A meghívott "haveri" tervezők - mert ugye arra senki nem venne mérget, hogy nem "hívő" tervezők is labdába rúghatnak - hozták a maguk szintjét és költségkeretét 5, azaz öt milliárd forint összegben. Jött a "haveri" kivitelező a ZÁÉV, és némileg változott a világ. Sem a tervekhez, sem a betervezett határidőhöz, sem pedig az 5 milliárdhoz nem voltak "hűek", hogy ezzel a képzavarral élhessek. A régi olvasók még emlékezhetnek az "Eszméletlen gányolás a szekszárdi polgármesteri hivatal épületénél" című cikkre. Egy biztos. Semmit nem felejtettek ZÁÉV-es "barátaink". Sem határidőben sem összegben, sem pedig a kész produktumban.

Persze, lehet ezen röhögni nekem, mint ős Fradistának. No' megérdemelték, legalább megismerték a magyarok istenét hét és fél milliárdért. De hát' ez nem az MTK, hanem a mi pénzünk.

Miután ezt így szépen megbeszéltem magammal, a következő percben elborzadtam, szekszárdiként, közel Pakshoz. Ne legyen kétségem, hogy ezek fogják építeni a nagyfőnök laza csuklómozdulatára a Paks II.-t is. Esetleg a nemzet gázszerelője hegeszti a primerköri saválló acél csővezetékeket. Nem ám lengyel vendégmunkások, akik a Paks I. esetében segédkeztek, "röntgen biztos" varratok készítésével. Azok már ennyi pénzért nem jönnének ide, ami a sok üres zseb megtömése után maradna a valódi munkára.

A székely viccre asszociálok, amikor megkérdezi az öles gerendát faragó embert a szomszédja. Első nap, hogy mi lesz ebből? Mestergerenda? Második nap: Petrencés rúd? Harmadik nap: Tetőléc? Negyedik nap, amikor már igen vékonyka kis pálcává soványodott a hatalmas gerenda: Nyárs? Erre mérgesen mondja a"mester" : Fogpiszkáló, ha el nem b@szom.

Ez az ország olyan iszonyatosan mélyre süllyedt szakmaiságban, tisztességben, kész produktumokban, hogy itt már semmi nem elképzelhetetlen. Az Isten mentsen meg bennünket,… de holnap is.