A nemzetközi fajmegmentési programban (EEP) most egy fiatal hím érkezett a krakkói állatkertből Szegedre, ahol bíznak abban, hogy hamarosan párt is találnak neki.

A dús szőrzetű ragadozót már a látogatók is megfigyelhetik az észak-kínai leopárdok és a hópárducok kifutói között lévő bemutatóban.

A manul Közép-Ázsia pusztáin él, alacsonyabban fekvő területeken éppúgy, mint fennsíkokon, egyre fogyatkozó számban.

A kutatók körülbelül 15 ezerre becsülik a számukat, vagyis a manulnak nagyon alacsony az egyedsűrűsége hatalmas elterjedési területén.

Bár alkata hasonló a házi macskáéhoz – tömege 3-5 kilogramm, testhossza 50-60 centiméter -, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek tűnik.

Szüksége is van a prémre, mert élőhelyének éghajlatát szélsőséges hideg és meleg, valamint a viszonylag kevés csapadék jellemzi.

Bundája már régen felkeltette az ember figyelmét, és vadászták is érte.

Bár a nemzetközi szőrmekereskedelem már nem tart igényt a prémjére, némely területen, például Mongóliában ma is vadásszák.

Több más ritka állathoz hasonlóan a manul testrészeinek is gyógyító hatást tulajdonít a tradicionális ázsiai orvoslás, és a babona miatt még mindig sok manul esik az orvvadászok áldozatául.

Emellett élőhelyének pusztulása is veszélyezteti a félénk kisragadozót.

Fotó: Endrédi Lajos/Szegedi Vadaspark Forrás: erdekesvilag.hu

A manul – csakúgy mint az oroszlán kivételével az összes macskaféle – magányosan él.

Elsősorban kisebb állatokra, rágcsálókra, egerekre és pockokra vadászik. Miután élőhelyének nem ő a csúcsragadozója, neki is el kell rejtőznie a nagyobb húsevők, farkasok, sasok elől.

Búvóhelynek a mormoták üregei a legalkalmasabbak, a manulok leginkább azokat foglalják el.

A nőstények kicsinyeiket is ezekben az üregekben hozzák világra.

Miután a hímek csak a párzás idejére találkoznak a nőstényekkel, az utódgondozás minden feladata rájuk hárul. A pusztai macska nem számít gyakori fajnak az állatkertekben sem, Európában 34 állatkertben mindössze 106 manul él.

erdekesvilag.hu