Varga Juditnak nem sikerült tagelnie Trumpot!-olvasom több hírportálban.

Na, mármost! Halálosan unom már Varga Juditot és Donald Trumpot is!

Egy épeszű világban az egyik kaszálna a mezőn, vagy teheneket őrizne, a másikat tébolydában ápolnák.

Kit érdekelnek?

Na de, tagelni! Mi a frászkarika lehet az, ami nem sikerült Őnagyságának?

Intimitásra, pláne perverzióra nem gondolok! (Trumpnál visszataszítóbb fazonú pasit keveset látni!)

Hát lássuk: Google. Tíz szó, amit a Facebooknak köszönhetünk!

(Köszöni a rosseb, hogy még jobban elcsúfítja a nyelvünket, azoknak a félanalfabéta felhasználóknak/rajongóknak a kedvéért, akik nem tudnak összehozni egy értelmes mondatot!)

Mindegy! Nézzük!

És íme: tagelni, annyi mint bejelölni!

Tehát akkor Varga Juditnak nem sikerült bejelölnie, gondolom a Facebookon, Trumpot!

Tragikus! Egyben hírértékű! De, mindegy!

Ellenben, kisztihand: miért nem lehetett így írni? Nem elég trendi?

Na, jó! De miért tagelem a tényfétist?

Egyáltalán, mi az a tényfétis? Nagyjából érthető, de precizírozva!

Ezzel a szóval (tényfétis) szintén most találkoztam először.

Egy véleménycikkben, melyet öt perc múlva már, a filológia kedvéért (hivatkozás ugyebár!) újra visszakeresve, nem találtam.

Úgyhogy kérem a tisztelt olvasót, ezúttal tekintsen el a forrásmegjelöléstől! Annál is inkább, mert a szerző –aki közölte, hogy terjedelmi okokból csak az írás egy részét teszi itt és most közzé – a Mandiner cikkére hivatkozott.

Hogy hát abban szerepel minden.

És láss csodát: a jeles náci szennylap cikke fönt van a Google-on. 2018 óta, amikor megjelent az alábbi írás: "Horthy Miklós és az 1944. évi deportálások".

Hát, a recenzor nem kapkodta el!

Bevallom, a hivatkozott cikket nem olvastam el! Önként ne mérgezzük magunkat!

Ha már azzal indít, hogy tényfétis! Vagyis ne essünk hasra, kérném tisztelettel a tények előtt! Ne istenítsük! Úgysem az a lényeg! Hát, ezeknél nem!

Miért nem vagyok meglepve?

Azon inkább, hogy a cikket idéző szerző olyan csacskaságokon kérődzik (talán az eredeti cikk alapján), hogy aszongya:

-Horthy talán nem is tudott a vidéki zsidóság deportálásáról!

Ne menjünk most bele abba, hogy ab ovo, minden mástól függetlenül alkalmatlan egy ország vezetésére, akinek a háta mögött történne ilyesmi! Szerecsenmosdatás mínusz alapfokon!

(Minden más miatt tényleg alkalmatlan volt, de ez más kérdés.)

-Vajon Horthy antiszemita volt?

Hát kérem! 1./ Tök mindegy, hogy mi volt a személyes véleménye! 2./ Az volt! A tényeket fetisizáló számára köztudott, hogy több ízben nyilvánosan kijelentette, hogy utálja a zsidókat.

-A következő kérdés: vajon Horthyné antiszemita volt?

És itt jön egy konkrét történet: hogy állítólag Gödöllő zsidóságát titokban kellett összeszedni, mert a Kormányzóné Őméltósága

a./ utálta a zsidók látványát, pláne ilyen nagy számban, "tömörödve",

b./ ellenkezőleg: nem bírta elviselni ilyen szörnyűség látványát a kastélyparkban.

Hát kérem! Mi van?

1./ Horthy nem tudott a deportálásokról, de intézkedett, hogy Gödöllőn titokban történjen?

2./ A Kormányzóné a hunyó, Horthy rossz szelleme?

Vagy éppen ellenkezőleg, gyöngéd szívű asszony?

El kellene talán dönteni, hogy mi micsoda, és ki kicsoda!

Ámbár, akinek a tények mit sem számítanak!

Egy személyes történettel talán tisztázni tudom a kormányzóné szerepét, mely nem sorsdöntő, és talán érdekes sem lenne az inferno közepette, de tartozunk neki annyival, hogy tisztára mossuk a nevét!

Mert

a./ ő nem tehetett semmiről,

b./ ellenkezőleg mindent megtett, ami hatalmában állt: számos zsidót mentesíttetett különféle retorziók alól!

Ami pedig a személyes történetet illeti: a nagyapámat egy csoporttal együtt 1938-ban munkaszolgálatra vitték a Kiskunságra.

Politikaiak és zsidók, ügyvédek, orvosok, tisztviselők, újságírók, tanárok, zenészek, balett-táncosok és kőfaragók, szimbolisták és mások árkot ástak.

Logikus, nem? Ez volt a szakmájuk, itt végezhették a leghasznosabb tevékenységet!

Ne tévedjünk! Ha már, hát nem öntözőcsatornák árkait ásatták velük!

Lövészárkokat! Hogy ki ellen, az rejtély.

Hogy miért, az nem! Megfélemlítésül, megalázásképpen.

A helybeli cigányokat kizavarták a fényűző putrijaikból, és ott helyezték el a munkaszolgálatosokat. Szegények!-mondták a cigányok. Mit vétettek?

Történt pedig, hogy a csoportnak tagja volt Székely Mihály is, akkor már európai hírű basszus, több más zsidó származású előadóművész és egyebek között Horthyné egyik kedvence is.

A főméltóságú asszony egyszer csak hiányolni kezdte Székelyt, és megmondták neki, hogy éppen árkot ás valahol a radai rosseb és Kotyelnyikovo falu határa közt.

Horthyné intézkedett: azonnal hozzák vissza!

Igen ám, de amikor Székellyel közölték, hogy szedelődzködjön, mert megy egyenest a kormányzónéhoz, megmakacsolta magát: vagy mindenkit hazavisznek, vagy maradok!

Aprócska tökörészés után (gondolom, utasítást kértek) mindenkit hazavittek.

(Nagyapa egyébként –leszámítva a körülményeket – nem érezte totál károsnak az ügyet: elvégre minden este Székely Mihály énekelt nekik!)

A kormányzóné Székely Mihályt és más üldözötteket végig védelmezett.

Tehát bármit (nem tudom, mit) lehet róla állítani, de egy biztos: a férjével ellentétben antiszemita nem volt!

Hát ennyit a tények fetisizálásáról!

Én mindenesetre tagelem!