Az emberi populáció növekedése a hetvenes évek elején érte el közelmúltbeli maximumát, évi 2,1 százalékos emelkedéssel. A növekedés azóta folyamatosan lassul, és a Világbank legutolsó, 2019-es adatai szerint jelenleg 1,1 százalékon áll.

Vagyis évente egy százalékkal nő a populáció.

A népességnövekedés lassulása a nők termékenységének csökkenésében érhető tetten legszembetűnőbb módon. Míg az ENSZ adatai a nők globális fertilitási rátája (tehát a szülések száma) 5 körül állt az előző évszázad közepén, addig ez az érték mára 2,5-re csökkent.

A populáció stagnálásához 2,1-es női fertilitási ráta szükséges (azért nem 2,0, mert vannak gyerekek, akik még a szaporodóképes koruk előtt meghalnak).

A népességszám csökkenése változást hoz az országok gazdasági erősorrendjében

A korábbi előrejelzések szerint a fertilitási ráta az évszázad végére érheti el a stagnálási értéket, és 2100-ban 1,9-en fog állni, de a Washingtoni Egyetemhez tartozó (és főként a Bill és Melinda Gates Alapítvány támogatása révén alapított Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) legújabb modellszámításai szerint a stagnálás már 2064-ben beáll, majd a fertilitási ráta további csökkenésével a világ népessége abszolút értelemben is csökkenésnek indul.

A csúcson, 2064-ben várhatóan 9,7 milliárdnyian leszünk, majd a következő 36 évben 900 millióval fog csökkenni az emberiség létszáma.

Ez a 8,8 milliárdos 2100-ra vonatkozó becslás 2 milliárddal kevesebb, mint egyes korábbi becslések. Az IHME tanulmányát a The Lancet orvosi folyóirat jelentette meg.

A modellszámításhoz egy 2017-es globális egészségügy felmérés (Global Burden of Disease) hatalmas adattömbjét használták fel, és különféle statisztikai módszerekkel figyelembe vették a népességet alakító legfőbb tényezők, így a halandóság, a születések száma és a migráció várható alakulását is.

Az eredmények szerint az évszázad végére a jelenleg létező 195 ország közül 183-ban tetőzni fog a népszaporulat.

Vagyis ezen országok népessége csökkenésnek indul, hacsak a csökkenést nem kompenzálja a bevándorlás. Ezzel párhuzamosan tovább fokozódik a népesség elöregedése, ami jelentős kihívások elé fogja állítani a szociális ellátórendszert, és a munkaerő fogyása miatt a gazdasági növekedés is fenntarthatatlanná válhat.

A várakozások szerint 2100-ban már 2,35 milliárd 65 évnél idősebb ember fog élni, a 20 év alattiak száma pedig 1,7 milliárdra csökken.

A munkaerő apadása a kutatók várakozásai szerint a fiatal munkaképes emberek bevándorlásának ösztönzését fogja kikényszeríteni a fejlett országokban.

"A tanulmányunk társadalmi, gazdasági és geopolitikai következményei hatalmasok – nyilatkozta a tanulmány első szerzője, Stein Emil Vollset. – Az eredményeik azt valószínűsítik, hogy pusztán a munkaképes korú felnőttek számának csökkenése olyan hanyatlást fog előidézni a GDP növekedésében, amely az évszázad végére az országok gazdasági erősorrendjében alapvető eltolódást fog okozni."

Az évszázad végére Európa lesz a szaporodási ráták sereghajtója

A kutatók arra számítanak, hogy hamarosan a szaporodási ráta csökkenésének megállítása válik sok állam legfontosabb politikai céljává, de arra figyelmeztetnek, hogy e célnak nem szabad alárendelni például a női jogokat.

A The Lancet főszerkesztője, Richard Horton szerint a kutatás eredményei mutatják, milyen sürgető lenne jövőre vonatkozó terveket készíteni a népesedési folyamatok befolyásolása érdekében, és cáfolnak számos, migrációhoz kapcsolódó tévhitet. Vagyis például azt, hogy a bevándorlás alapvetően negatív hatással van egy ország gazdaságára. A gazdaság munkaerő nélkül nem működhet, ha az adott országban nem születik elég gyerek, akkor azt más forrásból kell pótolni.

A várható szaporodási ráták – pusztán az ott élő emberek tömegessége – miatt a jövőben Afrika és a Közel-Kelet geopolitikai státusza várhatóan erősödni fog. A már most is világhatalom Egyesült Államok, Kína és India mellé felzárkózhat például Nigéria is, miközben Európa jelentősége – és népessége – jelentősen csökkenhet, ha a jelenlegi demográfiai folyamatok tovább folytatódnak. Európában ugyanis az évszázad végére a világ legalacsonyabb szaporodási rátái alakulnak ki: a modell szerint Olaszországban és Spanyolországban 1,2, míg Lengyelországban 1,17-re csökkenhet a ráta.

Tehát ennyi gyereke lesz átlagosan egy nőnek, miközben több mint kettő kéne ahhoz, hogy a populáció ne fogyatkozzon.

A globális szaporodási ráta rendkívüli módon meghatározza a világ 2100-ban mérhető népességszámát. 0,1-nyi változás más félmilliárd emberrel jelent többet vagy kevesebbet az évszázad végén. A szubszaharai Afrika (vagyis Afrika Szaharától délre eső része) népessége 2100-ra meg fog háromszorozódni 1 milliárdról 3 milliárdra, míg a Közel-Kelet jelenlegi 600 milliós lakossága 978 milliósra fog nőni. A legnagyobb vesztesek az ázsiai és az európai országok lesznek.

Japán népessége például feleződni fog (128 millióról 60 millióra), ahogy Thaiföldé is (71 millióról 35-re) és Dél-Koreáé ugyanúgy (53-ról 27 millióra). De Kínában is drasztikus lesz a fogyás: 1,4 milliárdról 732 millióra.

Amerika jobban kompenzálja a fogyást Kínánál a bevándorlással

A népességfogyással párhuzamosan az emberiség korfája is átrendeződik: az idősek jelentős túlsúlyba kerülnek a gyerekekhez képest.

2100-ban már kétszer annyi 80 év feletti ember lesz, mint 5 éven aluli.

Az 5 évnél fiatalabb gyerekek száma az évszázad végén 41 százalékkal lesz alacsonyabb, mint manapság, a 80 éven felüliek száma pedig meghatszorozódik. Míg 2017-ben a nem dolgozó felnőttek és a dolgozó felnőttek aránya 0,8 volt (vagyis a dolgozók voltak némi többségben), addig 2100-ban már 1,16 lesz az arány, vagyis a nem dolgozó (idős) felnőttek kerülnek túlsúlyba. Ez azt feltételezi, hogy nem változik a munkaerő kor- és nemeloszlása.

A kutatók is megjegyzik, hogy a népességcsökkenés nem minden szempontból rossz dolog.

Környezeti szempontból például előnyös lehet, hiszen a kevesebb ember (elméletileg) kevesebbet fogyaszt, így csökken az emberiség ökológiai lábnyoma, a széndioxid-kibocsátás, kevesebb területet kell elfoglalnunk az élelmiszertermelés céljaira. Ugyanakkor gazdasági és társadalmi szempontból már sokkal gyászosabbak a kilátások, hiszen a társadalom elöregedésével fogyatkozik a munkaerő, ami a gazdasági termelés és ezzel az életszínvonal csökkenését fogja eredményezni. Nem lesz, aki eltartsa a sok nyugdíjast.

A népességcsökkenés társadalmi hatásai minden bizonnyal számottevők lesznek.

A munkaerőre éhező országok várhatóan versengeni fognak a kívülről érkező emberekért. Természetesen ez a jövőbeli népvándorlás újabb társadalmi feszültségeket fog generálni, hiszen átalakul az országok etnikai és kulturális összetétele. Az Egyesült Államok várhatóan sikeresen kompenzálja majd a belső népességfogyását a bevándorlással. Bár 2035-re Kína átveszi Amerikától a világ legnagyobb gazdasági hatalma pozícióját, Kína zuhanásszerű népességfogyása miatt várhatóan 2050-re az Egyesült Államok visszaveszi majd tőle ezt a helyet.

Hiszen az Egyesült Államok továbbra is kecsegtető bevándorlócélpont marad, míg kevesen lesznek, akik Kínába akarnak költözni. (tudas.hu)