Ugyanakkor – szintén a kutatások szerint – ha holnap lennének a választások, akár még a harmadszori kétharmad is elképzelhető. A Fidesz szavazóbázisa masszívnak tűnik, Orbán hívei rendíthetetlenül hisznek a vezér tévedhetetlenségében. Úgy gondolják, hogy a kormányfő képes lehet újabb győzelemre vezetni a pártját. Hol vannak már azok az idők, amikor 2006-ban, a nemzet mai történész nagyasszonya úgy fogalmazott egy írásában, hogy “Jones nem tér vissza”. Az akkori debreceni polgármester, ma milliárdos beruházásokat felügyelő miniszter, úgy vélte: “Orbán Viktor a  mai politikai mezőny egyik  legtehetségesebb alakja, a jövőben is ő lehet a jobboldal kovásza. De táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak.”

Napjainkban a kormányfő  kikezdhetetlen vezetője a pártjának, mondhatni: Orbán maga a Fidesz. Spirituális vezető, aki felülemelkedett a hétköznapi tennivalókon – arra ott van Lázár és Rogán -, az európai színtér egyik vezető szerepére pályázik. Ambíciói hatalmasak, étvágya telhetetlen. Egy feudális rendszer tetején ülve kegyet oszt, ha kell, büntet, ellenmondást nem tűr, szava maga a törvény. Miközben a soros ellenséggel vívja a harcát,  készül a jövő évi választásokra.

A hírhedt G-nap után a vazallusok közreműködésével – közpénzből lecsípett milliárdokból finanszírozva – tekintélyes kormánypárti médiát lapátoltak össze. A Népszabadságot semmi perc alatt eltiporták. A nemzet gázszerelője és a délceg kaszinós megszerezte – a kampányban talán leghasznosabb – megyei napilapokat, illetve a helyi rádiók többségét. Szisztematikusan építkeznek, mindent megvesznek, amit a remélt győzelem érdekében fontosnak tartanak. A megyék többségében a helyi média már a Fidesz szócsöve, ráadásul közpénzből finanszírozva.

A vidéki emberek többsége még mindig a megyei lapból, és az M1 híradójából tájékozódik. Szerény számításom szerint választási időszakban – a mai példányszámok alapján – csaknem egymillió emberhez érhetnek el a megyei sajtóban megjelentetett direkt, vagy indirekt fideszes üzenetek. A helyi rádiókkal együtt ez a szám jóval jelentősebb lehet.

A Fidesz készül az “ütközetre”, csapatai harcban állnak. Tudják, hogy számukra élet-halál kérdése a jövő évi választási eredmény. Győzelem esetén gyakorlatilag szabad kezet kapnak arra, hogy a még megmaradt családi ezüstöt ellopják, befejezzék a nagy művet, az ország szétlopását. Ha veszítenek, akkor oda lehet minden, amit eddig a nép verejtékéből összeharácsoltak. Persze azért közmunkára talán még a mai fideszes nagyurak is alkalmasak lehetnek. Igaz, többségüknek “rendes” munkahelye sohasem volt, a politikából – a köz pénzéből – éltek.

A lehetséges választási ellenfelek közül a Jobbik úgy tűnik elérte a támogatottságának a határát, új  szavazókra már nem igen számíthat. Ez esetenként arra jó lehet, hogy meghúzkodják  az oroszlán farkát, de – a mai számok alapján – a választás megnyerésére valós esélyük nincs.

Valószínűleg ismét rengeteg kamu párt fog indulni, ez a Fidesz egyértelmű érdeke. A kampánypénzek felhasználásának szigorítása némileg csökkentheti az indulók számát. A legfrissebb adatok szerint 414 párt van bejegyezve hazánkban, persze többségük még egy gittegyletnél is komolytalanabb. Sokan éreznek késztetést, kapnak majd bátorítást az indulásra.

Joggal merül fel a kérdés, mi lesz a demokratikus ellenzéki pártokkal?  Ma nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy végül milyen konstrukcióban vágnak neki majd a választásoknak. Zűrzavar, káosz, bizalmatlanság, tanácstalanság uralkodik körükben. Az elmúlt hónapok viszályai, üzengetései nem sok jóval kecsegtetnek. Az átlagos újságolvasónak néha az az érzése, hogy egymás legyőzése fontosabb számukra, mint a Fidesz leváltása. Mintha megállt volna az idő és 2013  őszét írnánk. Az eddig történtek – még a szereplők is szinte azonosak – kísértetiesen ismétlik a négy évvel ezelőtti eseményeket.

Biztos sokan emlékeznek még a négy évvel ezelőtti bohózatra, a közös lista összeállítása körüli cirkuszra. Akkor a parlamenti székbe vágyó, alig mérhető pártok vezetői egyik stúdióból a másikba “vándoroltak”, az igaz hit bajnokaként harsogták, hogy nélkülük nem lehet kormányváltás. Az eredmény? A “közös” lista, kevesebb százalékot kapott, mint amelyen pár hónappal korábban az MSZP támogatottsága állt.

Nem tudom, az érintett pártok vezetőiben lesz-e annyi bölcsesség, hogy meghallják az emberek szavát, akiknek elegük van a Fideszből, egy szebb, félelem nélküli Magyarországon szeretnének élni. Ma csak az erő nélküli erőfitogtatást látni, valódi együttműködési szándék nélkül. Lassan itt lesz az ideje, hogy minden érintett párt, a cinkelt lapokkal történő játék helyett, színt valljon. Ne gondolja senki, hogy Orbán olcsón adja a bőrét. Jelenleg minden erős lap az ő kezében van, a megosztott demokratikus oldal – szétforgácsoltan – képtelen szavazóbázisát növelni. Ha nincs kormányzóképes, az ország jövőjéről – hihető – vízióval rendelkező erős ellenzék, akkor az emberek egy része lábbal szavaz, otthon marad. Az kevés üzenet, hogy „Orbán takarodj”.

Az emberek józan többsége meg akar szabadulni Orbántól és cimboráitól. Azt várják a politikai pártoktól, hogy fejezzék be végre az egymással folytatott cicaharcot, ne azt akarják eldönteni, ki lesz az “úr” a kicsiny – még megmaradt – enyhén szagos szemétdombon, hanem viselkedjenek felelősen, tetteik is legyenek összhangban a szép, hangzatos szavaikkal. Ha továbbra is azt látják a választók, hogy a szar passzírozása folyik, nem kegyelmeznek. Ennek pedig egyetlen nyertese lesz, a Várba költöző, “örökös miniszterelnök”.

Befejezésül, pár mondat arról, hogy – szerintem – mi várható, mi látszik a legvalószínűbbnek? Közös ellenzéki listának nulla az esélye, valóságos csoda lenne, ha megvalósulna. Az MSZP, a DK , az Együtt, a Liberálisok, a Moma és a Párbeszéd egyéniben várhatóan megállapodnak a koordinált jelöltállításban. Hogy mikor: azt még talán saját maguk sem tudják. Minél később, annál jobb a Fidesznek.

Hány lista lesz a demokratikus ellenzéki oldalon, arról már jósolni sem merek. A józan ész azt követelné, hogy – az LMP és a Momentum listáján kívül – maximum két listát állítsanak a fenti pártok. Annak, hogy az alig mérhető támogatottságú pártok is listát állítsanak, semmi értelme. De a magyar politikában józan észről beszélni, észérvekre hivatkozni, dőreség. (gepnarancs.hu)