A virágzó tejipar, valamint az érintetlen természeti látványosságokat kereső turisták számának rohamos növekedése jelentősen megviselte az ország környezetét, amelyet mindeddig a „100 százalékos tisztaságú” márkanévvel reklámoztak.

Különösen érintett a folyók és tavak hatalmas hálózata, amelyek egyszer érintetlenek voltak, és amelyek egyes elemzők szerint jelenleg a legszennyezettebbeknek számítanak az OECD-országokban találhatók közül.A Környezetvédelmi Minisztérium 2014-es jelentése alapján körülbelül 60 százalékuk nem alkalmas úszásra, és szakértők szerint a víz minősége azóta csak tovább romlott.

A múlt hónapban végzett Colmar Brunton-felmérés alapján a válaszadók 82 százaléka azt mondta, hogy „rendkívül vagy nagyon” aggasztja a folyók és tavak szennyezettsége, jobban, mint bármely más kérdés, beleértve az életköltségeket, a gyermekszegénységet és az éghajlatváltozást.

„Az új-zélandiak rendkívül aggódnak, hogy nem úszhatnak, és nem horgászhatnak többé, nem is beszélve a folyókból és tavakból származó élelmiszerekről” – mondta Martin Taylor, a Fish & Game New Zealand nem kormányzati ügynökség vezérigazgatója, aki megbízást adott a felmérés elvégzésére. „Az emberek ezeket a tevékenységeket születési joguknak tekintik, az elmúlt 20 évben azonban ez a jog egyre inkább elhalványult, mert a vízi utak szennyezettségének szintje a gazdálkodás intenzívebbé válásával rohamosan nőtt” – tette hozzá.

#toomanycows

Forrás: Agriland

Már most több mint 13 000 ember írta alá a Greenpeace múlt heti, a Twitteren indított #toomanycows (túl sok tehén) kampányát, amely a szintetikus nitrogén műtrágya betiltására szólít fel.

„Új-Zélandon már amúgy is túl sok tehén van, emellett persze a szintetikus nitrogén a tejtermelés és a terjeszkedés kulcsa, ami azonban a folyók és az éghajlat veszélyes, kettős szennyezéséhez vezet” – mondta Nick Young, a Greenpeace egyik munkatársa.

Új-Zélandon közel ötmillió tehén van – ez több, mint az ország 4,7 milliós lakossága.

Az Északi-sziget nyugati részén, a híres Taranaki-hegy környékén található népszerű kis tavakat a magas E. coli baktérium veszélye, azaz székletszennyeződési mutatója miatt januárban bezárták. Folyamatban vannak a vizsgálatok az ok meghatározására, de korábban a közeli tejüzemekből származó ipari szennyvizet hibáztatták a szennyezés mértéke miatt.

A DairyNZ vezérigazgatója, Tim Mackle azonban azt mondja, hogy a tejtermelők a maguk részéről mindent megtettek: a vízi utakat 97 százalékban elzárták a tehenektől, és jelentős munkát végeztek a part menti szegélyek létrehozása és vízi élőhelyek védelme érdekében.

„A valóság az, hogy a földhasználat minden fajtája hozzájárul a vízminőség romlásához, és hogy a gazdálkodás egészének – legyen szó zöldségről, gyümölcsről, marha- vagy juhtenyésztésről, tejtermékről vagy akár borról – együtt kell működnie, hogy biztosítsa a vízi utak védelmét” – fejtette ki Mackle egy nyilatkozatban. „A legszennyezettebb folyók valójában a városközpontokon keresztül folynak, és ez az, ahol az átlagemberek is kivehetnék a részüket a probléma orvoslásából. Az új-zélandi folyók és patakok csak mintegy 15 százaléka halad át a tejüzemeken” – tette hozzá.

Öngól

A tejgazdálkodás és az idegenforgalom hozzávetőlegesen 3,5, illetve 6,1 százalékkal járul hozzá Új-Zéland 200 milliárd dolláros GDP-jéhez. Mindkét iparág az ország tiszta, zöld arculatára támaszkodik – a lépcsőzetes folyóival, érintetlen erdőivel és buja legelőivel, amelyek ideális hátteret biztosítottak például ahhoz is, hogy itt forgassák a népszerű Gyűrűk Ura és Hobbit filmsorozatok számos jelenetét.

A jövő hónapban turisták tömegei érkeznek az országba a kínai újév alatt, amely ezért a legforgalmasabb utazási szezon, és amely a lakosok szerint további árat követel majd a környezettől. A 2018-as adatok szerint a szomszédos Ausztrália után Kínából érkezik a legtöbb turista Új-Zélandra.

A vízszennyezés mellett a lakosok attól tartanak, hogy a tömeges turizmus és főleg a kempingezők elpusztíthatják az ország ikonikus táját, csakúgy, mint ahogy ez az olyan helyeken történt, mint például Velence, Boracay és Bali. (Velence túlzsúfoltsága arra kényszerítette a helyi közigazgatást, hogy korlátozza a turisták hozzáférését, míg a „pöcegödörré változott” Boracay-t, a világ egyik legnépszerűbb üdülőszigetét tavaly bezárták.)

Richard Davies, az Idegenforgalmi, Innovációs és Foglalkoztatási Minisztérium turizmuspolitikai vezetője elmondta, hogy a kempingezők számának növekedése bizonyos területeken máris problémákat okozott – ezek közül a hulladék az egyik. Ugyanakkor jelezte, hogy már történtek előrelépések a probléma megoldására: „Kollektív kötelességünk, hogy gondoskodjunk környezetünkről és Új-Zélandról, és ezért számos kezdeményezést indítottunk a helyi és a külföldről érkező táborozók oktatásának segítésére a felelős kempingezés kapcsán. Emellett fontos feladatunk az infrastruktúra finanszírozása, hogy ezzel is segítsük a helyi szerveket a felmerülő problémák kezelésében” – mondta.

Mike Joy, a Victoria University of Wellington vezető kutatója azonban szintén úgy gondolja, hogy a környezet issza meg a levét a tejipar és a turizmus fellendülésének. „Ez egy öngól. Olyan, mintha saját magunkat lőnénk lábon. Az ország legnagyobb hozzáadott értéke a tiszta, zöld arculata lehetne, ezt a képet azonban egyre inkább bemocskolják” – fogalmazott.

Bár a kormány azt mondta, hogy elkötelezett a vízminőség javítása iránt, Joy – aki tagja egyes kormányzati munkacsoportoknak – úgy gondolja, hogy igazi változások csak akkor fognak történni, ha a kormány átveszi az irányítást a tej- és turisztikai iparágak felett.

Forrás: Reuters / kitekinto.hu