A Havanna Szindrómaként elhíresült betegség 2016 decemberében ütötte fel a fejét a Kuba fővárosának nagykövetségén dolgozó amerikai diplomaták és a többek között a Hotel Nacionalban és Hotel Capriban megszálló CIA dolgozók körében, akik hirtelen rájuk törő erős fejfájásra, szédülésre és émelygésre panaszkodtak, amit majdnem minden esetben valamilyen különös, csikorgó zaj és légnyomás érzékelése előzött meg.

A tünetek napok múltán is ugyanolyan intenzitással folytatódtak, sőt, idővel egyre súlyosabb egyensúlyi és kognitív zavarok társultak melléjük.

A szimptómák megegyeztek egy fejet ért sérülés nyomán kialakuló agyrázkódás tüneteivel, vagy más agyi traumával, de a vizsgálatok szerint, amit először Kubában, majd 2017-ben már az Egyesült Államokban, a Pennsylvania Egyetemen folytattak le, a páciensek nagy részénél nem volt kimutatható semmilyen agyi változás, bár kilenc esetben a fehérállomány módosulását figyelték meg az orvosok. A 21 megvizsgált beteg egyike sem számolt be konkrét agyrázkódásról, csak a titokzatos hangokról és érzésekről. A probléma súlyos mivoltát jól érzékelteti, hogy ezek után Rex Tillerson külügyminiszter utasítására a diplomaták és családjaik hatvan százalékát kivonták Havannából és visszarendelték Amerikába, annak ellenére, hogy így a hidegháború alatt elhagyott és 2015-ben titkos tárgyalások után frissen megnyitott követség épületében olyan kis számú személyzet maradt csak, amely a vízumkérelmeket is nehezen tudta kezelni. A Trump adminisztráció által kiadott közlemény még a turistáknak sem javasolta a kubai utazást, mivel a rosszullétek mögött ellenséges támadást sejtettek, de Tillerson nem gyanúsította egyértelműen a kubaiakat, fenntartotta a lehetőségét annak, hogy egy harmadik fél, például Oroszország vagy Kína lehet a bűnös.

A betegségek egészen különös jellege, a tény, hogy a személyzetnek csak egy részét érintették, továbbá a helyszínek változatossága, vagyis hogy sosem a követségen, hanem a diplomaták otthonaiban vagy hotelszobáiban történtek az esetek, számos teóriának engedtek teret a kiváltó okot illetően, még a szimpla tömeghisztéria is a listára került. A legelterjedtebb nézet szerint azonban a tüneteket valamilyen fejlett mikrohullámú fegyver okozhatta, amelyet csak úgy tudott az ellenség, akárki legyen is az, lebukás nélkül, titokban működtetni, ha az Egyesült Államok technológiáját jócskán megelőzve, egészen kis méretűre sikerült megépítenie. Ezt részben megerősítette a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémia (NASEM) tavalyi jelentése, amely nem zárta ki egy rádiófrekvenciás hangfegyver lehetőségét sem, mint a betegséget magyarázó okot. A tüneteket észlelte 2017-ben több Kubában állomásozó kanadai diplomata is, és Kínában szolgáló amerikai dolgozók is hasonló esetekről kezdtek beszámolni 2018-ban.

A Havanna Szindróma így kiszivárgott Kubából és tovább kígyózott Amerika felé, ahol 2020 novemberében már Washingtonban is találtak két újabb esetet, ezúttal a Fehér Ház közvetlen közelében. A CNN beszámolója szerint az első incidens a Fehér Ház Ellipszisnek nevezett gyepének szomszédságában érte a Nemzetbiztonsági Tanács egyik tagját, amikor egy felügyelet nélkül hagyott kapun haladt keresztül. A tünetek a jól ismert fejfájással és szédüléssel kezdődtek, de egy héttel később el is múltak. A második megbetegedés hetekkel később történt, szintén a Fehér Ház mellett, ebben az esetben már orvosi segítséget is kért a tisztségviselő. Arról nem értesült a CNN, hogy a szokásos hanghatások is társultak-e a tünetekhez. A New York Times májusi cikke szerint már 130 olyan eset történt szerte a világon, amelyek a Havanna Szindróma besorolást kapták, és az Egyesült Államok kormánya nagyobb erővel szándékozik fellépni annak érdekében, hogy a végére járjon az incidenseknek.

Az egyik legnagyobb kerékkötője a nyomozásnak, hogy az még az orvosok számára sem egyértelmű, hogy egyáltalán mi számít pontosan Havanna Szindrómának, mivel a tünetek nem mindig egyeznek, bár a közös jellemzőjük szerint mindig a fejfájással, hallási problémákkal, szédüléssel állnak kapcsolatban. A kormány kifejlesztett egy olyan vértesztet, amely bizonyos markerek jelenlétéből meg tudja állapítani a kitettséget, de a feltételezés, hogy valóban valamilyen mikrohullámú/szonikus fegyver áll a háttérben még most is kétséges és a kiváltó ok mibenlétét továbbra is ugyanolyan homály fedi, mint kezdetben. Susan Collins szenátor egyike azoknak, akik régóta azért harcolnak, hogy az áldozatok betegségét elismerjék, kezeljék és anyagi kompenzációt kapjanak a kezelések után. A HAVANA határozat (Helping American Victims Afflicted by Neurological Attacks (HAVANA) Act, a Neurológiai Támadásoktól Szenvedő Amerikai Áldozatok Megsegítésének Határozata), amelynek Collins az egyik társszerzője, lehetővé tenné, hogy a CIA, az Egyesült Államok Nagykövetsége és más szervezetek vezetői anyagi támogatást szavazzanak meg azok számára, akik a szindróma tüneteit észlelik magukon. A törvényjavaslatot a szenátus hétfőn fogadta el.

"Az amerikai tisztségviselőket, akik áldozatul estek ezeknek a támadásoknak, mialatt az országunkat szolgálták, ugyanolyan módon kellene kezelni, mint a katonákat, akik traumatikus sérüléseket szenvedtek a harctéren." - mondta Collins az NPR cikke szerint - "Ezenkívül szükségünk van egy egységes szemléletmódra a kormányon belül, hogy eldönthessük, mi ez a fegyver és ki használja ellenünk, annak érdekében, hogy meg tudjuk előzni a jövőbeli támadásokat és meg tudjuk védeni az amerikaiakat." (raketa.hu)