A magyar állam nem a bőkezűségéről híres, ha az egészségügyről van szó. Márpedig, minthogy ez egy állami szolgáltatás, bőven az egyik legfontosabb dolga az lenne a kormánynak, hogy az intézményeit, köztük a kórházakat ne hagyja lerohadni. Miért? Mert belehalunk ebbe a felelőtlenségbe, azért.

Havonta 3-4 milliárd forinttal nő a magyar kórházak adósságállománya, ha így haladunk tovább, év végére a 70 milliárdot is elérheti a végösszeg.

A kórházi adósságállomány minden év végén elér egy horribilis összeget. Nincs ebben semmi meglepő, ha belegondolunk, hogy nincs ki fizesse a beszállítókat, nincs aki rendezze a számlákat. De miért is nincs? Hisz a magyar kormánynak épp ez lenne a feladata. Mégsem tűnik úgy, hogy nagyon zavartatnák magukat.

A megoldást jelenleg többek közt a kancellária-rendszer bevezetésétől várják – ez ugye az egyetemeknél egyszer már „bevált”, amikor az intézmények nyakára államilag kiválasztott szakértőket ültettek, hogy megfogják a pénzt. Most ugyanezt tervezik a kórházakkal is. De gazdálkodhat ugyan bármilyen okosan egy felülről kinevezett kancellár – a nem elégből nem lehet eleget csinálni.

Mert hogy a kórházak finanszírozására egész egyszerűen nem elég az a pénz, amit a magyar állam a költségvetésből erre az ágazatra fordít: 2013-ban a KSH adatai szerint ez az összeg a GDP 7,3 százaléka volt, jelentősen elmaradva az EU-s átlagtól, ami közel 9 százalék. Az idei költségvetésben viszont már a GDP 9,6 százaléka volt az egészségügyre elkülönítve, ami még mindig kevesebb, mint amennyit a kormányzat saját maga fenntartására akart fordítani (az EU országaiban ez rendre fordítva van azért). És ahogy látjuk, még mindig messze van attól, hogy elég legyen.

Hogy mennyire rossz gazda az állam, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egészségügyben halmozták fel az állam által fenntartott intézmények össztartozásának több mint háromnegyedét. A bírósági, rendvédelmi, oktatási és a szociális területen kifizetetlen számlák a teljes adósságállománynak mindössze a 23,9 százalékát teszik ki, a többit az egészségügyben kell keresni.

Az egészségügy összetett és bonyolult rendszer, amiből sok minden hiányzik (megfelelő felszerelések, orvosok, nővérek, stb.), de leginkább pénz nincs benne. A kormány egyik legnagyobb bűne az, hogy jellemzően a két legfontosabb (mármint a jövőnk szempontjából legfontosabb) ágazatra, az oktatásra és az egészségügyre kirívóan keveset költ. Olyannyira, hogy év végén rendszeresen kiderül, hogy mind a két ágazatban óriási a hiány, amit aztán lehet persze kapkodva pótolgatni, de ez a rendszer hibáit nem oldja meg.

Miközben bizony vannak dolgok, amikre viszont egyre nagyobb összeget fordítanak: ilyen mondjuk maga az állami rendszer fenntartása, az egyre növekvő bürokratikus szörnyeteg etetése, amelyet a Fidesz épít maga köré, növekvő minisztériumokkal, központosított intézményrendszerekkel, amelyek irdatlan költségeket emésztenek fel (és akkor ne legyünk annyira demagógok, hogy mondjuk a stadionokra és egyéb földi hívságokra költött állami pénzeket is előcitáljuk…).

Az egészségügy egyik legfontosabb hátráltatója épp a központosítás volt. Ennek két oka is van: az egyik, hogy a kórházak igazgatóinak kezéből kikerült az intézmények gazdasági felügyelete, ám az ezt a feladatot átvevő állami intézményfenntartó, vagyis az Állami Egészségügyi Ellátó Központ lassú, bürokratikus és túl drága (csakúgy, mint az oktatásban hasonló funkciót ellátó, és szintén adóssághegyeket felhalmozó KLIK).

A másik ok, hogy míg 2010 előtt az önkormányzatok is érdekeltek voltak abban, hogy kórházaik működőképesek legyenek, s ennek érdekében 90-100 milliárdnyi többletforrást adtak egészségügyi intézményeik fenntartására és beruházásaik finanszírozására, ám mára ezt a pillért is kihúzták a lábuk alól. Pedig, ha azt vesszük, hogy év végére 70 milliárdos lesz az adóssághalom, talán jól jönne ez a pénz is…

Csakhogy jelenleg a Fidesz másban sem hisz, csak a központosításban és a felülről kézivezérelt rendszerekben. Még akkor is, ha ezek a rendszerek veszteségesek, működésképtelenek. És egy kórház esetében mindez csak egy dolgot jelent: veszélyesek.

Ma Magyarországon kórházba kerülni nagyjából olyan, mint orosz rulettet játszani. Az eredmények pedig kézzel foghatóak: az OECD-országok közül nálunk szinte a legalacsonyabb a várható élettartam (csak Törökország és Mexikó áll nálunk rosszabbul), viszont a kórházi halálesetek 10-15 százaléka valamilyenkórházi fertőzésnek köszönhető, és ez csak két elrettentő adat a rengetegből, ami az egészségügy diszfunkcionalitását jellemzi.

És nem lehet elégszer elmondani: a nem magánkórházak fenntartása ma Magyarországon állami feladat. Amennyiben a magyar állam ezt a feladatát így képes elvégezni, ilyen adósságállományt képes felhalmozni, és ezzel veszélyezteti a kórházak működését, akkor bűnt követ el. Mert az életünkkel játszanak, amit nem engedhetnek meg maguknak.

Szerző: Diószeghy Horváth Nóra / kettosmerce.blog.hu