTE Természettudományi Kar, az Állatorvostudományi Egyetem és a svéd Lundi Egyetem kutatói a Scientific Reports folyóiratban megjelent cikkükben cáfolták ezt a felvetést.

Charles Darwin és Alfred Russel Wallace 1870-es évekbeli híres vitája óta foglalkoztatják a kutatókat a zebrák csíkos mintázatának lehetséges funkciói. Az eddig született hipotézisek egyike szerint napsütésben a zebracsíkok fölött periodikus konvektív légörvények alakulnak ki a fekete és fehér csíkok eltérő hőmérséklete miatt, mely örvények hűtik a zebrák testét.

E kísérletileg nem ellenőrzött feltételezést tesztelték az ELTE Természettudományi Kar (Horváth Gábor, Jánosi Imre, Pereszlényi Ádám, Száz Dénes, Barta András), az Állatorvostudományi Egyetem (Gerics Balázs) és a svéd Lundi Egyetem (Susanne Akesson) kutatói. A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányukban cáfolták, hogy a zebracsíkoknak hűtő hatása lenne.

A zebracsíkok rejtélyes szerepére felállított 18 hipotézis négy csoportba sorolható: a ragadozók elleni vizuális védelem, a szociális kölcsönhatások elősegítése, a vérszívó rovarok (cecelegyek és bögölyök) elleni vizuális védelem és a testhőmérséklet szabályozása hűtés által. Korábban, 2012-ben Horváth Gábor és kollégái magyarországi terepkísérletekkel már igazolták, hogy a zebracsíkok védenek a vérszívó bögölyök ellen, mivel a csíkos vagy foltos mintázatok vizuálisan kevésbé vonzóak e rovarok számára, mint az egységes színűek. (A szakember és kollégái különleges kutatásaikért 2016-ban a fizikai tudományok kategóriában Ig Nobel-díjat is átvehettek.)

Ezt követően 2016 és 2017 nyarán egy gödi lovas tanyán folytattak több hónapos terepkísérletet. Ennek során Horváth Gábor és kutatócsoportja a lovak, szarvasmarhák és zebrák testének termodinamikai modelljeit vizsgálta: vízzel töltött fémhordókat vontak be fekete, fehér és szürke lovak és szarvasmarhák kikészített bőrével, valamint egy-egy mesterséges (fekete és fehér marhabőrcsíkokból összevart) csíkos és valódi zebrabőrrel. E hordókat a nyári hónapokban árnyékmentes területre helyezték, miközben a hordók vizének maghőmérsékletét folyamatosan mérték digitális hőmérőkkel.

Regisztrálták továbbá a napsütötte hordókat borító bőrök fényvisszaverési spektrumát, egy hőkamerával pedig e bőrök hőmérsékletének napközbeni változását is rögzítették. Mindeközben egy automatikus meteorológiai állomás 5 percenként folyamatosan regisztrálta a léghőmérsékletet, a szélsebességet és a csapadékmennyiséget.

A terepi mérési eredmények kiértékelése után kiderült, hogy mindig a fekete bőrrel burkolt hordó maghőmérséklete volt a legmagasabb, a fehér bőrrel borított hordóé a legalacsonyabb, a homogén szürke és zebracsíkos hordók maghőmérséklete pedig e két szélsőérték közé esett. Ami egyértelműen eldöntötte a zebracsíkok hűtő hatásáról folytatott régi polémiát, azon eredmény volt, hogy a zebracsíkos és a szürke hordók maghőmérsékletei között nem volt szignifikáns különbség, függetlenül a léghőmérséklettől és szélsebességtől. A szürke hordók megközelítően ugyanannyi napfényt nyeltek el, mint a csíkos hordók.

Ha tehát a feltételezett konvektív légörvények bizonyos meteorológiai viszonyok között ki is alakulnak a zebracsíkok fölött, ezen örvények hűtő hatása minimális és nem képes kompenzálni (hűteni) a zebrabőr fekete csíkjainak nagy fényelnyeléséből eredő melegítő hatását. (erdekesvilag.hu)