A kevésbé átlátható társadalmakban sokkal gyorsabban terjednek az álhírek, mint a transzparens közösségekben. - írja a Qubit

A hierarchikus rendszerekre alapozó vezetőknek ez még jól is jön, de semmi nem segít hatékonyabban leépíteni a tekintélyelvűséget, mint a tudomány térnyerése – fejtegette a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézete által szervezett, május 11-én, pénteken tartott tudománykommunikáció konferencia egyik szekcióülésén Sipos Júlia, a BCE tudománykommunikációs referense, tudományos újságíró.

A kérdés már csak az, hogyan lehet a valódi kutatások valódi eredményeit legalább annyi emberhez eljuttatni, mint az álhíreket.

A hazai felsőoktatási intézmények kommunikáció szakjain a diákok zöme még ma is egy

1965-ben felállított kritériumrendszer alapján tanulja meg, mi számít fontos hírnek.

Mindehhez akkoriban nem sokkal kellett több, mint hogy az információ egyértelmű, releváns vagy kellően váratlan legyen. Pedig ahhoz, hogy egy kutatást figyelmével tüntessen ki a sajtó, Velics Gabriella szociológus szerint ma már nem elég, hogy érdekes, de talán még az sem, ha az adott tudományterületen belül világra szóló eredményt produkál.

Fábri György az ELTE társadalmi kommunikáció kutatócsoportjának vezetője saját kutatást végzett a magyar lakosság tudományos ismereteiről.

A tudományfilozófus 2013-ban végzett reprezentatív felmérése szerint, miközben az arra fogékony kutatók blogokat vezetnek, vagy science cafékban és más tudós-laikus találkozókon igyekeznek összefoglalni kutatásaik lényegét, Magyarországon mintegy 800 ezer ember van arról meggyőződve, hogy a Nap forog a Föld körül. A megkérdezettek mintegy 40 százaléka sem azt nem tudta, hogy az atomok vagy az elektronok kisebbek-e, sem azt, hogy az antibiotikumokat milyen kórokozók ellen érdemes bevetni. 

(qubit.hu)