Az uniós források pedig valóságos kincsesbányát jelentenek a rátermetteknek a teljes egészségügyi szolgáltatói vertikumban. Az üzlet működtetéséhez szükség van egy önkormányzatra és néhány cégre, meg persze a megfelelő együttműködésre a vezetők között. A történetünk ugyan egy konkrét dél-alföldi kisvárosból való, de korántsem nevezhető egyedinek. Éppen ezért, mivel a teljes modellt szerettük volna bemutatni, viszont a sztori néhány elemére nem tudtunk perképes bizonyítékot találni, inkább lemondtunk a szereplők és a helyszínek nevéről – feltesszük, sokan így is a maguk településére fognak ismerni.

Magyarországon nem egy településen működik úgynevezett egészségház. Egy olyan intézmény, ahol a település lakói az összes szakrendelést, a fül-orr-gégészettől az urológiáig egy helyen megtalálják. Ilyen egészségház nyílt meg 2002-ben D-ben is. Az indulásakor a szakrendelést végző orvosok az OEP-pel kötnek szerződést, így az ellátott betegek után járó pénzt is közvetlenül az egészségpénztártól kapják.

Ebből a bevételből fizetik aztán minden költségüket, az asszisztencia bérétől a rendelő után fizetett bérleti díjig. A dolog mindenki megelégedésére működik, mígnem az önkormányzat egyszer csak létrehoz egy egészségügyi szolgáltató céget, amely bekerül az OEP és az orvosok közé. Először úgy tűnik, ezzel a modellel is jól jár mindenki, aztán lassan kiderül, hogy az új szervezeti megoldás már kevésbé egyenletesen teríti az előnyöket és a terheket.

Barátilag üzemeltetett egészségház

A D-i Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft-t (DESZ) a hivatalos indoklás szerint azért hoztak létre 2007-ben, hogy a helyi, önkormányzati tulajdonban álló egészségházban menedzselje a háziorvosi és szakrendelők működését. A DESZ-ben a város az egyetlen tulajdonos, így a cég az önkormányzatnak fizet az egészségház épületének használatáért. Az orvosok nemcsak a TB-által finanszírozott rendelést bonyolítják le az egészségházban, a magánrendelések többsége is itt zajlik.

A DESZ megalakulásáig az orvosok közvetlenül az OEP-pel szerződtek, ezt követően azonban már a DESZ-szel kell: a cégnek fizetik a bérleti díjat és a rezsit, és betegek kezelése után járó pénz is a kft-n keresztül jut el az orvosokhoz. A bérleti díjat a rendelők területe és a heti rendelési órák alapján számolják ki; a 2007-ben kötött szerződés rögzítette, hogy a bérleti díj az éves infláció mértékével növekszik.

A DESZ 2007-es megalapítása az egy évvel korábban a város élére került polgármester nevéhez fűződik – a polgármester korábban a d-i egészségügyi szakszolgálat vezetője volt, tehát belülről ismerte azt a régi rendszert, amelyet aztán felszámolt.

2010-ben 500 millió forint uniós pályázati forrásból felújították az egészségház épületét, a pályázathoz az önrészt a város hitelből fizette – később erre hivatkozva a DESZ 10 százalékkal megemelte a rendelők bérleti díját. Viszont nem csökkent a bérleti díj akkor sem, amikor 2014-ben az állam – sok más településsel együtt – a város adósságának nagy részét is átvállalta.

A felújítás után a háziorvosi rendelőket kiköltöztették az épületből. A helyükre a meglevő szakrendelések mellé újak érkeztek – ezek mindegyikét az egyik helyi háziorvos, dr. Sz. I. tulajdonában álló betéti társaság látja el. Mivel a társaság korábban is több szakrendelést üzemeltetett, így ezzel az egészségházban működő szakrendelések túlnyomó többségét már dr. Sz. bt-je üzemelteti.

Az OEP-től befolyó pénzt tehát neki továbbítja a DESZ, az üzemeltetési költségeket is a bt fizeti, a szakorvosok pedig dr. Sz. cégének alkalmazottaiként kapnak fizetést.

Nyereség itt, veszteség ott

Helyi forrásaink szerint nem véletlen, hogy az átalakítással pont Sz. doktor bt-je járt jól. Sz. közismerten jó viszonyt ápol az időközben országgyűlési képviselőnek megválasztott ex-polgármesterrel éppúgy, mint V-vel, a város mostani polgármesterével. Helyi forrásaink többször látták már őket dr. K.-val, a DESZ ügyvezetőjével a helyi fontos emberek kedvelt találkahelyén, a Mauzóleum cukrászdában.

A DESZ árbevétele a 2007-es indulás óta enyhén növekedett, tavaly már közel 300 millió volt. Míg azonban 2012-ben még 7,7 milliós adózott eredménnyel zárták az évet, 2014-ben a cég már 16,7 millió forint veszteséget termelt. A tavalyi év sem hozott nyereséget, és immár második éve negatív a DESZ saját tőkéje, míg kötelezettségállománya a 2011-es 38 milliónak közel a duplájára, 66 millióra nőtt.

Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy a DESZ 2016-ban 5 százalékos bérletidíj-emelést jelentett be. A szakrendeléseket működtető vállalkozások többsége elfogadta az emelést, négy orvos azonban nem: azok, akik nem Sz. doktor cégén keresztül szerződtek a DESZ-szel.

A négy orvosnak nem önmagában a bérletidíj-emeléssel volt baja, de szerették volna tisztázni a vezetőséggel az indokokat: határozott információik voltak arról, hogy az Sz. bt-je által működtetett szakrendelők egy része 2014 nyara óta nem fizeti se a bérleti díjat, se a rezsit. Kiharcolták, hogy legyen egy találkozó az orvosok és a DESZ között, de ezen az ügyvezető, dr. K. üzleti titokra hivatkozva nem nyilatkozott a bérletidíj-bevételekről. Az orvosok ezután levelet írtak a polgármesternek, de érdemi választ nem kaptak a kérdésekre.

De nem ez az egyetlen homályos ügy a DESZ elszámolása körül: egy 2016. áprilisi képviselőtestületi előterjesztésben szereplő bérleti díjak, amelyekkel az önkormányzat bevételként számol, több ponton sem stimmelnek. Az egyik orvos állítja, hogy a listán szereplő összegnek ő már jó ideje a dupláját fizeti, dr. G. pedig, aki még mindig bérlőként szerepel, évek óta elhagyta D-t, és Németországban dolgozik. Dr. Sz. bt-jének viszont a nyolc szakrendelés után fele akkora bérleti díjat számolnak fel, mint amennyit szabály szerint fizetnie kellene.

Mi ebben az üzlet?

A nekünk nyilatkozó orvosok néhány megtörtént eseten keresztül mutatták be, hogyan lehet sok pénzt keresni OEP-finanszírozással: egy anya hozza a gyermekét az egészségházba a bőrgyógyászati szakrendelésre. A gyereknek nincs súlyosabb baja, de a szükséges beavatkozásra kilenc hónapra (!) adnak előjegyzést. Az orvos azonban közli, hogy előbb is megoldható a banális kis műtét, de akkor vissza kell jönniük másnap a magánrendelésre. Az anya és a gyerek is túl akarnak lenni a dolgon, inkább vállalják a 10 ezer forint körüli költséget. Másnap ugyanaz az orvos, ugyanott, ugyanazokkal az eszközökkel el is végzi a beavatkozást, a szülő fizet, mindenki jól járt.

Csakhogy az anya nem sokkal később megtudja, valójában nem kilenc, csak egy hónapos várólista van a bőrgyógyászatra. Néhány héttel később valami dolga van a közigazgatással, a saját ügyfélkapuját használja, és ha már ott van, megnézi, milyen kiadásokat számolt el vele kapcsolatban a TB. Ekkor veszi észre, hogy a gyereken a magánrendelésen elvégzett beavatkozást elszámolták az OEP-nek is.

Forrásaink jó néhány ilyen esetről tudnak, de egy ekkora kisvárosban érthetően senki nem tesz egy ilyen ügy után bejelentést.

De más előnyei is lehetnek annak, ha egy kézben összpontosul a szakrendelések többsége és a háziorvosi praxisok. Ez ugyanis lehetőséget teremt a „betegforgatás”-ra. Erre az idősebb betegek a legalkalmasabbak, akiket viszonylag gyakran utal szakorvoshoz a háziorvosa – adott esetben maga a háziorvosként praktizáló dr. Sz., aki így maga küldheti a betegeit a bt-je által működtetett szakrendelésekre.

A belgyógyász aztán elküldi a hozzá beutalt Irénke nénit a kardiológushoz, aki viszont úgy dönt, jó lenne, ha pszichiáter is megnézné – dr. Sz. szakrendelései kézről kézre adják a beteget. A „betegforgatás” olyan jól megy, hogy a doktor bt-je a DESZ-szel történt szerződés óta megduplázta az árbevételét, tavaly már 111 millió forintot ért el; adózott eredménye pedig az öt évvel ezelőtti 7,5 millióról 31 millióra nőtt.

Egy idő után az Sz-től egzisztenciálisan nem függő háziorvosok többsége is beállt a sorba – a képviselő és a polgármester barátjával senki nem akar rossz viszonyt-, és ha kell, ha nem, küldik a betegeket Sz. szakrendeléseire.

És persze fordítva is lehet használni a rendszer nyújtotta lehetőségeket: ahogy a preferált szakrendelésekre tömegével lehet irányítani beteget, a rendszerrel szembeforduló rebellis szakorvosok azt veszik észre, hogy látványosan fogyatkozik a háziorvosok által hozzájuk beutalt betegek száma.

Bőkezű finanszírozás

Az igazán nagy pénz azonban az uniós finanszírozású eszközbeszerzésekben és egészségügyi felvilágosító programokban van. „Olyan röntgen van itt, hogy a tizedét nem tudják kihasználni annak, amit ez a gép tud.” – mondja az egyik forrásunk a d-i diagnosztikai felszereltségről. „De majdnem ingyen volt, csak pályázni kellett rá.”

De nemcsak az uniós forrásokból vett túlárazott, néha fölösleges beszerzésekből lehet előnyös megrendelésekhez jutni. Itt van a TÁMOP-os finanszírozású kistérségi „Komplex egészségfejlesztési” program 105 milliója. Ebből 48 milliót Sz. doktor bt-je nyert szakmai programok megvalósítására – jellemzően orvosok tartottak rendszeres foglalkozásokat, a tevékenységet 20 millióért népszerűsítette egy, a volt polgármesterhez köthető marketinges cég.

Igaz, a szórólapok csak a program lezárulta után készültek el, viszont minden előadáson százas nagyságrendű hallgatóságról számoltak be a jelentések. Az meg nem látszott a fotókon, hogy az érdeklődök többsége kivezényelt közfoglalkoztatott.

Persze D-ben is vannak elégedetlenek. Szakorvosok, akik naponta szembesülnek a d-i egészségügyi ellátás körüli korrupcióval – leveleket írnak a polgármesternek, akinek nem jut ideje elolvasni ezeket, hiába próbálják számon kérni a helyi képviselő-testület ellenzéki tagjai. Ismerős érvvel válaszol a polgármester arra a képviselői kérdésre, igaz-e, hogy Sz. doktor bt-je egy évi bérleti díjjal tartozik: ez nem az önkormányzat dolga, a bt a DESZ-szel van szerződésben, kérdezzék a DESZ ügyvezetőjét. Ja, hogy ő meg üzleti titokra hivatkozik? Ezügyben a polgármesternek nincs kompetenciája.

Közben kifutott a százmilliós TÁMOP-pályázat, elkezdődött a fenntartási időszak. A DESZ vezetői újabb pályázati támogatásért kilincselnek, és már ki is írtak egy 20 milliós közbeszerzést a témához kapcsolódó marketing-kommunikációs feladatokra. Egy nemrég alapított marketinges cég nyerte a munkát, a kft tulajdonos-ügyvezetője pedig épp a városüzemeltetési cég igazgatója.

Szerzők: Becker András – D. Kovács Ildikó / atlatszo.hu