Noam Chomsky ebben a könyvében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megválaszolja a kérdést: miféle teremtmények vagyunk? Illetve nem, megválaszolni nem tudja. De kétségtelen, hogy képes szélesíteni a nézőpontunkat. Én például sosem gondoltam, hogy a nyelv - bármelyik nyelv és mindegyik nyelv, azok egybehangzó tulajdonságai és különbségei - fontos szerepet tölthet be e kérdés megválaszolásában. Chomsky szerint viszont így van, persze ő elsősorban nyelvész, ezért nem csoda, hogy gondolatai nagy részét az általa legmélyebben ismert terület felől kezdi el vizsgálni.

Forrás: kulturpara.blog.hu

Kezdjük máris az elején. A könyv első majdnem 30 oldalán a tartalomjegyzék után egy előszó olvasható, Akeel Bilgrami tollából. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ismertem a nevét, de utánanéztem - egy indiai születésű nyelvész és filozófus, egy szekularista ateista (akárcsak én), aki szerint a spiritualizmus utáni vágy természetes emberi dolog. Rengeteg tanulmányt, cikket és könyveket is írt a hit és az értelem, az önismeret, a politika, az identitás, a pszichológia témájában. Őt kérték fel, hogy megírja e mű előszavát. Nem állítom, hogy minden egyes gondolatát megértettem, de az előszó arra tökéletes volt, hogy féljek magától a műtől. 

Akeel Bilgrami
Forrás: kulturpara.blog.hu

"E fejtegetés alapján a referencia vagy a denotáció túlzottan kontextusfüggőek ahhoz, hogy tudományosan kutathatók lehessenek, és inkább egy adott nyelv használatára, mint magának a nyelvnek a konstitutív aspektusára nézve tűnnek releváns fogalomnak. Mindez a filozófusokétól eltérő taxonómiához vezet, amely szinte mindent száműz, amit a bölcselők a "szemantika" révén a pragmatikáról gondolnak."

Ebben igaz, csak egy olyan idegen eredetű szó van, amelyről még nem hallottam (ez a denotáció - detonáció megvan, donáció is, ez azonban ismeretlen volt), mégsem sikerült megértenem a lényegét. És ehhez hasonló gondolatokkal van tele az egész. De nem csak az idegen, néha sosem hallott szavak értelmezése jelentett gondot, hanem az is, hogy az egyébként ismert szavak jelentésének vajon van-e egy olyan árnyalata, vetülete, amit nem ismerek, vagy kevésbé ismert, esetleg kifejezetten nyelvészeti kifejezés? Ugyanis néha az is gondot okozott, hogy a magyarról magyarra fordított mondatokban értelmet találjak. De nem rágtam magam nagyon az előszón, elvégre az csak az előszó, ami kevésbé fontos a mű egészét tekintve, amire viszont nagyon kíváncsi vagyok. Nézzük is.

A könyv első fejezetében Chomsky azt szeretné meghatározni, mi a nyelv. Ehhez számtalan tudós, filozófus segítségét kéri, aztán a mai tudásunkkal, bizonyítékainkkal és adatainkkal felszerelkezve megerősíti avagy megcáfolja ezeket. Nagyon érdekes helyzet állt elő a könyv olvasása közben. Valahol e fejezet felénél ugyanis elvesztettem a fonalat. A fejezet első felét még - néha újraolvasások árán, de - megértettem, ahol leírja a gondolatai lényegét, mindazt a tudást, amit élete eddigi 89 éve alatt - december 7-én lesz 90 éves - összegyűjtött, de amikor ezeket elkezdte részletezni, kibontani és példákkal illusztrálni, hát ott már nem sikerült követnem a gondolatait.

Viszont amit megértettem belőle, az rendkívül gondolatébresztő volt - ezért sem fogom feladni, a második fejezetnek kétszer ugrottam neki, és örömmel jelentem, másodjára már sikerült átrágnom magam egy részén!

Forrás: kulturpara.blog.hu

Nézzük csak, mit mond Chomsky, mi a nyelv?

Darwin szerint az különböztet meg minket az alsóbbrendű állatoktól, hogy hangcsoportok képzésének szinte végtelen lehetősége áll előttünk, és hogy ezeket a hangcsoportokat eszmékkel tudjuk összekapcsolni. Nagyon érdekes kérdés, hogy miért, hogyan és mikor alakult ki a nyelv, mint olyan. A mikorra egészen pontos adataink vannak, Ian Tattersall szerint - és erre a mai napig nincs semmiféle cáfolat - a nyelv mintegy 50-100 ezer évvel ezelőtt, hirtelen alakult ki és bukkant fel, váratlan, új jelenségként. Ennek sok oka lehet, minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy akkortájt az agyunk "huzalozása" drasztikusan megváltozott, akkortájt vándoroltak ki őseink Afrikából, akkortájt változott meg a környezeti változások hatására az életmódunk.
Chomsky szerint a nyelv alapvető tulajdonsága, vagyis Alapvető Tulajdonsága az, hogy véges eszközből végtelen lehetőség áll előttünk arra, hogy megfogalmazzuk - sőt, létrehozzuk - gondolatainkat. 
Ferdinand de Saussure szerint a nyelv közösségi raktár, Leonard Bloomfield szerint pedig szokások és ezekre adott reakciók sorozata, amelyet egy előre, akaratlagosan meghatározott beszédhang-készletből állítunk össze. Edward Sapir úgy határozta meg, hogy gondolatok, érzések és vágyak emberi, de nem ösztönös kommunikációs módja.

Forrás: kulturpara.blog.hu

Szerintetek mi a nyelv? Én azt mondanám, hogy a kommunikáció eszköze. Vagyis e könyv első fejezetének elolvasása előtt ezt mondtam. De Chomsky hatásosan meggyőzött arról, hogy felkiáltsak magamban: basszus, tényleg! És a kulcsszó itt az, hogy magamban. A nyelvet minimum 80%-ban magunkban használjuk. Arra, hogy gondolkodjunk. Nem arra, hogy közöljünk. Persze arra is alkalmas, akárcsak az arcizmaink, a gesztusaink - de nem ez a célja, ha lehet egyáltalán így nevezni. Erre pedig tökéletes bizonyíték az, hogy a világ összes nyelve az egyébként logikus lineáris rendszer helyett strukturálisan épül fel. Ez a kommunikációban számos félreértéshez vezet, hányszor van, hogy nem értjük meg elsőre, mit szeretne tőlünk valaki más, pedig értelmesen és jól használja a nyelvet? Vagy ott vannak a kétértelmű és/vagy félreérthető szavak, kifejezések, kifejezési módok. Azért van ez így, mert strukturálisan gondolkodunk lineáris helyett, és a gondolkodáshoz sokkal logikusabb az, ha a nyelv - minden nyelv - így épül fel. Ez nem tudatos döntés eredménye, mint a szavak nagy része, amelyeket használunk, hanem természetes, belőlünk fakadó szabály.

Arisztotelész szerint a nyelv jelentéssel bíró hang. Kétezer év kellett hozzá, hogy rájöjjünk, hogy éppen ellenkezőleg: hanggal bíró jelentés. Ennél rövidebb, tömörebb, egyszersmind mint ilyen, pontosabb megfogalmazása jelenleg nem létezik a nyelv mibenlétének.

Forrás: kulturpara.blog.hu

Noam Chomsky ezután példákkal magyarázza a nyelvet, és ez volt az a pont, amit többszöri olvasás után úgy gondoltam, inkább elengedem. A nyelvtanból mindig is két dolog érdekelt: a helyesírás és a nyelvhelyesség, éppen ezért a mondatszerkezeti elemzéseket inkább nem is próbáltam megérteni már anno, iskolában sem, és most sem.
Most, hogy elgondolkodtunk azon, mi a nyelv, ráadásul terjedelmi okok miatt még az egyébként valós Egyetemes Nyelvre ki sem tértünk, egy lépéssel talán közelebb kerültünk ahhoz, hogy megismerjük, miféle teremtmények vagyunk mi magunk. A nyelv ugyanis fontos összetevőnk, egy olyan dolog a nagyon csekély számú közül, amelyben különbözünk az általunk ismert többi élőlénytől. Tehát mindenképpen fontos.

Én a magam részéről arra jutottam, hogy ezek után borzasztóan érdekel a nyelvészet elmélete, a gondolatok róla, az Egyetemes Nyelvről, az evolúciós és akaratlagos változásokról, de abban mindenesetre biztos vagyok, hogy az agykutatás, a kvantumfizika és a kozmológia, sőt, még a matematika is könnyebb és egyszerűbb tudományág, mint a nyelvészet. Legalábbis eddig a fentiekben sosem volt problémám az ismeretterjesztő művek megértésével. Bár talán itt van a kutya elásva: ez a könyv sokkal kevésbé szól laikusoknak, ezáltal a laikusok bicskája könnyen beletörhet. Mindenesetre én nagyon ajánlom a fennálló problémáim ellenére is. Nem könnyű szöveg, de érdemes birkózni vele, mert nem csak néhány új adat és ismeret, hanem a gondolkodásmód egy új részlete, egy egészen új szemlélet születhet belőle.

A könyvet ezen a linken lehet megvásárolni >>

Forrás: kulturpara.blog.hu