A helyzet most úgy néz ki a világban, hogy az egyszerű halandó (laikus) számára felfoghatatlansebességgel folyik a digitális intelligencia szervezése, amely nemcsak robotokból áll, hanem - ennél jóval kikerülhetetlenebbül - a termelő robotok összekötése -- azaz a  digitális menedzsment --, illetve a felhasználói robotok -- pl. autók, házak, állami kontroll -- kommunikációja formájában majdan egyetlen egységes intelligens ökoszisztémát képez. A termelésben és a termelésszervezésben, ami e poszt szempontjából érdekes, a nem túl távoli, nyilván az egységes ökoszisztémán inneni végpontja ennek a drasztikusan kb. sötét gyáraknak nevezett egységek, amelyekben nincs szükség világításra, mert a robotoknak nem kell és emberek nem fognak dolgozni ott. Ma ez az üzlet és ebbe megy egyre több pénz, amely a tudás növekedésével karöltve exponenciális technológiai átalakulást eredményez.

Teljesen átalakul az értékteremtő rendszer. Lesz a tőke, lesz a humán "munkásarisztokrácia", konkrétan szoftver- és robotmérnökök, és lesz a.... nem, nem a proli réteg, amely "áruba bocsátja a munkáját", hanem lesznek a munkanélküliek, akiket a közösség (az állam) fog eltartani az átalakuló adórendszerből befolyó jövedelemből. Ma már (kis túlzással) minden értelmes szülő programozni küldi a gyerekeit az angol tanulás mellett, és minden értelmes fiatal Pythont tanul Nyugaton és Kínában, hogy a változások nyerő oldalára kerüljenek. A jövő talán sosem volt világosabb, mint ma, mert az értékteremtés logikája világos és aligha eltéríthető. (Nincs hova.)

Ehhez képest a mai magyar politikai diskurzus a kormánypropagandától az Új Egyenlőségig és TGM-ig olyan, amilyen: rémületesen naiv, rövidlátó és kártékony. Nota bene a kormányzat a maga cinikus módján még mindig a legmodernebb szemléletet képviseli, mert a legtöbb más szereplőtől eltérően -- az egyes nyilatkozatokból kitűnően -- érteni látszik, hogy mi vár ránk. Ugyanakkor a saját pozíciójának érvényesítésével, amellyel kivonja a gyerekeket az oktatásból, a tehetségeket külföldre üldözi és a gazdaságot fapadosan rendezi be (igen, a BMW megjelenése is ennek a jele, miközben a rezsim politikai legitimációját is biztosítja, köszönjük, bajorok), a lehető legnagyobb károkat okozza. Azzal, hogy az orbánizmus mára lemondott ötmillió magyarról, valójában megalapozta, hogy húsz év múlva már hét és félmillió magyar (inaktív és aktív) kerüljön véglegesen a pályán kívülre és essen ki a produktív gazdaság nagy hozzáadott értékű (HÉ) pozícióiból, amelyektől jelentős GDP- és átlagéletszínvonal-növekedés várható. És ez elég sok a nyolcmillióból, aki az országban fog élni -- a maradék ugyanis már külföldön lesz. (Sajnos, még a maradék, nagy HÉ-képes félmillióval is fölé lövök szerintem. A versenyképességet nem hazai viszonylatban és nem magyarok, pl. fodrászok esetleges külföldi teljesítményeként értem.)

2040 körül a ma túlnyomórészt alacsony hozzáadott értékű munkákra építő magyar vállalatok nagy része robotizált és digitalizált lesz, a maradéka vagy kiszorul a piacról, vagy tengődik és kétségbeesetten próbál niche munkákat elcsípni. A magyar tulajdonú vállalatok nagy része ma is elképesztően gyenge pozícióban, túlélő módban van, a bruttó árrésük töredéke a nyugati működő tőke átlagáénak. Semmi stratégiai kilátásuk, a megújulásukra -- amelynek most kellene elkezdődnie, hogy 10-20 év múlva versenyképes entitásként tudjanak működni -- semmi remény. 

A kormány azt hiszi, ez jó neki, mert a munkaerőpiacról kieső emberek -- akiket a vállalkozói környezet és az állami szabályozási rendszer barátságtalansága, a szolgáltatószektor szűkössége és a saját innovációs és szemléleti hiányosságaik egyaránt kirekesztenek a piaci regenerációból -- az államhoz kötődnek majd és könnyű lesz manipulálni és zsarolni őket. De jaj lesz az országnak, amely a mai paradigmatikus -- a jövőnket akár száz évre is eldöntő -- átalakulást az alvajárók, az önáltatók és a hazugok táborában éri meg. Nem lesz ugyanis újabb esély. A jövőnk egészen konkrétan ma dől el.

hafr.blog.hu