Unalomig ismételtük, hogy a választási törvény módosítása semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Orbánnak kedvezzen. 2002 sorsfordító év volt számára, első kormányzása csúfos kudarcba fulladt. Ha ez nem is, a 2006-os választási bukás mindenképp betett a „dakota törzsfőnöknek”.

Akkor még a vereségtől való félelmében arra is készen állt volna, hogy a győzelem érdekében hátralépjen és a miniszterelnöki pozícióra az akkor legfeljebb apja kartell-ügyeiről ismert Szijjártó Pétert jelölje. De ez sem segített.

Bármi is történt ezután Orbánnal, többé nem volt ugyanaz a politikus, aki egykor. Szabad szellemét levetkezte, és azok támogatásához fordult, akiktől a legnagyobb támogatást remélhette. És azon a Magyarországon, ahol a demokráciának esélye sem volt kialakulni, csak a legdurvább tenkintélyuralom rajongóinak kellett a bukott, csak névleg liberális Fidesz.

Az a párt, amelyik addig is azokat a politikusokat gyűjtötte, akik a rendszerváltás előtt lelkesen éltek vissza hatalmukkal.

Kapóra jött azonban két fontos körülmény, amely kezükre játszott. Az első természetesen a gazdasági világválság 2008-ban. Az a válság, amiből a világ többi része már tíz éve kilábalt, mi azonban azóta is nyögjük. Ezt a hullámot – kiegészítve az őszödi beszéddel, az azt kiszivárogtató baloldali politikusokkal – lovagolta meg a Fidesz.

Ugyanakkor Orbán nem elégedett meg váratlan szerencséjével. A kétharmados többségével több olyan változtatást is eszközölt, amivel hatalmát bebetonozta.

Az Alkotmány helyébe olyan Alaptörvényt dobott, amit máig nem tudunk egyértelműen hatályosnak tekinteni.

Ezzel egyidejűleg a választási törvényt is úgy módosíttatta – mindenfajta ellenállást ignorálva – hogy az lényegében a Fidesznek kedvezzen. Ennek részét képezte a pártalapítás egyszerűsítése.

Orbán pontosan tudja, hogy a magyar erkölcs nagyon megengedő – önmagával szemben –, ha lóvéról van szó. És 2,6 milliárd forint aprópénz ahhoz, hogy kormányon maradhasson. Ennyi támogatást nyeltek le az élősködők.

És a legszebb az egészben, hogy ehhez elég volt több ezer okirathamisítást elkövetni.

Erre Topits Judit, pócsmegyeri választópolgár az Index cikkében közölt története szolgál kiváló példával.

A nő választási eljárásos kalandja úgy kezdődőtt, hogy miután egymást érték a hírek a visszaélésekről, Topits Judit 2018. március 28-án adatigénylést nyújtott be a Pest megyei 3. egyéni választókerület választási irodájához azzal a kérdéssel: hány aláíróíven szerepel az aláírása és az adatai. Április 3-án kapta meg Gerendás Gábor szentendrei jegyzőtől a választ:

21-EN.

Pedig Topits Judit nem ajánlott ennyi embert, csak két jelöltnek írt alá: Spät Juditnak (Együtt) és Abonyi Gézának (független), utóbbinak minden egyes adatát kézzel vitte fel az ívre, Spät ívén pedig személyesen szignózott, az adatait diktálta.

Akiknek viszont biztosan nem írta alá semmiféle aláíróívét:

• Holek Katalin, Összefogás Párt
• Szabó Zoltán Károly, Iránytű Párt
• Szolnyik Andrea, Hátrányos Helyzetűek Pártja
• Waszlavik Miklós György, Kell az összefogás Párt
• Tóth Mária, Oxigén Párt
• Borsosné Bayer Krisztina, Haza Mindenkié Párt
• Gürtlerné Fodor Krisztina, Elégedett Magyarországért Mozgalom
• Duka Renáta Regina, Szegényekért Párt
• Szécsi Magdolna, Magyarországi Cigánypárt
• Mellákné Tóth Éva, Sportos és Egészséges Magyarországért Párt
• Farkas Éva, Elégedetlenek Pártja
• Floriska Zoltán, Hajrá Magyarország! Párt
• Erdős Csaba, Haladó Magyarországért Párt
• Felián István, Közös Nevező, 2018
• Dima Beáta, Rend és Elszámoltatás Párt
• Pásztor Dániel, NET Párt
• Bossányi Lajos Istvánné, Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja
• Stollár Károly, Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt
• Kiss Balázs, Értünk Értetek – A Hiteles Párt

Feljelentésében mindezeket el is mondta, az elmúlt bő másfél évben pedig minden módon igyekezett segíteni a rendőrség munkáját: részt vett tanúkénti kihallgatásán, adott írásmintát, cserébe a hatóság rendszeresen tájékoztatta őt arról, hol tart az eljárás: azaz hol nem tart.

A folytatás természetesen borítékolható. A rendőrség legjobb állapotában sem lenne képes felderíteni a rengeteg visszaélést (És legyünk őszinték, a rendőrség régen nem volt jó állapotban). Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a 2014-es választásokat követően is felszívódtak a támogatások – utólag illetéktelennek bizonyult – leszívói.