A sztratoszféra a Föld légkörének viszonylag nyugodt zónája. Az e tartományban működő mikrofonok olyan hangokat vesznek fel, amelyeket máshol nem hallani. Ezek közé tartoznak az összecsapódó óceáni hullámok és a mennydörgések zajai, vagy az emberi eszközök (például szélturbinák, fegyverek) által keltett hangok. De olykor azonosítatlan, rejtélyes zajokat is mikrofonvégre lehet kapni.

A sztratoszféra eléréséhez Daniel Bowman, a Sandia National Laboratories kutatója és munkatársai 6-7 méter átmérőjű léggömböket építettek. Nagy méretük és adatgyűjtési képességük ellenére ezek a légi járművek viszonylag egyszerű szerkezetűek; tulajdonképpen hatalmas műanyag zsákok, amelyekbe szénport tettek. Az alapanyagokat egyszerűen be lehetett szerezni, lényegében a barkácsáruházból és pirotechnikai boltból minden szükséges építőelemet megvásárolhattak.

A működési elv megértéséhez sem szükséges fizikusi végzettség: amikor a Nap rásütött a szén miatt sötét léggömbökre, a bennük lévő levegő felmelegedett, és 20 kilométeres magasságba emelte a járműveket. Bowman szerint a projekt léggömbökként mindössze 50 dollárba került.

Megmagyarázhatatlan zajt észleltek

A kutatók adatokat gyűjtöttek és alacsony frekvenciájú hangokat érzékeltek a mikrobarométerekkel, amelyeket eredetileg vulkánok megfigyelésére terveztek. A léggömbök felengedése után GPS segítségével követték útvonalukat.

A várt emberi és környezeti hangok mellett Bowman és csapata valami olyasmit is észlelt, amit nem tudtak azonosítani.

A SZTRATOSZFÉRÁBAN DETEKTÁLT INFRAHANGOKAT ÓRÁNKÉNT NÉHÁNYSZOR ÉSZLELTÉK, DE A FORRÁSNAK NEM SIKERÜLT A NYOMÁRA AKADNI.

A napenergiával működő ballonok más bolygók felfedezésében is segíthetnek, például lehetővé tehetik a vastag légkörrel rendelkező Vénusz szeizmikus és vulkanikus tevékenységének megfigyelését. (Origo)