Mikor nekivágtam a Krakkón túl, Kielce városáig tartó több mint 1200 km-s hosszú hétvégi körutamnak, nem gondoltam arra, hogy minden „fordítva és rosszul” van ezekben az országokban.

Igazi virtus nélküli népekkel találkoztam, beleértve a határon túli magyarokat is, akik képtelenek a kormányuk mögé bújva kifejezésre juttatni, nemzeti, kulturális és keresztényi identitásukat. Egyszerűen érthetetlen, honnan tudják, hogy a kormányuk mit adott, és mit fog adni, mikor kell házasodni, és a nagyszülőket GYES-re küldeni, miért kell nekik hitelt felvenni és azt, hogyan kell majd vissza nem fizetni.

Tudatlan bumburnyák országok, amelyeknek vezetői még nem biztosították népeiknek, az egy az ország, egy a hatalom, EGY a vezető, felemelő, elmét nyitó, új, a világot egyformára formáló szemléletet.

Honnan ismerik fel ezek a migránst, a nem keresztényt, - engem sem voltak képesek lebuktatni, pedig ízig vérig ateista vagyok-, miközben szabadon jártam keltem templomaikban, ráadásul még kedvesen rám köszöntek.

Az elveszett országok óriás plakátjairól, szalámik, sajtok, autók, krémek szolgáltatások, hébe hóba egy rosszul borotvált, vagy modernre borotvált politikus, vagy egy csapat képe látszott, valamint, más országok képei.

Magukra vannak hagyva, elveszetten kóvályognak hazájukban, megmondott cél és vélemény nélkül.

Bele vannak kényszerítve az épületek, utak, útszélek, középületek rendbetételébe, óriási belső nyomásuk és kényszerük van a kertjeik, házaik rendben tartására.

Azért a magyar virtus egyes jellemző megnyilvánulásait a magyarok, magukat meg nem tagadva elhozták például Lengyelországba. Előttem ment Birkenauban nyolc magyar, akik nemzetük hagyományainak és szokásainak megfelelően kő kemény vitát folytattak arról, hogy a nácik miért olyan korszerűtlen eszközökkel irtották a zsidókat, mint gáz és égetés, biztos már akkor is voltak sokkal modernebb eljárások, akkor fordultam el a csoport mögül, amikor az egyik nagy okos csak annyit mondott, hogy elég lett volna lelőni őket meg elásni.

Iszonyat, hogy mindez egy valamikori láger területén, - vagy akár bárhol -, megtörténhetett. Mentségükre legyen mondva, hogy holocaust tagadó mondatok nem hangzottak el.

Az igazsághoz annyi még tartozik, hogy Kielce városában 1946-ban pogrom volt és a napokban zsidókra emlékeztető bábúkat égettek.

Az agyakban ott sincs rend!

Haza érkezve az első három kilométeren bekapott 5 komoly kátyú rendbe hozott majdnem mindent, megjöttek a nyugdíjas GYES reklámok, a csinálj gyereket felhívások, velük együtt az idilli magyar valóság és a velejáró csendes idiotizmus.

Jó itthon?