Gyerekkoromban, amikor még a gőzösök jártak sokszor jártam a kisbéri vasútállomáson. Azt gondoltam a településről, hogy hatalmas, hiszen a vasút négyfelé vágta és a vonatok hosszan és lassan jöttek be az állomásra, Tatabánya, Komárom, Bakonyszombathely és Székesfehérvár felöl. Itt történt a mozdonyok „itatása” és a vonatok versenye, amikor egyszerre indult a Bakonyszombathely - Pápa irányába menő vonat a Székesfehérvárra menővel.

Mára már a gőzösök az emlékek messzeségébe kerültek, a pezsgő vasúti életet felváltották a gazos sínek, szürke resti nélküli állomások.

Azonban ez a szürkeség lehatárolódik Móron az állomásra, ha eltávolodunk, akár ötven métert jön fény a fejlődés látványa a város pezsgő fejlődése, a gyáripar meghonosodása, mint valamikor a szőlészeté. Jó éttermeivel és szállodáival bármikor látogatható élvezhető város lett. Ötven év alatt a lakók száma megduplázódott, azonban a svábok rendszerető és azt elváró hagyománya látható minden ponton.

Kisbér nem kisebb hagyománnyal rendelkezett, mint Mór, hiszen a lótenyésztés messze földön híres központja volt a monarchiában és azt megelőző időszakban is. A lovarda impozáns épülete monarchia szerte híres volt.

Azonban a város gazdasága, Mór gazdaságával összehasonlítva mintha nem is lenne.

A szocializmusban a két város fej – fej mellett haladt, azonban mára Mór kétszer akkora lett, mint Kisbér és majdnem annyian dolgoznak a városban, mint ahányan Kisbéren összesen laknak.

Kisbér egy széteső, szegénységgel terhelt kistérség központja lett, Mór pedig éppen azon dolgozik, hogy szigetszerű dinamikus fejlődése egy Székesfehérvár – Győr korridor súlyponti helye legyen.

A két település közötti verseny eldőlt, az okokat kellene feltárni, mi lehetett az oka a két település azonos gazdasági, politikai körülmények közötti differenciálódásának.

Végszóként, turisztikailag mind a két város érdekes, - de ez a magán véleményem -, Mór izgalmasabb!