Így aztán az újságokból értesültem róla, hogy a dán-finn meccsen egy dán fiatalember, bizonyos Eriksen összeesett a pályán, és háromszor kellett újjáéleszteni, mire kórházba tudták juttatni.

Döbbenetes képek a srác körül sereglő segítőkész, térdeplő, kétségbeesett dán és finn játékosokról, a dán és finn nézőkről, akik egymásba kapaszkodva szorítanak Eriksenért, váltakozó kórusban skandálva a nevét.

Ha van valami nézni érdemes, nemes, szép, a versengésnek csökevényes maradványa a fociban, hát ez az!

Arról is az újságokból értesültem, hogy a mérkőzést közvetítő TV4 kommentátora, bizonyos Bodnár nevezetű volt játékos, az események kapcsán folyamatosan azon háborgott, hogy miért nem folytatják az érthetően félbeszakított meccset.
Vigyék ki a fickót az oldalvonalon túlra, ott ápolják, kit érdekel? - gondolhatta magában.
Aztán mondta is: a srác nem halt meg, kórházba viszik, miért nem folytatják még a meccset? Arra vagyunk kíváncsiak!

Bodnár embertelen viselkedése fölháborodott kommentárok özönét váltotta ki.
Pedig nincs itt semmi csodálkozni való!

Bodnár csak őszinte volt! Kimondta, amit gondolt. Kimondta, amit sokan mások is gondolnak.

Mindazok, akik lajbiban, gatyában, kacagányos mentében magyarkodnak.

Akik Koppány és a kalandozó (nevezzük nevén: fosztogató, gyilkoló) elődeik méltó utódainak tartják magukat.

Akik oláhhal, tóttal, ráccal szembeni gyűlölettől, megvetéstől eltelve száz éve pocskondiázzák ezeket a "magyaroknál alsóbbrendű" népeket, velük a zsidókat, a cigányokat, újabban a színes bőrűeket, arabokat, homoszexuálisokat, gyermekteleneket, alkotmányról, demokráciáról, emberi jogokról papoló, együttesen "náci-kommunista-liberális" jelzővel illetett fattyúkat.

Ők azok, akik szolgálták a törököt, az osztrákot, a németet, a szovjetet, de közben végig nagy hazafinak tartották és hirdették magukat.

Ők azok, akik Károlyi után Kun Bélának, majd Horthynak fogadtak örök hűséget.

Ők azok, akik készségesen részt vettek a zsidók gettóba zárásában, majd bevagonírozásában, rohantak kiigényelni, vagy csak elfoglalni a megüresedett lakásokat, elzabrálni az értékeket, bútorokat.

Ők azok a nyilas tesvérek, akik 45-ben azonnal be/átléptek a Kommunista Pártba.,

Ők azok, akik 56-ban a felkelők árnyékában lincseltek, fosztogattak, vagy (többségük) a klozeton ült, mert nem tudta, mi lesz, kinek a csizmája talpát kell nyalni.

Ők az állandó, rendszer-független besúgók és feljelentők.

Ők azok, akik húszévnyi tétovázás után Orbánban találták meg a vezérüket, és szolgálják az ezeréves áhitattal.

Ők azok, akikról az európai civilizáció, a kereszténység, a humanizmus vékony máza úgy foszlott le pillanatok alatt, ahogy a homok lepereg a falról.

Miért vagyunk Bodnáron meglepve?